Ez évi első EP válogatásunkra azon a magyar zenekarok anyagai, kislemezei kerültek fel, akik valami módon kimaradtak a tavalyi sorozatunkból. Ennek különösebb okait nem kell keresni. Egyszerűen néha csak annyi az új EP, hogy szinte azt sem tudjunk melyik is kerüljön bele. Most, míg be nem indul a 2026-os év, itt van néhány, a tavalyi év utolsó két hónapjában megjelent néhány figyelemre méltó alkotás.

Sesquipedaliophobia

A Sesquipedaliophobia egy a tavalyi év nyarán alakult hazai extrém metal trió. A zenekar saját meghatározása alapján szimfonikus pornó black metalt játszik és ezzel el is érkeztünk zenéjük, illetve hitvallásuk lényegéhez, amelyben olyan hétköznapi tabukat, mint az emberi vágyak, önmagunk kinyilatkoztatása, vagy épp ennek elnyomása – állítják társadalmunk és a keresztényvilág alapjaival szembe (na, nem mint ha azok oly példamutatóak lennének). December 7-én megjelent The Gospel of Profanum című bemutatkozó EP-jüknek tehát ezek az ellentétek adják az alapjait. A valamivel több mint 19 perces anyag a horrorisztikus hangokra épülő, hosszabb intrós bevezetésként szolgáló Porta művükkel indul, ami után nyomban a black metal nyers és egyben szimfonikus vonalain táncoló Reverse, az okkult doom hangvételű Dead on the Throne (897) és a Borisz Sarafutgyinov (Fleshcrawl, Deprived Of Salvation) közreműködésével készítette A Torn Page from Someone’s 69th Letter érkezik. Ez a dal valahol a Cradle Of Filth és az Emperor metszéspontjában tenném részben gótikus dallamossága és nordikus nyersességéből kifolyólag, részben grandiózus zenei-szerkezeteinek köszönhetően, ami egyébként az egész EP-re jellemező. Egyszóval egy mestere munka, bemutatkozásnak pedig nem csak hazai, de nemzetközi téren is a magas léc.

Magic Crumb

A Magic Crumb egy 2024 őszén indult trió, akik szintén december elején adták ki négy dalos Snakes From Above címre hallgató debütáló EP-jüket. Zenéjük főként stoner és grunge rock alapjaira épülnek, némi klasszikus hard rock és némi nu-metal fűszerezéssel. Ezek már egyből átjönnek a Queens of the Stone Age vonalait megpengető nyitó daluk, az Exorcism dallamaiból, amit a kissé modernebb, némileg rappelős, szövegmondós Serpent Rain követ, ami nagyban hozza a Faith No More kísérleti és a Deep Purple klasszik rock hatásait. Ez utóbbit főleg orgona / billentyűs témáik adják, amik az egész EP dallamaiban egyfajta szőnyegként terülnek el dalaik alatt. Az előzőekhez egy újabb pluszt ad a free jazz és a Red Hot Chili Peppers vonalaira megszerkesztetett Low Hang Fruit és a zárásként érkező Endless Game (To Play), mai az eddigieket szinte egy keretbe foglalja. A Magic Crumb egy kellően ötletes és sokrétű bemutatkozása szintén figyelemre méltó, mi több, improzatív. Remélem nem csak ennyi lesz tőlük.

Eclipse of the Sun

A magyar death/doom metal színtér egyik meghatározó zenekara (a kb. öt közül), a székesfehérvári  Eclipse of the Sun. A zenekar öt évvel második lemeze, a Brave Never World megjelenése után tért vissza háromdalos  Whom the Gods című EP-jével, ami 2025. november elején jelent meg. Az EP-re egy vandonatúj daluk, valamint második lemezük két dalának egy alternatív, valamint egy koncert verziója került fel. Quem dii odere című új dalukkal a zenekar megtartotta ugyan a rá jellemző zenei hatásait, de nekem úgy tűnik (hangzik), mintha kissé nyitottak volna a funeral doom zordabb, nehezebb atmoszférái felé. Ami persze nem baj, hiszen ez a fajta zordság nagyon jól bele fér eddigi zeneéjükben. A már említette második lemezről származó Home című daluk alternatív verziója egy számomra gótikusabb felhangot kapott és nagyban hasonlít a német Lacrimosa melankolikusan művészi, légies zeneihez. A Death of Pan koncert változata pedig remekül összefoglalja az EOTS erejét, mélységét és sötétségét.

The Joystix

A The Joystix a hazai punk-rock / garage rock / glam rock egyik megkerülhetetlen zenekara, mi több sarokköve. A banda októberben egy nagyszabású party keretében ünnepelte 20 éves születésnapját, amire a koronát neves vendégeik mellett, a karácsonyra kiadott Stop Messin’ Around with My Heart című meglepetés EP-jükkel tették fel. A Szőke Gábor „Szöszö” énekes/gitáros vezette csapat EP-jére négy lendületes, a stílusuktól megszokott, a svéd rock’n’roll laza feelingeivel átitatott dalt tette fel, melyeket alap trió felállásuk 3 vendég zenész hölgy; Dakos Lilla – billentyűs, Jakab Barbara Szilvia – ének/szaxofon és Nagy Kriszta énekesnő segítségével rögzítettek. A Hölgyek meglehetősen remek hangulatot és pluszt adtak az új dalaikhoz, melyeken most talán még jobban előtétbe kerültek a swing és a rockabilly hatásai. A Beri Ary és Gombóc duetjeként ismert Ne Higyj Nekem feldolgozása pedig abszolút telitalálat.

Neverfell

Második EP-jét adta ki a társadalomkritikus modern metal, valamint a dallamos metalcore vonalán mozgó budapesti Neverfell zenekar. Három dalos Broken Wings című kislemezük bő egy évvel követi The Pendulum Monument című debütáló EP-jüket. Új anyagukon tovább folytatják a bemutatkozásukon hallható dinamikus modern prog.-metal, djent, nu-metal és az elektronikus alapú dallamos metalcore-ra építkező zenei vonalaikat, annyi változással, hogy most nagyobb teret engedtek a női vokál, valamint a tisztább ének dallamoknak, amelyeknek köszönhetően dalaik még slágeresebbek lettek. A slágeres dallamok mellet azért jelen van az agresszív energia, a zúzás, aminek összességében a zenekart valahová a Bring Me The Horizoz, a Linkin Park, hazai szinten pedig a Down For Whatever és műfajban szintén feltörekvő Escape My Shadows mellé sorolnám.