Nagaarum/NGC Prod – és még több…

Winci

2022. március 25.

0

A Fémforgács olvasói jól ismerik Nagaarum nevét, hiszen ezeken a hasábokon számos írása jelent meg az elmúlt években. A többrétű érdeklődés sokszínű megjelenése emellett kinőtte ezeket a kereteket és Naga a különböző témájú érdeklődési körének több megjelenésével találkozhatnak az olvasók-érdeklődők-követők. Legutóbb pl. a hírek között mutattuk be pl. a Fattyú különleges kiadványát. A sokoldalú figurával, Nagával Győr Sándor és Winci beszélgettek. A beszélgetésből, a saját és megemlített kiadványok révén ismét feltárul egy hihetetlen mély és széles „igazi” undergound a black/dungeon/sludge… stílusok és ezek mindeféle átmenetét képező műfajok kedvelói számára.

Úgy látom, nagy benned a vágy, hogy megoszd a gondolataidat a szélesebb közönséggel. És ez nem csak a téged, írásaidat ismerő érdeklődőkre korlátozódik, hiszen kulturális-társadalmi témájú írásaid meg-megjelennek országos olvasottságú, nem is csak a zenéhez, hanem társadalmi-közéleti témákhoz kapcsolódó portálokon is. Gondolom, nagy öröm és jó visszajelzés az ilyen megjelenés.

Egyre kisebb ez a vágy. Olyan tizenöt éve nagyon sokat beszéltem, és hülyeségeket is. Pont a Fémforgács volt az, ahol megtanultam higgadtabb lenni, és nem mindent leírni, ami eszembe jut. Meg van egy jó kontrollom a feleségem személyében. Társadalmi témájú írásaim úgy direktbe nem nagyon vannak, mindig csak kapcsolódik a téma másikakhoz. Kulturális dolgok meg nagyjából a sci-fi és csillagászat témakörre korlátozódnak. A kémia nem érdekel senkit, így az marad saját hobbimnak.

Hogyan fejlődött ki a mára elég tudatosnak látszó koncepciód, hogy blogot működtetsz a tudományos (főképp csillagászati, vagy inkább az univerzumról szóló) gondolataidnak, külön az underground zene+vizualitás témakörének, és a közéleti cikkeknek?

Az a blog elindult, és most pihen is. Heurisztikus módon jönnek létre ezek az oldalak. Annak idején futtattam a Vegateraszt, és az egész olvasott is volt, de most épp mással foglalkozom. A csillagászat mániám tizenhat éves koromban kezdődött, és jó unaloműzőnek tűnt. Aztán ahogy egyre több mindent értettünk meg egy barátommal, egyre több kérdésünk is megfogalmazódott. Az átlagember meg nagyon sok mindent rosszul tud, ezért gondoltam leírok ezt – azt.

[Az NGC-projektek, -kiadványok, -csapatok bandcamp oldala az érdeklődők számára ezen a linken elérhető.]

Figyeled, látod, érzékeled ezek olvasottságát? Folytatsz párbeszédeket is? Vagy inkább a közlés vágya a mozgatóerő, és inkább azért írod, mert „muszáj elmondani”?

Hát a Star Shaped Chimney első cikkét kb. huszonötezren olvasták. Azon azért meglepődtem. De ahogy fentebb is leírtam annyira erős közléskényszer nincs már bennem, mint régen. Ha párbeszéd alatt a kommentek megválaszolását érted, nem, ott nem reagáltam semmire. Nagyon gyorsan megtaláltak azok, akik mindent jobban tudnak, nekem meg nem volt kedvem vitatkozni. Arra sem reagáltam, amikor valamelyik azt mondta, hogy semmi új nincs az írásban, csak jól fordítottam. Pedig nem is olvastam el az eredeti angol nyelvű cikket, csak a videót vettem ki belőle. Amit leírtam, azok a saját gondolataim.

A fentebb leírt tevékenység azt hiszem sok időt igényel. Hogyan válogatsz a feldolgozott, reagálásra, megosztásra szánt témakörök között?

