Az idei év első EP sorozatát a tavalyi évről kimaradt (bár számtalan sok anyag született) kislemezek közül válogattuk. A felhozatal most is színes és sokrétű, ahogyan azt már megszokhattátok.

TrollWar

A szimfonikus death, a black és a folk metal hatásait keverő kanadai TrollWar hat év után tavaly novemberben adta ki új EP-jét Tales from the Frozen Wastes címmel. A két perces Prológust követő négy dal eseményei a halálbirodalmának sötétebb dimenzióiba viszi el hallgatóit. A dalokban remekül keverednek a fagyos black metal, a skandináv melo-death, a folk metal és a zenéjükben most nagyobb teret kapott progresszív metal atmoszférái. A valamivel több mint 22 perces agyag egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Éles témaváltásaikkal, jól megkomponált dallamszerkezeteikkel tették nem csak izgalmassá, de epikusan emelkedett műalkotásnak is nevezhető EP-jüket, amit valahol az a Bathory epikussága, valamint az Ensiferum és a Kalmah univerzumában tudnék elhelyezni. Talán nem is véletlen, hogy az anyagon két vendég is szerepet kapott. Az egyikük Veli-Matti Kananen, a Kalmah billentyűse és Mattias Sippola, a szintén kanadai Atavistia multi-zenésze, aki énekével és háttérvokáljaival teszi meg dicsőségesebbé a dalok színvonalát.

Seven Kingdoms

A női-frontos amerikai power/thrash banda, a Seven Kingdoms egy igen izgalmas 5 dalos EP-vel zárta a 2024-es évet. A The Square négy vadonatúj dalt és Mr. Mister klasszikus dalának, a Kyrie feldolgozását tartalmazza. Az EP elsődleges célja, a négy új dal bemutatása mellett, hogy bandától elvárt vonalaitól eltérően megmutassa újító erejüket, amit vadabb, groove-centrikusabb dallamaikkal, valamint a dalaikban nagyobb teret kaott a glam és a hard rock hatásainakkal, illetve a modernebb elektronikus effektusok hasznalatával prezentáltak. Bátran kimerem állítani, hogy egy merész kísérletet tettek a power metal műfaj megreformálására, modernizálására, ami nem is sikerült rosszul. Ha meghallgatjátok, ti is így fogjátok gondolni. Ha pedig élőben is kíváncsiak lennétek rájuk, a banda február 23-án, az Unleash The Archers vendégeként a Striker társaságában a Barba Negra Blues Stagben ad koncertet.

Ifrit

Az Ifrit egy Új-Zélandi blackened / death metal projekt, ami egészen eddig szunnyadt. Pontosabban 2024. szeptember 8-áig, mert ugyanis akkor szabadították el 4 + 1 Wotan feldolgozást tartalmazó, Haunting Charnel Grounds címet viselő debütáló EP-jüket. Nyers dinamikájuk kozmikus gonoszsággal, valamint sötét okkultizmussal van megtöltve és akár a tisztító tűz, a valós végítéletet hozza el. Gyors brutalitása olyan bandákat juttat az eszembe, mint az Immolation, Morbid Angel, Excommunion, vagy a Bolt Thrower. Egyszerre zseniális és kifinomult, de gyorsaságával épp úgy halálos is.

Bred for Slaughter 

A kaliforniai Bred for Slaughter nem másnak, mint maga a Sátánnak címezte második EP-jét. A blackened/death/thrashgrinder csapat Kill For Satan kislemezére 5 brutális dal került fel, amiket Mark Smith, az Exhumed egykori énekesével vettek fel. Itt aztán minden van, amit egy extrém metalhívő szeret… veszet grind, thrash őrülettel, nagy és klasszikus death/black metal veretés. Az agresszió és a gyilkolás, na meg a technikai tudás 100%-on. Mark Smith, aki a dalokban iszonyatos halálhörgéseket hoz, most is megmutatta egyedülálló tudását és műfajhoz való példaértékű hozzáállást.

Ord Cannon

A Black Shape Of Nexus, a Bellrope és a Curbeaters korábbi tagjaiból verbuválódott német doom/sludge/noise trió, az Ord Cannon még az ősz folyamán adta ki két tételes, Foreshots címre hallgató debütáló EP-jét. A valamivel több mint 20 perces retten nehéz atmoszférái a mazochista lassú riffek mizantrópiája és az ipari/dron rezgései között remegnek és erős párhuzamot vonnak a Sun O))), a Godflesh és Primitive Man bizarr megnyilvánulásai felé. Akik ezekhez nincsenek hozzászokva, azoknak könnyedén megfekszi a gyomrát az ilyen zord töménységű szenny. Egyszóval kitartás kell, hogy végig szenvedjük.