EP sorozatunkban újra a hazai és nemzetközi underground kincsei közül válogattunk ki öt újabb remek darabot. Bohém crossover melódiák, pszichedelikus lebegések, a ’90-es évek disco hangulatával ötvözött táncos melo-death, némi kis atmoszférikus sötétség (egy hazai slit-anyag képében) és egy szikár utcai hardcore-punk dörrenés. Ezzel indítjuk a 2024-es nyár party metal szezonját.

Burnt Sherpa

A kissé gonosz, de “mindenki kaphat egy esélyt” mentalitással álltam neki a multi-instrumentalista Greg Green által működtette Burnt Sherpa EP-jének. Alapvetően a minimalista lepkés borító nem feltétlenül vág egybe az ízlésemmel, a rock’n’roll, a dobgép és a grunge emlegetése pedig végképp óvatosságra intett. Ettől függetlenül ért meglepetés az anyag meghallgatása közben, mert a kiadványt nem lehet ilyen könnyedén bekategorizálni. Némi kutakodás után rájöttem, hogy Greggel is akadnak érintőleges ismereteim, mivel korábban a Dr. Plow nevű stoner rock csapat tagja volt, konkrétan alapító basszusgitárosa. Így már nem meglepő a dalok mögött meghúzódó sivatagi hangulat, ami egészen jóleső ’90-es éveket idéző lüktetésekkel párosul. Valóban akad grunge és rock, bár sokkal inkább a klasszikusnak nevezhető vonalról, mint például a Led Zeppelin és a Pink Floyd. Last Or Later címmel kiadott bemutatkozását ráadásul alkotója nyíltan utazós, lazulós zeneként ajánlja, ami elmondása szerint mindenkinek ismerős lesz, mégis teljesen új. Ezt az érzetet teljes egészében sikerült szolgáltatnia, úgyhogy aki egy kis funky-s, stoneres, rockos, grunge-os, keserédes, de mégis hangulatos 20 percre vágyik, az hallgassa meg bátran az EP-t.

(boymester)

 Insanity Alert

Az osztrák crossover/thrasher Insanity Alert egy igen érdekes EP-vel állt elő. Moshemian Thrashody címet viselő kislemezükre négy gyors és pörgős tempókra átírt rock/metal klasszikus feldolgozás került fel, többek között a Guns N’ Roses-tól, az Iron Maiden-től, a Queen-től és amolyan kakukktojásként egy George Michael dal is díszeleg rajta. A dalok nemcsak hogy viccesen szórakoztatóak, de egy az egytől brutálisan gyilkosak is. A tempójuk valóságos fékeveszett tombolás és pogó, abszolút mosh rombolás az egész. Minta csak egy ősrégi thrash kazettát hallgatnál egy turmixgép mellett. És bizony kötelező hozzá a sör!

Superdeathflame

A finn melo-death vonal mindig is híres volt kísérletező kedvéről. Ilyen a Superdeathflame nevű zenekar is, akik nemrégiben kiadott A Tale of Disclosure című EP-jükön korábbi dallamos death metalos alapjaik mellé a ’90-es évek disco / popslágeres dallamait keverik. Kicsit meg is lepődtem ez elsőként felcsendülő Untold Reality „diszkós” nyitásán, ami után már jöttek is a jellegzetes finn melo-death zúzda témák témák, valamint a hörgősebb ének, az elektronika és a tánc, ami az egész EP hangulatát uralja. A dalok könnyen és slágeresen vannak felépítve, még annak ellenére, hogy ott van bennük az erő, a lendült, na és a sziklaszilárd gitár-riffek. Mondhatjuk, hogy diszkó metal, de ez attól jóval több. Az biztos, hogy aki meghallgatja az csak két választás közül választhat: Tetszik, vagy Nem teszik! Ezt ti döntitek el. Egy esélyt megérdemelnek.

ForevercolD / BÁL

Részemről le a kalappal a Rósz Bálint által működtette post-black BÁL és a szintén egyszemélyes atmoszférikus black metal vonalas ForevercolD projektek előtt. Ez a két one-man projekt számomra a jelen hazai kortárs underground metal hajtómotorjai. Azt is mondhatnám, hogy szinte sz.rják magukból a különböző EP-ket, a split-teket. Két emberünk most összedugta a fejét és az Egy haldokló látomásai címmel egy négyszámos közös split EP-t adtak ki. Az anyag a BÁL ridegebb hangzású nordikus kalapálásával, Jelenés című dalával kezdődik, ami a már említett északi fekete fém vonalai mellett a kaotikusabb avantgárd zajokkal hangjaival is fel van vértezve, amik a későbbiekben a split Érzéki Bajlódás címmel felhangzó harmadik tételében folyatódnak. Ezekkel szemben a ForevercolD egy finomabb hangvételű, atmoszférikus, de mégis horrorisztikus, kissé noir – filmzenei ihletésű tételeket hozott, amikkel még némi LImbonic Art párhuzam is felfedezhető. Ha jól sejtem a split-nek van valamiféle koncepciója, ami ahogyan az a címe is mutatja egy az utolsó pillanatait megélő ember lázas haláltusáját, látomásait kívánja ábrázolni.

Giant Spider

A Giant Spider egy új hardcore-punk trió, ami a New York-i/Long Island-i szcéna olyan veteránjaiból áll, mint Richard Muller basszusgitáros/énekes, Jamie Baldassano dobos és Tom Meehan gitáros. A formáció két dalos Exit Plan/3 Moons kislemezével mutatkozott be. A közel 8 perces, kellően ütősre sikerült anyag a diszonáns punk, a szikár utcai hardcore és némileg a koszos death n roll erejével van felvértezve. Ha nemis tólzottan eget rengető, annyira épp elég, hogy megmutassák mit is tudnak.