Teljesen véletlenszerűen. Sosem voltam tudatos, helyette ösztönös. Rábízom magam a legfelsőbb rendező erőre, én csak az elágazásoknál hozok döntéseket. A huszadik században kihalt a spirituális tudomány, a jelenkor vezető tudósai a nyugati világban szinte egytől-egyig materialista gondolkodók. Ez megöli a dolgot. Newton szerint Isten hagyott annyi jelet a világban, aminek a segítségével megérthető az. Ehelyett a mai tudósok a tudományt arra használják, hogy bizonyítsák vele Isten nemlétét. Ez a teljes csőd.

Tudjuk jól, nagy élmény, amikor egy gondolatod eljut az olvasókhoz, megmozgat valakit, kiderül, hogy hasonló gondolatok foglalkoztatnak. Melyik írásod kapott akkora nyilvánosságot – bármelyik tevékenységi területedről, amit úgy véled igazán megérdemelt?

A Vegateraszt sokan olvasták, és csak remélem, hogy a segítségével pár embert meg tudtam győzni, hogy növényevők vagyunk. Ezt már csak azért is fontos, hogy megértsük, mert nemsokára nem lesz más választásunk. A Föld nem bír el több terhet. A húsevés pazarló, és szennyező. Ezzel ma már nem száll vitába senki. A Vegaterasszal meg azt próbáltam bemutatni, hogy hús nélkül, tejtermékek és tojás megengedett használatával is lehet nagyszerűen étkezni. Felesleges ölni a jóllakáshoz.

A posztjaidra érkezett reakciók némelyike meglepő, fura, vagy éppen túlzó – mintha kifordult volna a világ magából Hogyan kezeled ezeket a helyzeteket? Sokat tanulsz az évek alatt a közösségi kommunikációról?

Önuralmat tanulok, és szeretnék abból még többet… Az ember még mindig azt hiszi, hogy bármit megtehet, pedig az anyabolygónk épp most kezdi velünk megtanítani, hogy nem. Mit számít egy ló, ha meghalt a zsoké? Ez rettenetes hozzáállás. Nem tisztelünk semmit, még magunkat sem.

Azért foglalkoztat ez a kérdés, mert az Ópiumbarlang blog-on közzétett jegyzeteid, és a zenei jelenléted saját és felkarolt csapatok kiadványai az underground zenei téren szintén egyediek, különleges témákkal foglalkoznak. Így a fogadtatásuk is változó. És, nyilván, ízlés dolga is, kinek mi és miért tetszik. Milyen tapasztalatokat szereztél a zenei kiadványokkal?

Az Ópiumbarlang Eroené – Professor Shub Niggurath-é, én csak egy firkász vagyok ott. Mostanában eléggé inaktív. Az NGC Prodnál megjelent zenék pedig kizárólag olyanok, amik nekem tetszenek. Nincs mögötte más különös megfejtés. Mikor Richard Christy-t kérdezték, hogy mi ez az izé, ez a Charred Walls Of The Damned, azt válaszolta, hogy heavy metal rajongók írnak heavy metal zenét heavy metal rajongóknak.

Nos, az NGC Prodnál egy elvont zenéért rajongó arc ad ki lemezeket elvont zenekaroktól elvont zenekarok iránt érdeklődő rajongóknak. Istenem, de gyönyörű a magyar nyelv… A legfőbb tapasztalatom a kiadványokkal kapcsolatban az, hogy Magyarországon nincs tényleges felvevő közönsége ezeknek a dolgoknak, illetve annyira kicsi, hogy csakis külföld felé nyitva működhet a kiadó.

Mely kiadványok bizonyultak a legsikeresebbnek a sajátjaid közül és a felkarolt projektek közül?

Teljesen kiszámíthatatlan dolgok történnek, de tényleg. A KORHADT kazetták pillanatok alatt elmentek. A FATTYÚ dungeon synth anyagai is nagyon erősek, más viszont van, ami annak ellenére is beragad, hogy egész jól képben van a szcénán belül. Nem nagyon tudok összefüggéseket felfedezni, de ez lehet megint csak a tervező képességem hiánya miatt van így.

Volt-e olyan, ami meglepetést okozott, mert nagyobb visszahangra számítottál, és fordítva?

