Kissé hidegre fordult az idő. Ezért EP válogatásunkkal igyekszünk befűteni az atmoszférát. Bár lesz benne egy kis fagyosság és némi mélabú, azért túlnyomó részt a dinamika, a lendület és az érzelmes dallamosság lesz a főbb hajtó ereje első őszi hétvégénkre készült összeállításunknak. „A lélek befelé melegít”

The True Goatblood

A The True Goatblood egy black/death metal banda Franciaországból. A duó felállású formációt ez év első negyedében hívta életre a multi-zenész Cryptic Goathammer (Azgarath, Pervitine, Voirloup) és egy Corpse Extermination néven tevékenykedő énekes. Meg alakulásuk után Goatblood címmel nyomban ki is adtak egy négyszámos EP-t, majd Transcendance Bestiale cím alatt egy 5 számos demót hoztak ki. Mi ezt az utóbbit kaptuk kézhez. A duó első hallásra a bestiális, sátáni black/death metal híve, amit jól tükröződik sötét, szennyszagot árasztó sivár zenéjük. Az egész egy szentségtelen orgia, ami során (ahogyan azt a banda neve is sugallja) kecskevérrel áldoznak a nagy sátánnak.

Round My Neck

Az extrém metal vonalán mozgó dunaújvárosi Round My Neck a napokban osztotta meg négy dalos STN RTRNS címre hallagató debütáló EP-jét. “Az STN RTRNS a belső démonjainkról, vívódásainkról szól (STN), illetve arról, hogy ezek sosem múlnak el igazán, mindig visszatérnek (RTRNS). Megoldás, mint úgy általában nincs, sem feloldozás, csak a mindent felemésztő tűz.” – mondták EP-jükről. És valóban, ez a négy dal a metal különböző műfajain át hozza azt a bizonyos felemésztő tűzet, ami lelkünk poklát is fűti. Dalaikban masszív, dühös lendülettel és nem utolsó sorban igen ötletesen kombinálták a groove metal alapokra helyezett death/thrash, a death ’n’ roll és megmerem kockáztatni a nu-metal, valamint az art-rock / prog-rock dallamait, hatásait. Ezeknek köszönhetően minden dalukban van egy kis szín, egy kis egyéni hangzás, mind dallami, mind pedig a felépítése terén. A Round My Neck abszolút a kortárs hazai metal réteg új arcát képviseli.

NFR

New Horizon címmel adta ki új kislemezét az NFR. A korában New Friend Request név alatt tevékenykedő, idén 10 éves szülinapját ünneplő csapat az elmúlt hónapok során jelentette be, hogy zeneipályájuk egy új korszakát nyitja meg. Ez elsőként a névváltásban, másodsorban pedig zenéjük újra gondolt intenzitásában, stílusának „némileg” új jegyeiben nyilvánult meg. Ezt a korszakot 2024 elején bemutatásra került Idegenek című dalukkal nyitották meg, aminek a folyatása frissen kiadott EP-jükön érkezett meg. Az EP-n négy dal található, amik egy meglehetősen modern hangzású metalcore banda arculatát mutatják. A zenek lendületes, dinamikus és meglehetősen slágeresen dallamos. A srácok bedurvulós dallamaik mellett nagyhangsúlyt fektettek a referének jól énekelhető, egyben fülbemászó dallamosságára és lágyságára, amik még a későbbiekben is visszacsengenek hallójáratainkban, illetve tudatunk mélységeiben. Az NFR ezzel az EP-vel nem csak egy új korszakot nyitott meg, de egy szintet is lépet karrierjében. Nyugodtan kimerem állítani, hogy a műfaj nemzetközi mezőnyével is lépést tudnak tartani.

Wräthhammer

A Wräthhammer egy one-man black/thrash/speed formáció Romániából, amint a multi-zenész Härdrocker hívott életre 2024 elején. A recpt egyszerű… szonyok fekedeség és hiper sebesség. Ez köszön vissza kétszámos Blood Rock ‘N’ Roll demójából, ami szerzőnk második kiadványa idén fenruárban kiadott Wr​ä​thmer EP-je után. Emberünk olyan formációkból lehet ismerős, mint a Goatrocity, a Sakkhriyagarnakhan, és a Poison. Ezek a raw/black/death/thrash bandák bőven megalapozták Wräthhammer szutyok, koszos hangzást, mely elsősorban a német Knife, a Hexhammer, vagy a hazai Türböwitch mozognak. Sokat nem is kell rajta agyalni… élvezzétek a bizarr paráznaságát.

Godthrymm

Eddig összesen két albumot adott ki a Hamish Glencross (ex-My Dying Bride, Vallenfyre, Solstice) énekes/gitáros és Shaun Taylor-Steels (ex-My Dying Bride, Anathema) dobos vezette brit epic doom metalos Godthrymm. A csapat jól ismert súlyos riffeit és mély melankóliáját a napokban megjelent új kislemezük, a The Light dalaiban kamatoztatja. Az EP-re két feketeöves, ultra nehéz, komor hangulatú dalt került fel, melyek zenéjük dicsőséges és egyben kolosszális végzetét szakítják ránk. A végzetes hangzásvilág mellett azért ott van az érzelmi mélység is, amit Catherine Glencross billentyűs/énekesnő dallami szelídítenek meg, és tesznek harmonikussá. Hmm… ilyen lehet a harmonikus halál.