E heti EP válogatásunkon megint csak egy kellemes zenei kirándulást kaptok az underground metal és rock sűrűjébe. Alámerülünk a mocsaras sötététségbe, ’80-as évek koszos pinceinek mélyéről vijjogó tremolók és a zsigeri brutalitás világába. Majd átnyergelünk a ’90-es évek újhullámos dark-wave, valamint kísérleti elektronikus noise-rock, post-punk vonalaira.

A chilei sludge / black metalos Montaña Sagrada jókora aprítást visz végbe The Living Green című bemutatkozó EP-jén. A zenkart három veterán chilei zenész: Rodrigo Morris (ex-Mar de Grises), Ramón Pasternak (ex-All Tomorrows) és Vincent Zbinden (ex-Entrospect, Mourning Sun) alkotja, akik a fentebb említette stílusjegyek mellet jócskán megtöltik zenéjüket a nyersebb progresszív, post és a thrash metal hatásaival. EP-jük négy dalának minden pillanata vadul dohog, forr, mint egy tüzes katlan, amiből őrjöngő morajlással törnek ki szigorú riffeik. A The Living Green kifejezetten egy olyan anyag, amit szívesen hallgatnál tovább.

A Stress Angel egy vérbeli underground thrash/death metal banda New Yorkból. A duó felállású horda csípőből tolja a klasszikus agyon torzított riffekett, vijjogó tremolókat, harsogó sikolyokat, vagyis a ’80-as évek koszos pince metal hangulatát. Hat számos demójukon igazi old-school hangzásban köszönnek vissza a háborúról, démonokról, öngyilkos szorongásokról, kábítószer túladagolás alatti próféciákról és perverz szexualitásról szóló dalai.

A szintén amerikai Corpse Pile nem igazán bonyolítja túl brutal slamming death metal zenéjét. Minek is tennék, hisz ők is tudják ebben a műfajban fölösleges csodát tenni. Úgy ahogy van, zsigerien kell nyomni a belezős, fröcskölősen darabolós témákat. És ők ezt is teszik! Hisz két dalos, 3 perc 15 másodperces bemutatkozó demójuk elejétől a végéig ontja magából a brutális gyilkolást, amit a Fuck your life death metal fanok minden bizonnyal örömmel vesznek.

A electro post-punk vonalú The Tunnel  két dalos Condemned​/​Collapse EP-jén olyan bandák dallamait idézi fel előttem, mint a Killing Joke, Siouxsie and the Banshees, vagy a The Jesus Lizard zajos agonizálásai. A trió lendületesen hozza a ’80-as, és némiképp a ’90-es évek újhullámos világát, amikbe egy-két kaotikus hangulatú egyedi csavart is beletesznek. Tökéletes kis montázs egy lemez előfutárának.

A budapesti Naqoy duó hazai viszonylatban egy meglehetősen egyedi zenét játszik. Zenéjük az experimentális rock, az elektronikus noise-rock, post-punk széles skáláján mozog. Négy tételes gitárokkal, basszusgitárral, effektekkel és dobgéppel készítette instrumentális Into The Fog anyaguk merésen elvisz a fentebb említett stíluson át egészen az ipari hangulatú electric-tribal kozmoszába, ahol is rezgéseinek van egyfajta nyugtalanító, egyben szorongást keltő bizarr atmoszférája, ami valahogy a ’80-as évek new wave, dark wave vonalait eleveníti meg.