Hogyne! A beragadt cuccokat nem nevesíteném, de nemrég bizományiban átadott anyag – ami beragadt – tökre megindult más kiadónál. Ez is furcsa… De lehet az is, hogy akik engem utálnak, egy másik kiadótól szívesen veszik meg ugyanazt a kiadványt.

Néhány fanatikus ismerősöm révén tudom, valóban reneszánszát éli a kazetta és LP-kiadás. Az undergroundban, egyszerűen fogalmazva a sötétebb árnyalatú zenék világában a szalagok különösen népszerűek ismét. Nálad ugyan nem trend meglovaglása ez a tevékenység, de azért érzed a felfutást?

Persze. A szalagról csak az hiszi azt, hogy szarul szól, akinek sosem volt jó minőségű lejátszója. A kazettás szalagnak van egy alapzaja a kicsi adatsűrűség miatt, de a jó lejátszón lejátszva a hasznos jel ezt egyrészt elnyomja, másrészt olyan meleg mélyeket ad, amit más hanghordózó nem tud. Még a vinyl sem.

Mi alapján döntesz arról, hogy egy kiadvány (pl. a sajátod különböző projketeid) CD-t, vagy kazettát kíván?

Mostanában semmi alapján, ugyanis szerintem lezártam a CD-s korszakot. Teljesen hidegen hagy már. A kazetta a jó hanghordozó, annak szeretem a hangját.

A kazettás kiadványaid jó része igen különleges. Tulajdonképpen egyedi formátumot, egyszeri köntös kap szinte minden egyes darab. Honnan jött ez a relic box formátum ötlete? Hogyan alakul a ki a koncepció? Mi inspirál téged a majdani megjelenítésben?

Mikor falura költöztünk, sokat kellett tatarozzak, és egész jól megtanultam festeni meg lakkozni. Vettem egy fűrészgépet, és adta magát, hogy a műanyagtok helyett fába csomagoljam a kiadványokat. Meg nagyon utáltam műanyag tok után kajtatni, és ami a piacon kapható, nagyja ócska szar, nyitáskor azonnal törik. Ez mondjuk a CD tokra érvényes inkább.

Vannak segítőid a kivitelezésben?

Nincsenek, mindent én csinálok. Pordán Szilárd segít néha a papírtokok hozzám való eljuttatásában.

Mi lenne a te TOP 10-ed, 2021-ről? Lehet benne olyan, amit te hallgatsz, vagy olyan kiadvány, amit te készítettél másnak-mással, illetve amit te magad, mint projekted.

Nem jegyezgetem már egy ideje, hogy miket hallgatok, és annyira lefoglal a kiadózás, hogy igazából nem is hallgatok semmi mást. Ami megragadt, azok a Gondolin Records dungeon synth kiadványai voltak – azokat mondjuk pörgettem tavaly rendesen. A kisfiam este 7 körül van szabadjára eresztve a házban, és az első dolga odaszaladni a zenegéphez, majd mutogat rá hevesen. A fentebb említett zenék mellett 60-es, 70-es évek rockzenéi mentek sokat (Uriah Heep, Deep Purple) vagy post metal (Altar Of Plagues). De a Secrets Of The Moon sem kopik ki nálunk… David Bowie-ből szeretnék végre végigmenni a teljes diszkográfián. Négy lemezt ismerek tőle, azok mindegyike hibátlan.

Tulajdonképpen mennyi zenei projekttel foglalkozol most?

Sokkal fogok ősztől megint. Van a Nagaarum, a Faggot, az Értéktelen, az In Vacuo, a Star Shaped Chimney, az Ald’ruhn, az Owlens meg 1-2 olyan dolog, amit inkognitóban csinálok. Promotált, felkarolt csapat nemigen van a kiadósokon kívül. Most jön a tavasz megyek ki a kertbe vasvillával, nem lesz túl sok időm zenélni. Meg az őszintét megvallva ez az az időszak, amikor totál émelyítően becsömörödök a metaltól meg úgy az egész UG-tól. Ősszel meg jön már a bizsegrés rendszerint.

