E-heti EP sorozatunk a vidám, hétköznapi élet humorától, és annak nyomasztó nyilvánvalóságán át, a kripta szagú végzetig vezetet. Közben átélünk egy poszt-apokaliptikus desert/stoner vámpír sztorit és egy nehéz atmoszférájú elektronikus alapú kozmikus zajfolyamot.

Kugler

Kisült a Bukta, avagy itt van a szombathelyi ska punk zenekar, a Kugler új EP-je. Igazából a PASO-n, a CsizmáSKAndur-on, a Malacka és a Tahó, a Zorro, HomoSKApiens, illetve a pécsi Skaotik-on kívül hirtelen nem is tudnék fejből más, hazai SKA zenekarokat felsorolni. Az biztos, hogy egy szűk réteg, amint képviselnek de ebben e rétegben nagyon jó csapatok vannak. Ilyen a 2019-ben, a Covid kényszerűsége alatt alakult soprini Kugler is, aminek soraiban olyan zenekarok tagjait találjuk, mint a Tizenhét, Ska Tunes, HomoSKApiens és Derkovbois. Eddig kettő single-daluk, egy nagylemez (De szeretnék gazdag lenni – 2003) valamint két EP-jük (A mi utcánk – 2021, Butka – 2026) jelent meg. EP-ik közül a legfrissebb a Bukta, amin öt vidám hangulatú ”mulatós” ska / punk és a reggae alapú nóta hallható, amiket szintivel, harsonával és trombita játékokkal tesznek még színesebbé. Dalaik ugyan így a hétköznapi élet vidám és árnyaltan groteszk pillanatait, emlékeit jelenítik meg, a hajnali munkába indulásoktól kezdve, a nagyi buktáján, és Sopron városának dicséretén át egészen a nagy – péntek esti lazulós – bebaszásokig. Aki szereti a műfajt az mindenként hallgassa meg, aki meg csak bulizna egyet… hát hajrá!

𝐛𝐥𝐚𝐤𝐥𝐚𝐧𝐝𝐞

Ha a metal-érában van queer jelenség, annak egyik formája a német származású one-man női black / dup metal projekt, a blaklande. Nos, nincs ezzel semmi baj, elvégre a XXI. században élünk, ahol állítólag, vagyis éppen a változások, forradalmak, új generációk és tudatok ébredése zajlik. Zeneileg valami ilyesmit csinál a fent nevezett projekt is, ami, vagy aki Artemisetum címmel hozta nyilvánosságra első, 5 tételes, instrumentális hangvételű bemutatkozó anyagát. Az egész zene a változékony texturákon alapszik, melyeknek gyökereit tagadhatatlanul a pszichedelikus rock, a dub – dob/basszus ritmusszekciójának ütemei, a midi hangképek és jazz, blues-rock, illetve goa alapú hangulatok adják. Sajnos a megnevezésben szereplő black metalnak nyomát inkább csak elszórva, talán az utolsó tétele, az Artemisetum inverz – progresszív zakatolásai között véltem felfedezni, de szívem szerint azt is inkább a post-black vonalára tenném (de lehet, hogy az én fülhallásom rossz). Annyi bizonyos, hogy hangulatilag érdekes, de semmi több… bocsi az alkotójától. Remélem a következő jobb lesz!

Acerbic

A Washington állambeli Olympiából származó Acerbic nevű zenekar 2023-as demójával rúgta le a kripta fedelét. Igen, jól olvassátok, kripta… ugyanis a banda hamisítalan kripta death/thrash metalt játszik. Igaz ehhez az is kellett, hogy az akkor még egyszemélyes formációként, Chris Thompson által működtette projektbe segítségül Kragen Lum (Heathen, Prototype, Psychosis) és Dirk Verbeuren (Megadeth, Bent Sea, Powermad, Brave the Cold, The Project Hate MCMXCIX, Cadaver, stb…) is beszálljon. Chris azóta új tagokkal teljes értékű zenekarrá kovácsolta egykori one-man formációját, amivel el is elkészítték hat dalos, Abhorrent Atrocities Against All Humankind című bemutatkozó EP-jüket. Dalaik a régisulis death metal keménységéből, energikus groovy riffeiből és borotvaéles szólóiból épülnek fel, amihez Chris Thompson igazán zord, fenyegető torok dallamai adnak gyilkos hangzást. Zenéjükben egyszerre van jelen az USDM agressziója és a svéd death metal dallamos, de mégis pusztító vonala. Összességében egy igen erős anyag, ami után már csak egy még erősebb nagylemez várható.

Red Dust

A francia desert rock / stoner metal vonalas Red Dust pontosan, hogy 10 éve működik. Ez idő alatt kiadtak egy demót, egy Live albumot és három EP-t, melyek közül a legutóbbi a (No) Hope, február közepén jelent meg. EP-jük egy vámpírokról és élőhalottakról szóló poszt-apokaliptikus történetet mesélnek el hat tételben, dinamikus, közép tempós sivatagos riffek, punkos tempók, és doomos belassulásokkal kísérve. Jól felépítette dalaikban nyers hangzásában abszolút a desert rock / fuzz rock érzéseit hozzák. Hallgatásuk közben sokszor Brant Bjork (Kyuss / Fu Manchu / Mondo Generator) témái ugrottak be némi pszichedelikus garázsrock feelinggel.

Borg

Eddig még csak futólag hallottam a kísérleti drone/doom vonalas budapesti Borg duóról. Pedig a csapat (Fogl Márton gitár / szinti és Terjék Diána dob) már 2021-ben megindította elektronikus alapú kozmikus zajfolyamát, aminek első megjelenése a 2023-ban kiadásra került BIOM című albumuk volt, ami összességében egy rituális utazást kínált, pszichedelikus elszállásokkal a dark-wave, valamint a doom / noise metal atmoszféráinak ködén át. A duó ezen utazását folytatja a napokban megjelent Boo, Pt. 1 EP-jük első fejezetén, aminek zaj-komplexumához most egy vendég is társult, a basszusgitáros Bart Speedy személyében. A négy tételes zaj-szörnyeteg elődjéhez képest sokat fejlődött. Az intrónak is mondható közel 7 és fél perces poszt-ambient zaj közjáték után érkező címadó tételük egy súlyos, mizantróp post-doom / sludge / neurotic-noise orkán (Neurosis), ami jól mutatja, hogy a formáció ebben a dalában bőven túllépte korai anyagának jellemvonásait, mitöbb magasan túl is szárnyalta azt. Igaz az ezt követő maszk tételükben még érezhetően jelen vannak / dominálnak a zaj alapú post-punk, new-vawe vezérelt riffek és dallamok, amik az előbbi dal súlyosabb mocsarába tobzódnak. Elenben a záró extant már inkább egy merengősen pszichedelikus felhangú, kozmikus kütyükkel generált hangképben lebeg, ami valahol az Ulver kísérleti, minimalista korszakát (Perdition City / Blood Inside) idézi meg bennem. Apró zajok, hangszilánkok, néhol filmszerű összefolyások. Haza téren nagyon is egyedinek mondható, amint a Borg csinálnak. Én várom az EP folytatását.