E heti EP összeállításunkban a split lemezeké a főbb szerep. Emellett egy élvezetes válogatást kaptok az underground széles spektrumáról.

Az utóbbi időkben valahogy jobban szeretem az EP-ket, spliteket, mint a nagylemezeket. Hogy miért is van ez? A válasz egyszerű… egy-egy ilyen kis kiadványon nincs semmilyen sallang, vagy unalomba menő töltelék dal, tétel. Azt kapod, amit az adott banda valójában a nyers valósásban kínál, vagy épp valami újat csinál. Ez utóbbi érvényes az amerikai post-hardcore, screamo Portrayal of Guilt és honfitársa a noise rock/sludge, valamint az ipari post-metal határait kaparászó Chat Pile közös split EP-jére is, melynek érdekessége, hogy a két dal a két banda közösen készítette el, és a dalokhoz még énekest is cseréltek. Igaz, ez a két kis „megcserélt” dalt remekül adja vissza a csapatok jellegét. A Portrayal of Guilt – Touched by an Angel dalában egyszerre lüktet a post-metal, a screamo, a hardcore melynek agresszív elegye egy feszes dinamizmust és fegyelmet ad. A Chat Pile viszont kicsit lerugaszkodik az anarchikus púnk vonalára. Brutal Truth daluknak van némi Sex Pistols hatása, amit némi noies rock / alter rock alapokkal tesznek vidámabbá, és egyben kakofobb hatásúvá.

A szabbatista riffelésű brit proto-doom metalos Parish még közel egy éve jelentette meg God’s Right Hand címet viselő EP-jét. Kislemezük négy nagy ívű és energikus dalainak dallamai az apokalipszis négy lovasát jelképezik, melyek által egy pestis által sújtott város, a polgárháborús Warwickshire sáros mezőire tévedünk. A trió ’70-es évekből merített varázslatos hard rock és a klasszikus doom (Black Sabbath, Witchfinder General, Pagan Altar, Trouble) lassú szekcióinak segítségével segít át minket  a túlvilágra, ahol is Lucifer urunk áldást fogadhatjuk. Doom fanatikusoknak kötelező hallgatni való.

Az iszapos, mocskos hangzású sludge/skateboard death/doom BLACK GAFF projekt mögött az amerikai noise rocker Eye Flys gitárosa, Spencer Hazard áll. 5 ételes, bő hat és félperces DEAD HANG EP-ján egy összefüggő, kénköves fekete masszát kapunk a nyakunkban. Dalaik (melyből a leghosszabb 2:09 perc) zord, nonkonformista, recsegősen zajos, lassú örvényeivel szinte agytekervényeinkre tekerednek és egyfajta átmenet nélkül, egymást felőrölve követik egymást, míg nem szivacsos állományunkat tudattalan állapotba nem hozzák. Hatpercnyi nyélcsorgatás a demencia határán lebegve. Hallgassátok meg a DEMO-ját is.

Másik split anyagunkat szintén két amerikai csapat adja. Érdekes, hogy az USA-bna mennyire el vannak terjedve ezek a közös-albumok. Remélem hamarosan nálunk is teret hódítanak majd. Szóval újabb pácienseink kísérleti doom/grind Yuckmouf és a harsh-noise ipari rezonanciáktól a klasszikus blueson és folkon át a stoneres black n roll-ig mindent magába manifesztáló Brook Pridemore projekt. Közös kiadványuk a Trve Grind címet kapta, amit a Yuckmouf különböző kozmikus tereken át sugárzott három dala nyit meg. Dalaikról külön-külön nem is érdemes beszélni, hiszen űrbéli hangjaik, melyek dallamaik alap vonalait képezik és egyben igen szorosan összekapcsolódó rezonanciákat is alkotnak. Ezekre egy fajta „random„-jelleggel csatlakozási pontok képében épülnek be az avantgarde metal, a temetői funeral doom hegedűi, melyek szintén erősen uralják a teret, valamint a sludge, a black, a post, shoegaze és egyéb pszichedelikus algoritmusok lüktetéséből szúletett kísérleti kompozíciók. Ezek egy bő 13-14 percet tesznek ki a közös lemez játékidejéből. Ezt követi az egyszemélyes Brook Pridemore hasonló kozmikus alap rezonanciákra felépítette népi balladái, melyben szeretteiről, tévelygéseiről, illetve nagy bánatáról (melyben azt taglalja, hogy már ő is úton volt, hogy megölje Euronymous-t de az a f.sz Varg megelőzte) énekel, némi raw black spagetti western feelinggel. De kapunk itt kellemes akusztikus cipőbámulós témákat, mint ahogy agymanipuláló ipari metalos hatásokat. Engedjétek szabadon a tudatotokat.

A kanadai ipari groove metalos Snyastry elmondásuk szerint 2012 óta létezik, de igazából csak a Covid bezártsága rázta őket gatyába. A banda főbb zenei csapás vonala leginkább a Fear Factory (Archetype és  Transgression albumok), Slipknot, Static-X, valamint a Meshuggah  agyaprító zúzda gépezetének nyomvonalán halad. Három tételes Dividing The Double Helix EP-jük egy észvesztő modern metal generátor, melynek technikai és tudásbéli szintje magasan a plafont veri. Mondhatni a világjárvány katasztrófájához adnak zenei aláfestést.