Készül az új Nagaarum album. Erről – tőled szokatlan módon – egy előzetes EP-vel adtál életjelet. Hogy áll most a mű? Mi hozta, hogy az [Rn] c. dalt kihozd előzetesen? Mit érdemes tudni az anyagról előzetesen?

Az [Rn] nem része az új lemeznek, azt attól függetlenül írtam. Az [Rn]s2 egy éve kész van zeneileg kb. Várok pár emberre az énekkel kapcsolatban. És ez a várakozás addig elhúzódott, amikor már aktuálisan nem is érdekel az egész. Majd pár hónap múlva előveszem a sávokat, és szépen összerakjuk. Nem tudok úgy dolgozni, hogy „na össze kéne rakni”. És ez egyben válasz Milán Péter számára, aki egyszer az őrjítő kényszert használta velem kapcsolatban a munkám sebességét illetően. Pedig tényleg nincs semmi kényszer, minden zenét örömből írok a saját természetes tempómban.

Általában valamilyen (jellemzően tudományos) koncepció köré épül fel egy-egy lemezed, ami már eleve különlegessé teszi. Nem szokványos, hogy egy metal album pl. a periódusos rendszer vagy Newton munkásságáról szóljon. Hogyan jönnek az ötleteid ezekről a témákról?

Ezek érdekelnek. Ennyire egyszerű. Ebben sincs semmi kényszer. A sátánról minek írjak? Azt már amúgy elsütöttük a GuilThee-vel. A Homunculus Paradoxon egy okkult sötét anyag volt a sátánnal megtöltve (az azon szereplő zenészek közül négyen is hívő keresztények). A háború a thrash bandáknak áll jól, a belek meg a death/grind mestereknek. Én nem értek ezekhez a témákhoz. A fantasy és a szerepjátékos dolgok mondjuk bejönnek, ezt tükrözik a dungeon synth anyagaim is, de metalban nem használnám ezt a vonalat. A tudomány viszont mindig is érdekelt. Kézenfekvő, hogy ezek után innen merítek.

Szoros kapcsolatban állsz különböző kiadókkal. Az Aesthetic Death-tel többször volt közös kiadás, mennyire gördülékeny az együttműködés?

Velük (vele) nagyon. Stu-val néha fél évig sem beszélek, de ha igen, akkor olyan, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. Hozzám hasonló menthetetlen álmodozó ő is, de ha arról van szó, hogy össze kell rántani egy kiadványt, baromira gyakorlatias tud lenni.

A most érkező lemezed saját kiadásban jelenik meg vagy most is kooperálsz valakivel?

Vele fogok (Aesthetic Death).

Az NGC Prod. mellett már más projekt kapcsán létrejött a dungeon synth zenékre szakosodott labeled. Mi indokolta ezt, illetve várható-e további ilyen elhatárolás?

Az, hogy elmagyarázták az ópiumbarlangos srácok, hogy mi is az a dungeon synth. Majd miután a homlokomra csaptam, hogy tényleg, ez de jó, kitaláltam, hogy az NGC Prod túl sok műfajt visz, így ezt leválasztottam.

Pár éve vendégszerepeltél a Martyr Lucifer albumon. Kaptál-e azóta nemzetközi felkérést? Milyen visszajelzést kaptál erre?

Nem kaptam, de nem is mennék már bele ilyenbe, mert baromi macerás és sok idő. Elmondhatom, hogy együtt zenéltem egy lemezen Adrian Erlandssonnal. Na és? Kit érdekelt? Senkit. Na bumm. A hazai sajtó mással van elfoglalva. Akkor rájöttem, hogy nem is érdemes ilyesmivel tökölni. Nyomni kell a saját dolgokat, és kész. Nem mintha nem jönne be az a lemez, nagyon szeretem az összes hangját. De nemhogy engem nem hozott képbe, még a szerzőt sem.

Itthon Gábor TSZ lemezén is szerepeltél. Várható ilyen viszont vendégeskedés a te valamelyik műveden?

