A heti EP ajánlónkba igen változatos anyagok kerültek a hazai és nemzetközi színtérről. Itt a friss MUDI EP, a kriptaszagú death metalos VÉR debütje itthonról. Emellett összefoglalónkban van francia szimfo/dungeoned black metal, egy screamo, post-hardcore, metallic-hardcore és emo-violence split anyag az USA-ból, valamint zárásul egy ultra nehéz riffekkel megpakolt kortárs death/doom split is.

Mudi

Két éve megjelent első nagylemeze (K​é​nyszermegold​á​s) után új EP-jével tért vissza az eddig leginkább dinamikus stonert játszó Mudi zenekar. Azért is írom, hogy „eddig leginkább”, mert a fővárosi csapat napokban kiadott háromszámos Van lejjebb című EP-jén a dinamikus stoner riffei mellett egy kissé, vagy nem is annyira kissé az alter-metal irányába mozdult el, ami tagadhatatlanul csak még dinamikusabb lendületet adott új dalaiknak. Az alter-metal mellett egyébként a korábbiaknál erőteljesebben megjelennek még a groove, valamint a modern prog-metal (Angertea-féle riff-szaggató) jegyei, dinamikái, amik igazán friss lendületet adnak zenéjüknek. Remélem ez a lendület meg is marad náluk, vagyis ennél máe nem lesz lejjebb. Az EP-re egyébként két magyar és egy angol nyelven íródott dal került fel, ez utóbbi valahol a Pimus / Muse vonalán mozog, némi Faith No More zöngével.

VÉR

Egy új entitás bújt elő a hazai OSDM underground kriptájából. Ők a VÉR! „A gusztustalan omladozó kripta megnyílt és a demonk oszladó teteme kimászott belőle. Mi vagyunk a VÉR.” – olvasható bemutatkozásukban, ami mellé az említett, egy intro + 4 dalos DEMO-t is oda tettek. A teljes homály, és ismeretlenségből érkező banda demóján a death metal műfaj korai éveinek áporodott dallamainak necromantikáját pengeti (Death, Massacre, Cannibal Corpse, stb), a kortárs (Gatecreeper, Septage) hatások erejétől és technikájától duzzadtan. A középtempós halálos riff-sikálások és kaszabolások mellett a klasszikus death-doom is kellő szerepet kap zenéjükben, amitől abszolút HALÁLOSAK!

Hyver

Két nagylemeze után Fonds de Terroir címmel adta ki első EP-jét a francia származású szimfó / dungeoned black metal projekt, a Hyver. Bár a projekt mögött álló multi-zenész Hyver (Hyvermor, civil nevén Léon Guiselin) első két albumát one-man formációban készítette el most megjelent négy dalos EP-jére két vendég zenészt is meghívott KK – Konstantin Korolev (Passéisme) basszusgitáros és Summun Algor (Agnus Dei) dobos személyében, valamint vendég-vokalistaként Sans Visage (Prieuré) és M (Krasseville) is csatlakozott hozzá. A Fonds de Terroir a francia középkor vidékére vezet bennünket. Dalaiban a dallamos, majdhogynem pátoszi szintetizátorok energikus blackened riffekkel találkoznak, amik mellé Hyver durva énekhangján, ami néha drámai, néha narratív – meséli el sáros mezők, régi kőfalvak, ősi apátságok és kísértetjárta mocsarak rém históriáit. A Fonds de Terroir egy kortárs fekete alkotás, aminek segítségével alkotója egyfajta hidat épít a jelen és a régmúlt között.

Othiel / Palefade.

Egy 2-2 számot tartalmazó közös split kislemezt adott az Othiel és a Palefade.. A screamo, a post-hardcore, a metallic-hardcore és az emo-violence vonalán mozgó két amerikai banda a tavalyi év során kiadott anyagaik után egyesítették erejüket közel 14 perces mini-lemezre, ami az első percétől az utolsóig izzik a dühtől, a melankóliától és a kétségbeeséstől. Bár nem vagyok a műfaj nagyszakértője, valahogy mindig megfog az efféle kaotika, világvég hangulat, amit ez a két banda a zenéjén át közvetít.

Jade / Sanctarium

A Pulverized Records gondozásában került napvilágra a kortárs death/doom két nagymesterének is nevezett Jade és a Sanctarium közös split-lemeze. A The Sempiternal Wound címet viselő valamivel több mint 37 és félperces kiadvány a német és spanyol tagokat felsorakoztató atmoszférikus death/doom vonalas Jade három, és a spanyol death metalos Sanctarium két dalát tartalmazza. A split-lemezt a Jade pokoljárása indítja. Monoton, ultra nehéz doom riffeik mellé vészjósló középtempós DM témáikkal kölcsönöznek meglehetősen nyugtalanító, de mégis élvezetes hangulatot. Dalaik némileg a Paradise Lost korai időszakára hajaznak, énekesük hörgős szövegsuttogásától eltekintve. Velük ellentétben a Sanctarium még tőlük is mélyebbre ás… ők inkább nihilista oldalról közelítik meg a death/doom rohadását. Darálós közepes tempóik közzé nekik már befér egy-egy finomabb blast-beat, és erősebb groove is, amiknek köszönhetően egy metaforikus utazásban lehet részünk az emberi létet sötét posványába.