E-heti EP sorozatunkban öt friss, ropogós újdonság kerül bemutatásra. Első ízben debütál nálunk a pápai alter/grunge metal banda, a Hideg és a holland black/death metal projekt, az El Muerto. Melléjük jön egy kis svéd epic doom, német OSDM, és egy energikus olasz thrash metal.

Hideg

A Hideg egy alter/grunge metal banda Pápáról. A négyes felállású csapat bő egy hete adta ki bemutatkozó, három számos anyagát EP1 címmel. Dalaik élből hozzák a skatujaként megnevezett műfajok lassú melankóliáját, amik kellően energikus, dinamikus energiákkal vannak felvértezve. Nem lenne meglepő, ha a zenekar tagjai közös kedvencükként első sorban a Deftones-t, vagy épp a Tool-t és a Machine Head-et neveznék meg. Ezt utóbbit csal azért mondom, mert remegősen elszállós témáikat igen erős groove metalos nyújtásokkal és némileg a metalcore elemeivel teszik hangsúlyosabbá. Ez utóbbi leginkább a brutálisabban rekesztett énektémák és a tiszta (szenvedősen nyafogós) ének váltakozásában van jelen, kiemelve dalaik lényegi mondandóját. A srácok első kislemezükön egy remek anyagot kínálnak, egyben műfajilag egy némileg hiányzó űrt is betöltenek a hazai rock/metal palettáján.

Grim Colossus

Igazán érdekes elképzelések lehetnek Magnus Berglind fejében, aki egymaga működteti a Grim Colossus nevű epikus, tradicionális doom metal projektet. Elsőnek itt van az, hogy igen kevés információt árul el magáról, ez alapvetően nem a műfaj tartozéka, ahogy a rövid anyagok sem. Ennek kellenére Descent Into Madness című bemutatkozása alig haladta meg a fél órát, még ha akadt is rajta pár 5-6 perces szerzemény. Ezen a perspektíván változtat új, Unhalloweed Blasphemies című, négy dalos EP-je, amin kellemesen csordogáló tételeket kapun több, mint 22 percben. Változás más területen is történt: a Grim Colossus talán még sosem volt ennyire összeszedett dalírás szempontjából. A természetesen lassan csordogáló doom andalgások azt a minőséget kezdték el bemutatni, amiért alapvetően mondhatjuk jelentősnek a Svédországból érkező zenekarokat. Még közelebbi rokonságot állapíthatunk meg a Candlemass, Trouble, Solitude Aeturnus vonalon, akiknek az öröksége egyértelmű mozgatórugója Magnus munkásságának. Egyedül témájában éreztem elcsépeltnek a kiadványt, de ez azért is lehet, mert több hasonló tematikájú anyaggal találkoztam az elmúlt hetekben. A főszerepet ugyanis most sem kapja más, mint H.P. Lovecraft, akit már mindenféleképp megemlített a metal világ. A The Whisperer egyértelműen a Suttogás a sötétben novella szüleménye, míg a Flesh Of The Fallen Star a Szín az űrből c. történet hozománya. Az Unhallowed Blasphemies során a lovecrafti borzalmak legismertebb tagja, Cthulhu előtt emelünk kalapot. Egyedül az EP-t záró, talán legjobban sikerült Forever Caught, Forever Lost hoz némi változatosságot, bár az önmagába zárkózott, világból kiábrándult lélek bemutatása nem feltétlenül lesz egy örömünnep központi témája. Ha nem is ragadnak örökre a fülünkbe ezek a szerzemények, a műfaj rajongóinak nem fognak csalódást okozni, tegyetek vele egy próbát.

(boymester)

El Muerto

A Hollandia black/death metal projekt, az El Muerto kiadta debütáló EP-jét Lost and Amsterdamned címmel. A projekt neve hallatán egészbiztosan sokan felkapják a fejüket. És igazuk is van! Ugyanis vezetője, Ricardo Botello multi-zenész a mexikói underground metal színtérről elindulva (Sekhmet) egészen az ausztrál kísérleti projektek, a Conscious Comma-ig letette névjegyét és mostanában a holland földeken dolgozik. A Lost és az Amsterdamned részéről egy vad, katartikus együttműködésen alapuló extrém metal bemutatkozás, olyan zenésztársai részvételével, mint  Zigor Munoz és Tommaso Tani basszusgitárosok és Robin Stone dobos. Az EP hat dala alkotójának személyes traumáival, válságaival, depresszióban való küzdelmeivel van tele. Mint egy kórkép, vagy épp gyógyulási folyamat dokumentálása, amint baljóslatú atmoszférákba burkolt prog-death (Opeth), és régi vágású nyers black/death (Darkthrone, Mgła) zúzdákba burkolt. Akik kedvelik a műfaj kétezres éveinek második felének kísérletezős vonalát, azok egy kedvükre való, sallang és kompromisszummentes hallgatnivalót kapnak.

Slaughterday

A 2020-ben alakult német death metal duó (Jens Finger gitáros/basszusgitáros és Bernd Reiners dobos/énekes), a Slaughterday kiadta Terrified című EP-jét, amelyen a grindcore korai úttörői, a Repulsion, az Extreme Noise Terror és a Napalm Death előtt róják le tiszteletüket. Az EP-re négy rövid, de annál zúzósabb dalt tettek fel, melyekben brutálisan ropognak a nyaktörő riffek és a géppuska szerű d-beat-ek. Az EP első hangjától az utolsóig remekül hozza a ’80-as, ’90-es évek death/grind, és a súlyos thrash – hardcore/crust életérzését. Egy igazi csontdaláró anyag.

Enemynside

Az olasz thrash metal veterán Enemynside november közepén In The Shadows Of Unrest címmel adta ki negyedik EP-jét. Akik nem ismernék a csapat történetét azoknak röviden: A zenekar 1994 és ’99 között Scapegoat név alatt működött és ez idő alatt mindössze egy ötszámos demót adtak ki Scars címmel. 1999-ben Matt Belezza gitáros/énekes és Francesco „Fran” Cremisini énekes akkori társaival újragondolták zenekaruk céljait és megtartva annak örökségét megalapították az Enemynside-t. Azóta négy nagylemez mellett számos single-dalt és EP-t is kiadtak. Szóban forgó új EP-jükre négy lendületes, pörgős energiákkal teli dalt tettek fel, melyeken mesterien ötvözik a régisulis thrash metal és a modern thrash vonalait. A dalok hangzása agresszív, gyors és zsigeri, szólóik borotva élesek, Fran énekhangja pedig továbbra is erősen tekintélytparancsoló. Szövegeikben árulásról, hatalomról és a bosszúról szólnak, amit jól érzékeltet „a fájdalmat hatalommá alakítva a bosszú felszabadít” soruk.