EP sorozatunk ezen epizódjában kicsit kitekintünk az Ázsiai országok metal felhozatalára. Egy  szingapúri alter-rock, progresszív rock csapat mellet egy Nepáli hardcore bandát mutatunk be nektek, amik mellé érkezik egy koszos punkos sludge-grind zúzda, egy ki atmoszférikus sötétség és egy csipetnyi OSDM brutalitás.

Voidgazer

Lehet, hogy kikapok Armandtól ezért az írásért, mert a Voidgazer eme gyöngyszemének formátuma bizony kérdéses, de van annyira erős, hogy valahogy érdemes róla megemlékeznünk. A kérdésességet természetesen Dance Of The Undesirables EP-juü mivolta adja, mivel a 2015-ben indult, meglehetősen vegyes eszköztárral rendelkező és kifejezetten egyedi hangot megütő horda ezt a második kislemezének szánta, viszont közbeszólt nekik a Covid. Most újra elővették, leporolták és kiegészítették egy rövid átvezetővel, valamint egy plusz dallal. Van, ahol továbbra is EP-ként hivatkoznak a valamivel több, mint fél órás anyagra, máshol pedig nagylemezként van feltüntetve (talán a lemezszerződés létrejötte miatt). Az sem semmi, hogy a hivatalos promócióban júniusi dátummal érkezik az anyag, miközben máshol már CD formátumban beszerezhetővé vált… De mindegy is, mert a lényeg, hogy jó zenéről van szó. Az amerikaiak neve mellett a progresszív/sludge/grindcore műfaj meghatározás áll, amivel első hallgatásra nem is lehet vitába szállni. Olvasat alapján nem tudtam elképzelni ezt a kombinációt, de a dalok úgy robogtak át rajtam, mint a gyorsvonat és megállapítottam, hogy ez az útirány teljes mértékben vállalható, járható. Kalandos gitárjáték, piszkos southern és sludge dögösség, punkos grind, valamint csipetnyi thrash még sosem voltak ilyen jóban egymással, érdemes időt szánni rá annak, aki szereti az efféle különlegességeket!

(boymester)

Solvant

Az utóbbi időkben egyre több zenei érkezik hozzánk Ázsiai országokból. Meglepő, hogy milyen széles rétege van ott is a metal műfajának. Egyik ilyen a szingapúri alter-rock, progresszív rock együttes, a Solvant, akik Servants of the Sun, Pt. 2 címmel adták ki új EP-jüket. Új kislemezükkel 2021-ben kiadott debütáló EP-jük, a Servants of the Sun, Pt. 1 történetét folytatják. Történeteikben a háború romboló erejét élhetjük át egy romváros falai között járva. Dalaikban megismerjük azt az eszetlen pusztítást, a szenvedést – a természetit, anyagit és emberit is beleértve, mindazt a borzalmat, amit egy ilyen őrültet maga után hagyhat. Azt gondolhatnánk, hogy dalaikból az agresszió és a dűh hangzik, de helyettük álomszép melódiákat, sokrétű, technikás megoldású gitártémákat, dinamikus groove és prog-rock zenét kapunk, melyeket átleng a légiesen keleties hangulat és atmoszféra, ami ebben a különleges „poszt-apokaliptikus progresszív rock” hangzásában inkább a béke jelképeként nyilvánul meg.

Ancient Guard

Nightwolf, akinek anyakönyveztetett nevét nem leltem, biztosan nem szeret unatkozni. Folyamatosan alkotó bandája, a Runespell mellett számtalan projektben találkozhatunk, találkozhattunk a nevével, azonban most saját utakra kíván evezni az Ancient Guard létrehozásával. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy szükség van-e a sokadik névre, van-e egyáltalán különbség az anyabandához képest? Jelentem, az Ancient Guard frissen megjelent Nightfall Enthroned EP-jén akadnak különbségek, még ha Nightwolf acsarkodása, dühös károgása itt sem fogja a maximumig tekerni az egyediség faktort. A valódi értéket a zenében kell keresnünk, ami távolabb áll a Runespell folkos, pogány rituáléitól, sokkal inkább a bennünk rejtőzködő, a valódival egyenértékű űrre koncentrál. A projekt az atmoszférateremtésre fekteti a hangsúlyt, aminek bőven ad teret a közel fél órás játékidő és a 9-11 perces tételek. A kezdeti robbanások után folyamatosan merülünk alá a csilingelő akusztikus gitárok, a torz billentyűk és zörejek világába. Kimondottan bizalomgerjesztő Nightwolf kiadványa, a merengeni vágyóknak telitalálat lehet. Hogy mennyire tudna izgalmas lenni az itt hallható szép, de a végére azért kifulladó monotónia egy nagylemezen, az a jövő titka, bár a művész úr munkatempóját figyelembe véve erre sem kell sokat várnunk… U.i.: a kiadvány borítója csodálatos!

 (boymester)

Necrocene

Megfogadtam, hogy a Kicsi a bors sorozatba igyekszem nem sablon death metalt betolni, mert ezekből rengeteg EP érkezik. Azonban csodálatos tájairól ismert Toszkánából származó olasz Necrocene olyan prosztó, földalatti megszólalású kiadványt vágott hozzám, hogy arról muszáj legalább ilyen formában megemlíteni őket. Debütáló Detrimental Paratomy EP-jük igaz nem hoz semmi extrát, szimpla az Obituary, Entombed, Autopsy és Death imádatuk eredményeként született meg a rajtuk található dal, ami régi iskola híveinek nem fog csalódást okozni. Már a zenekar neve is sokat mondó, hiszen a “nekrocén” kifejezés olyan példátlan pusztításra, tömeges kihalásra utal, ami még a bolygónk történetében is felér egy totális katasztrófával. A zenekar ennek megfelelően az ember természetre gyakorolt, hasonló kataklizmához vezető tevékenységét vizsgálja, ha lehet igy fogalmazni. Valódi vizsgálat helyett átokszórás megy ösztönösen dühös, de a klasszikus heavy metalt, thrash metalt is magába építő aprítások közepette. Pusztuljon az anyagiasságra épülő, profitorientált társadalom, amilyen gyorsan csak lehet. A Detrimental Paratomy a kezdetekhez visz vissza, legyen szó a death metal legkorábbi képviselőiről és azok próbálkozásairól, vagy a primitív életmódról, ami legalább egy élhető világhoz vezethet.

(boymester)

Total Menace

A Nepáli hardcore a maga térségben olyan, mint Amerikában a NYHC. Ennek egyik új képviselője az első demójával debütáló Total Menace. A csapat biográfájából kiderült, hogy bár ez egy új banda a csapat tagjai már jó pár éve részesei a nepáli hardcore szcénának. Basnta ritu pradarsan címet viselő bemutatkozó anyagukra 4 gyors, erős és kissé kaotikus, társadalomkritikus, valamint  pozitív gondolkodásmód sugárzó saját szám, valamint egy Pushback feldolgozásdal (ők egy ikonikus nepláli HC bansda) került fel közel 15 percben.