E heti EP sorozatunkban elsőként mutatkozik be két finn csapat – az egyik a tradicionális doom, míg a másik a neolitikum primitív vonaláról érkezett -, valamint egy Indonéz traumatikus post-black metal formáció, akik hazájuk egyik legsötétebb, legtragikusabb pillanatát osszák meg velünk. De itt lesz még a black metal műfaj extravagáns új generációja, valamint a pszichedelikus stoner/doom éteri rezonanciái.

Temple of Salem

A Temple of Salem egy tradicionális finn doom metal banda, akik olyan nagy legendák szellemében munkálkodnak, mint a Reverend Bizarre, Solitude Aeturnus, Saint Vitus, Candlemass és a nem rég utolsó koncertjüket adó Black Sabbath. A banda 2023 óta létezik soraiban pedig olyan (a maguk nemében neves) bandák tagjai találhatóak, mint az Ashen Tomb és a Bell of Mimir… vagyis az alapok meg voltak, csak talán itt most tökéletesítették. 18 perces, három dalos Of Witches and Finders című bemutatkozó EP-jükkel, a nagymesterek útján, nyomdokait járja be, természetesen a zenekar zenészeinek egyedi, és sajátos ízlés/hatásvilágában. Monoton, lassú komótos riffeik, mély basszus és játékos dob-témáik adják meg a műfaj sajátos atmoszféráját, amihez (szubjektív véleményem szerint) énekesük, Count Silversword egyedi „gyászos” énekhangja adja meg a kellően hátborzongató löketet. Félelmetes ez a Helsinki Doom!

Svakapvsara

Az Indonéz származású traumatikus post-black metalt játszó formáció, a Svakapvsara még nem túlzottan ismert nálunk. De miről is lennének ismeret, hiszen 2020-as megalakúlásuk óta 4 single-dalt adtak ki, amiket a nemrégiben megjelent Tak Ada Maaf debütáló EP-jükkel vittek a csúcsra. Az EP témájában Indonézia egyik legsötétebb történelmi pillanatának, az 1998 májusában Bhopál városában bekövetkezett vegyi üzem katasztrófának állít emléket. A „baleset” során egy növényvédő szert gyártó nagyvállalat helyi leányállata 40 tonna metil-izocianát (MIC) gázt bocsátott ki a környezetbe, amelynek következményében közel 3000 ember azonnali, és 15 000–22 000 ember későbbi halálát okozta. Az áldozatok egyharmada gyermek volt. Vagyis nem épp egy derülátó történetet választottak bemutatkozó anyaguk témájához. Ennek ellenére a trió felállású csapat nagyon is jól, majdhogynem avant-garde megközelítésekkel prezentálja 4 tételes EP-jének kísérleti egyben a műfaj határait is feszegető témáit, amelyeket mélyen átszőnek az old-school thrash és heavy metal, a neo-crust, a post-rock és a klasszikus, valamint a melo-black metal hatásai, és hogy ezek még jobban érvényesüljenek, arról énekes/basszusgirárosuk, Tendi Munte erőteljes, intenzív előadásmódja gondoskodik.

Mora Prokaza

Crawling Through Time címmel adta ki új EP-jét a trap/disszonáns black metal játszó belorusz Mora Prokaza. A black metal új generációját képviselő extravagáns Fehérorosz formáció 2013-ban alakult azzal a fő céllal, hogy új horizontokat nyissanak a műfaj számára. Ezeket az új horizontokat eddig kiadott számos single-daluk mellett három nagylemezük, valamint ugyan ennyi számú EP-jükkel prezentálták. Ezek közül a legutóbbi (a Dark Terror Temple kiadásában megjelent) Crawling Through Time, amelyre hat vadonatúj avantgárd hibrid daluk került fel. Ezek a trap és a black metal vonalai között imbolyognak – ugatások, kántálások, morgások, rézfúvósok és diatonikus szájharmonika, torz gitárok, elektronikus / ipari zajok, hipnotikus ütemek groteszk, teatralitás és folk hatású kompozícióik vizióiban. Az egész egyszerre disszonáns és megnyúgtató, félelmetes és álomba ringató, és nem utolsó sorban provokálóan figyelemfelkeltő. Ezz utóbbi 100%. A Mora Prokaza nem egy sima hétköznapi black metal banda. Aki a klisé nordukus jegességre vágyik, az nem is hallgassa meg. Ez inkább azoknak szól, akik szeretik a furcsaságokat, az új hatásokat és az olyan rémálmokat, amelyekben egyszerre jelen van a sötét, agresszív és a melankolikus atmoszférák csatája, vagy inkább a romantikája.

Gaupa

A svéd női-frontos pszichedelikus stoner/doom zenekar, a Gaupa kiadta Fyr című négyszámos EP-jét, aminek dalait az alternatív énekes Björk vendégénekével vettek fel. Az EP nehéz, torz dinamikája egyfajta egyedi hangulatot és megszólalást kínál a műfaj hasonszőrű csapataihoz képest. Dalaik, témáik épp annyira alternatív, mint amennyire soner / groove metal hangfekvésűek, Amolyan kísérteties mantrák, gyors, zakatoló témaváltások, fuzz-os gitárokkal megalapozott heavy ritmusaik pedig abszolút a sikerkulcsát hozzák. A Fyr egyszerre nyers és dinamikus, löktető és célirányos. Egyszóval 100%-osan telibe talál.

Sunken Monolith

A származását tekintve olasz, de tavaly óta Finnországban élő underground zenész, a Prehistoric Sounds kiadó feje, G.E.F. (Batrakos, Clactonian, Framheim, Thecodontion, Veia, stb…) egy új projektet indított Sunken Monolith néven. Mellé a szintén olasz zenész A.M. csatlakozott, aki a gitárokat és a basszust kezeli. Három dalos demójukon azt a fajta primitív, lo-fi doom/black metalt hozzák, amit a neolitikumban a tűzköré gyűlve kántálhattak, hogy a nap visszatérjen a rideg sötétségből. Zord, lassú dallamaik, halálrituáléik egészen csontig hatolnak, miközben G.E.F. brutális hörgéseivel az ősi túlélési ösztön himnuszait büfögi fel.