KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #297

Akkor rúgjuk be mi is 2026 ajtaját. EP sorozatunk 297. számában már az idei év elmúlt heteinek friss kiadványai közül válogattunk. Lesz itt egy kis hangulatingadozó post-rock/scremo/shoegaze melankólia, egy modern felfogású elektronikus MIDI hangoktól vezérelte prog.-death sci-fi kaland, egy atomszférikus black metal memorandum, egy erős punk HxC/thrash őrület, valamint egy zsigeri death/crust kaszabolás. metal / metal / szívecske

Young Mountain

A 2013 óta aktív svéd post-hardcore/post-rock/scremo/shoegaze banda, a Young Mountain január 1-én adta ki új EP-jét Heavenly Skin címmel. Négy dalos kislemezén a zenekar inkább most az screamo, a post-rock és a shoegaze lágyabb textúráin lebeg. Dalaikban nyoma sincs 2023 előttről származó agresszív dühkitöréseiknek, hisztériáiknak. Ezek helyett nyugisabb vizekre evezve, egy befelé forduló, szinte már meditatívnak nevezhető anyagot tettek le elénk. A Heavenly Skin a post-rock türelmével és a shoegaze textúragazdag érzékenysége között mozog, imbolyog, vibrál. A hangulatában egyszerre van jelen a hideg szépség, a sebezhetőség és a távolságtartás, vagy az épp kitörni készülő energia, ami eljut ugyan a robbanás csúcspontjára, ahonnan egy drámai hangulatváltás mindig visszahúzza. Hol kavarodik, hol leülepszik… mint egy csendes folyó, de hasonlíthatjuk a ponetciális merevedési zavarhoz is, bár abban nincs annyi szépség, mint a dallamaikban.

Force Carrier

A kanadai multi-zenész, dobos, programozó Joel Caron által 2013 óta működtetett Force Carrier projektje egy igazán érdekes MIDI vezérelt prog.-death metal sci-fi utazásra visz el minket. De mielőtt még belevágnánk, annyit megosztanék, hogy az alkotó a Dismata és a Stimotik egykori dobosa és társszerzője, valamint a Biugek billentyűse volt. A Joel ezen zenei kísérletében a metal és az elektronikus zene különböző stílusait olvassza egyben. Számos hatásból inspirálódva elsősorban a dob és metal gitár ihlette szintetizátor-patch-ek alkalmazásával, tervezésével és használatával egy szélsőségesnek is mondható zenei őrületet hozott létre. Ennek legújabb eredménye Intranuclear című harmadik mini-lemeze, amivel tavaly kiadott The Powerful Few EP-jének kalandjait folytatja, annyi különbséggel, hogy itt teljesen elhagyta az éneket és csak is az instrumentális hangzásra támaszkodik. A négy tételes EP egyszerre futurisztikus, progresszív, komplex, zeneileg pedig egyenesen sokrétű. Az atmoszférikus black/death, a math-metal, a progresszív és pszichedelikus hatások, de még a djent és metalcore egyes elemei is jelen van témáiban, aminek elegye egy dalonként is (nem hogy az egész összességében) egy több szálon futó izgalmas zenei kavalkádot kínál és add is hallgatójának. Tegyetek vele egy próbát!

Corpsetalk

A fehérorosz black metal projekt, a Corpsetalk egyfajta nosztalgikus visszaemlékezéssel kezdi az évet. Aki nem ismerné, annak röviden elmondom, hogy működtetője Nekkro (Kai Jaworski) 2017 óta ezen projektjével (mert még vagy 20 más projekthez is köze van) 15 lemezt adott ki. És, hogy miért is mondtam a visszaemlékezést. Mostani Forgotten Tapes anyagára olyan régi dalokat rakott fel, szám szerint kettőt – melyek munkásságának ’90-es évek végéről és a 2000-es évek elejéről valóak, mielőtt a Corpsetalk hivatalosan is létezet volna. Az összesen 7 és félperces anyag egy hosszabb lélegzetvételű atmoszférikus, ambient hangszínezetű dalból, valamint egy rövidebb, primitívebb raw BM – némi Darkthrone beütésű – dalból áll. Ezt a demót, vagy EP-t hallgatva egyszerre sejlik fel bennem a kérdés „hogy ezt most minek?”, valamint az érzés „hogy kell még” mert rövidsége miatt kevésnek tartom. Várom a folytatást…

Derogate

Az indonéz punk HxC/thrash metal projekt, a Derogate kiadta első demóját. A projektben a térség számos jól ismert és jelentős zenekarának (Chain Unit, Martyr, Caveman, Repulsed, Saint Ali) tagjai álltak össze. A DEMO 2026 címet viselő, három dalos, közel 6 perces anyaguk egy igazi energikus – zajos robbanás, amit épp úgy jellemeznek a súlyos poszt-apokaliptikus középtempók, mint a gyors kaotika. Az a kis mű a második dal (ALTAR – amit indonéz nyelven adnak elő) közepétől egy darálós izomgéppé válik, ami záródaluk a HIERARCHY OF DESTRUCTION felétől újra visszavált a nehezebb légkörű slugde/punk/doom-szerű poszt dagonyába. Az egészben van egyfajta hangulati hullámzás, ami zenéjük zordságát, jelentését amolyan keretbe foglalva teszi komplexé.

Voidhämmer

A Voidhämmer egy zsigeri death/crust trió, amiben a kaliforniai undergroundból ismeret Karst, Swampbeast és a Crematory Stench egyes tagjai tevékenykednek. Noxious Emissions című bemutatkozásuk négy maró dalt tartalmaz, amivel egyenesen a pokol bűzös tárnáiba visznek minket. Olyan dalaik, mint a Rotting in Excrement, vagy a Cadaveric Bloat riff-darálásaiban az Entombed HM-2 perálok vezérelte ropogós DM vonalát a Carcass korai grind/punk hatásaival elegyítik. Más dalukban, mint a Coffin, a Slayer / Morbid Angel hatásai érződnek. Vagyis egy igazán vitriolos cucc. Hallgassátok!