Mötal népmese

Eccör vót, hó nem vót, vót eccör a legkisebbik kisfiú. Lassankínt felcseperedett, de közben csak arra tudott gondóni, hogy egy élete, egy halála, ő bizony metalgitáros lesz. Arra ment egy kondáslegíny. Megszólította.

– Hej, te kondáslegíny! Metalbandát alapítok. Akarsz-é csatlakozni?

– Hát biza’, nagyon unom már a gyisznajakat, meg ugye szabadidőbe’ én is sűrűn markolom a kapát, ami má’ majdnem gitár. Szedem a fesztiválsátorfám, oszt’ veled tartok, mígha csak szólózhatok is a stúdijóba.

– Mondom néked, menjünk együtt a zeneipar elvarázsolt erdejébe isten hírive’, ott őrzik a kirájjány Iron Maiden-felvarrós zsinórtangáját. Leénekeljük róla, oszt’ a mienk lesz az fele királyság!

Azzal elindultak az zeneipar elvarázsolt erdejébe. Mentek, mendegéltek. Arra jött egy pásztorlegíny. Megkérdezte őket.

– Hát tik meg ki fija borlai vagytok?

– Mink vagyunk biza’ a legínyek, akik szeretnek muzsikáni.

-Netene! Egy jó zenekar nem megy ám basszus nékül. Egy gyémánt félkrajcárér’ veletek tartok, ha kell, óbégatok is, úgyis birkákka’ foglalkozom, mióta az eszemet tudom.

A legények meg hányták, vetették a koccintós kannásbort, osztán egymás tenyeribe csaptak. Így már hárman mentek, mendegéltek. Kisvártatva odaértek az elvarázsolt erdő kapujáho’. Arra jött az erdőkerülő egy tamtam dobbal a hátán. Aztat mongya nekik.

– Merre, hova jó urak?

– Megyünk biz’mindhárman az elvarázsolt erdőbe a kirájjány felvarrós bugyijáér,

 – Dejszen nem arra vezet az út, jó uraim! Ha bevesztek a csapatba, mutatok néktek egy rövidebb utat, ami nem visz bejaz erdőbe.

– Édes egykomám, a megváltó vezérelt utunkba. Tarcsá velünk, oszt’ cserébe verheted a tamtamot.

Így már négyen mentek, mendegéltek. Kisvártatva feltűnt elettük az underground (zeneipar) vára, kapuján a következő rovássa:

Ki itt begyüvöl, haggyá’ fee minden mainstream-mel. Nekünk mítosz kell. Nekünk mötal kell.

Ez a népmese indítjuk EP-válogatásunk újabb számát, amiben hoztunk is, meg hallgattunk is. Hallgassátok ti is az új mötal regéket.

A ’90-es évek klasszikus death metalját némi modernebb progresszív hatásokkal vegyítő Writhing nem csak zeneileg, de technikailag is egyedi élményt kínál bemutatkozó Eternalised In Rot EP-jén. Két dalos, közel 7 perces anyaguk alapjai ugyanis a Suffocation és az Immolation óramű pontosságú gyilkos riffeléseit, valamint a Zyklon agyatekert egyben dallamos őrléseit remegtetik meg. Nem újat hoznak, vagy valami más… de ez a két dal egy igazi tech-death atombomba.

A kanadai blackened doom metalos Nepenthe bemutatkozó EP-jén, egy csodálatos éjsötét atmoszférikus utazást, vagy inkább áramlást kapunk. Mindezt a tradicionális black metal alapú Elegies Of Loss And Doom címet viselő anyagukon tárják elénk, melynek rideg dallamaihoz egyfajta kohéziós masszaként kapcsolódnak az ambient, a goth és a post metal hatásai. Kislemezük 4 dala egy-egy külön álló utazás természeti és egyéb fantáziabéli képek, tájak közzé, amiben a hervadás mellet csak is a szépség és a megújulás dominál. És valóban mondhatjuk, hogy zenéjük egy megújulás, melyen a korai Katatonia, honfitársuk az egykori Woods of Ypres és az Agalloch köszönnek vissza egy modernebb előadásban és felfogásban.

Az amerikai crossover thrasher High Command új Everlasting Torment  EP-je csak úgy, mint 2019-es debütáló albuma (Beyond The Wall of Desolation) most is a boszorkányság, kardok és koponyák, valamint egyéb fantasy történetekből táplálkozik. Kislemezük két mágikus vadságot kínál erős Slayer, Nuclear Assault, és némi germán metalos mocsokkal, amit hallva, akár a pokol bugyraiban is megfőzhetnek minket. Egy 10 perces ős káosz, ami a banda újabb lemeze után kiált.

Szinte a semmiből érkezett a hazai neocrust hardcore, sludge, punk, post metal Tomusz projekt új anyaga a Culter. Igaz én azt hittem, hogy a formációt működtető Miki már befejezte ezen irányú tevékenységét és csak a Boru-ra koncentrál, de úgy látszik (szerencsére) még jócskán van mocsok a tarsolyában. Négy tételes EP-je közel 14 percben különféle stílusok egyvelegeként sikálja le az agyadat. Kapsz itt cipőbámulós dark rezonanciát, erős hardcore és post apokalipszist, mocsaras dagonyát és kimatekolt zúzdákat. Mintha csak a Meshugga és a Neurosis szerelemgyerekét engednénk szabadjára egy erősen delíriumos éjszakán.

Úgy alakult, hogy mostani EP válogatásunkra most két hazai anyag is bekerült. A fenti Tomusz mellett a másik formáció a szinte már visszatérőnek is mondható nyers disszonáns post-black metalos BÁL, aki most egy okkult, démoni történetet hozott el Hirsch EP-jén. Dallamai amilyen csodálatosak, annyira kiforrottabbak is lettek három korábbi anyagához képest. Természetesen dalaiban megmarad az őrület kakofóniája és mizantrópia nyugtalanító aurája, de ezekhez most egy könnyed, dallam dús atmoszféra is társül némi ambient és progresszív rockos hatással, amik majdhogynem légiessé teszik 4+2 bonusz dala nehéz horzsalékait.