A nagy melegre való tekintettel egy igazi üde, friss nyárias „diétás” összeállítás kínálunk nektek. E heti EP sorozatunkban olyan válogatott csemegéket tálalunk fel a nemzetközi underground svédasztaláról, amiben garantáltan mindenki talál egy-egy fogára való falatot. Húsevők, vegánok…falatozzatok.

Az amerikai blackened thrasher GraveRipper egy pusztító erejű nukleáris támadással felérő EP-vel debütált június 4-én. Radiated Remains című kislemezükre hat olyan tétel került fel melyekben zsigerien keverik a germán és az USA thrash korai szotyok vonalát és a norvég fekete fém rideg hatását, melyekhez jókora death  ‘n’ roll-os poszt-apokalipszist is hozzáadtak. A gimis kémia könyvre épülő anyag, hogy stílszerű maradja, elsőtől az utolsó percéig egy gyilkos maghasadást, illetve orgazmust ad az régisulis thrash rajongóinak. Corey Parks énekes-gitáros remekül leklónozta és alkalmazza a Hanneman-féle riff képleteket, valamint a ’90-es évek hiper gyors (Exodus, Kreator, Toxic Holocaust), vagy inkább punk hatásúnak nevezhető megfeketedett thrash témáit. Közel 20 perces anyaguk egy igazi atomrobbanás, amit meghallgatsz 1x, 2x, 3x, majd újra és újra… mert az elejétől a végéig pörget.

Punk-fúziós death metal. Nocsak, ilyet se hallottam még. Ezért hát bizakodva ugrottam neki az orlandói Human debütáló EP-jének, amin nyakig érő vérfürdőt kapunk. Delicacies of Extinction címmel ellátott anyagukon egyfajta kohéziós kötésben van a hardcore punk és a klasszikus death metal vehemenciája. Non-komfortív, társadalomkritikus dalaikkal jelen világunk őrületét, és magát felfaló rasszista, vallás fanatizmusára világítanak rá.

A belga speed-thrasher Hëll Dëath bemutatkozó Rip Your Face Off EP-jével , ahogyan a címe mutatja, szó szerint letépi az arcunkat. Négy számos kislemezük 10 perces csatazajuk a tharsh metal őskorszakából táplálkozik. Semmi cicoma, csak az utca nyers mocska, ami még egykoron a ’90-as évek elején ragadt magasszárú Puma cipőm talpára. Itt mindem meg van, ami azt a pörgős korszakot idézi… eszeveszett sebesség, punkos düh, fiatalos lázadás, aminek egy jókora „szarom le a világot” életérzése van. Ha szereted a germán thrash és heavy metal fénykorát (S.D.I., Sodom, Stormwitch, stb.) a belga srácok abszolút kedvenceid lesznek.

A teljes ismeretlenségbe burkolózik az amerikai Anharat zenekar legalább is a kezdeteit és tagjait illetően, viszont a zenéjükben mindent megmutatnak magukból. Először is annyi bizonyos, hogy kedvelik a klasszikus horrorfilmeket és azokat a lényeket, melyek már régóta riasztgatják a gyerekeket. Gondolok itt a vámpírokra, farkasemberekre, múmiákra és egyéb teremtményekre, amik mára már szinte a popkultúra szerves részévé váltak. Nem véletlenül díszeleg a torz Vlad Dracul bácsi képe Blood Sorcery című bemutatkozó EP-jük borítóján sem, hiszen a vér kultuszának áldoznak a három dalos kiadványukon. Stílusát illetően a csapat a death/doom metalt választotta, amit nem a szokásos bánat áradat jellemez, hanem sokkal inkább a misztikum és a lepelként ráterülő sötétség. Ennek megfelelően a 17 perces anyagon mély hörgéssel és nehezen vánszorgó riffekkel találhatjuk szemben magunkat. A monoton rezgések és a keményebb kapaszkodók az entitások végtelen hatalmát, halhatatlanságát kívánják sugározni, melyek elől nem menekülhet egyetlen élő sem. A kiadvány a remek tételek ellenére azért érezhetően egy projekt kezdetét sejteti, mert hangzás terén rossznak ugyan nem mondható, de témájához képest elég átlagosnak mondható. Ettől függetlenül érdemes felhelyezni az Anharat-ot a death/doom térképre, mert okozhatnak meglepetést a jövőben.

(boymester)

Mindenképp érdemes megemlíteni az idei bemutatkozó anyagok között az egyszemélyes Konsensus-t, ami valójában túl sok újdonsággal nem bír, viszont amit vállal, azt nagyon jól teljesíti. New Age Of Terror című EP-je a hagyományosnak mondható hardcore/punk keverék amúgy sem épp pihentetőre hangolt egyvelegét önti nyakon egy jó adag grindcore elemmel, szintén a klasszikusnak mondható felfogásban. A gyújtóanyag tehát adott, csak lángot kell neki adni a play gomb segítségével és könnyedén végigsöpör rajtunk egy új kor ígéretével, ami a háborúk súlytotta, vér áztatta, vírusok által pusztított jelenkor után marad a kevéske túlélőre. Aktuális témákat és őszinte dühöt hordoz magán az összesen 6 szerzeményt tartalmazó anyag, valamint 8 percnyi kilátástalanságot és magatehetetlenséget a gázálarc mögé szorulva. A kiadvány hangzása egészen korrekt, amire szükség is van ahhoz, hogy az egyszerűségükben nagyszerű gitártémák ekkorát tudjanak ütni. A kiadvány minősége összességében bőven egységesnek mondható, de még ezek közül is kiemelkedik valamennyivel a címadó a rengeteg tempóváltásnak és remek aprításnak köszönhetően.

(boymester)