Ja, az jó móka volt, és eredetileg másnak indult, csak Gábor már megint nem bírt magával, és túl jóra csiszolta fel. Fasza lett amúgy, és a humora is hasít, mint általában. Szeretem a srácot, igazi csupaszív arc. Ő is fog szerepelni az új Naga-lemezen, ha végre kész lesz. Pár dalt már felénekelt.

Mi a véleményed az elmúlt évek hazai underground szcénájáról úgy kiadóként, mint alkotóként?

Ha a Hammert is idevesszük akkor a legalja És ez azért állhat vitán felül, mert egy Hammer olvasótól tudom, hogy a CD-mellékleteik egytől-egyig a kukában landolnak. Ha őket mainstreamnek vesszük, akkor a színtér egész jó. Ha csak a legismeretlenebb zugkiadókat vesszük alapul, akkor a magyar underground szárnyal. Az igazán érdekes zenék a legutóbbi kategóriában vannak. Persze ez teljesen szubjektív. Aki Leanderre akarja rázni, csak rajta, az is zene, tulajdonképpen.

A kiadványok grafikai dolgait te készíted vagy valakivel közösen jegyzed?

A sajátokat én csinálom, vagy barátok fotóit használom néha nagy ritkán. Ez 2-3 esetben fordult elő kb… Ha nem saját anyagom jelenik meg, akkor mindig a zenekar csinálja. Most először csináltam én más bandának, és máris nehézségeim támadtak ezzel.

A témában nyakig úszó zenésztől szívesen kérdezem, ami a Fémforgács Hangpróba-rovatában is állandó téma: mennyire és miben fontos a számodra a hangzás?

Nagyon. Minél természetesebb, annál jobb. Amit nem tudok megérteni, hogy miért vágyik egy metalbanda arra, hogy szépen szóljon a lemeze. Persze nem zárom ki az ilyen csapatokat, mert a Cadaveres pár dolga is elég jó vagy a már sajnálatosan feloszlott As They Burn nevű metalcore csapat is nagyon bejött. A problémám azzal van, mikor zenei kreativitás helyett ezzel próbál egy banda villantani. Ez nagyon átlátszó, azonnal átjön a csalás. Magyarban sok ilyen van.

Magam is nehezen igazodom el abban, hogy nekem mikor és miért tetszik egy karcosabb, recsegősebb, ún. „ambient” hangzás, vagy akár ugyanabban a stílusban egy sterilebb stúdiós megszólalás. Leginkább hajlok arra, hogy egy benyomás alapján tudom azt mondani, hogy a zene teszik, vagy sem. Mi a te véleményed erről?

Hát várj, a karcosabb recsegősebb hangzás nem egyenlő az ambienttel. Az ambient az a teljesen minimál hangképgyűjtemény, szinte már nem is zene. Csak az számít szerintem, hogy hagy-e benned hangulati lenyomatot, amit hallgatsz. Nálam ez viszonylag egyszerű, és az évek során rájöttem, hogy három elem az, ami leginkább megteszi ezt: az atmoszféra, a feszültség–feloldás váltakozása és az álló harmónia. Ez utóbbi az, amikor a prím monoton dallamsort ismételget, alatta meg a basszus soronként vált. Így lényegében utóbbi írja az akkordot. Amúgy is basszusgitár-mániám van, így ez kézenfekvő elem. A Tiamat – The Scarred People lemeze tele van ilyen harmóniákkal.

Egy-egy kiadványod megszólalásánál előre kitűzöl egy hangzásbeli célt? Akár azt is, hogy az előzőhöz képest milyen irányba akarsz eltérni? [Mint ahogy azt zenei sajtóban egy-egy zenekar nagy mondatai között olvashatjuk, amikor tudatosnak látszó változtatást tesznek…]

Ez az egyetlen tudatos, mikor elkezdek írni valamit. Illetve most, hogy szétbontottam stílusokra a projectjeimet, már a műfaj is fixált.

Az egyik különösen impozáns fadobozos kiadványod kapcsán beszélgettem egy kedves ismerősömmel (Marcival). Ő többek közt a sötétebb tónusú zenék kedvelőjeként egyben elhivatottan foglalkozik felvarrókkal is – ez is elárul valamit a beavatott érdeklődéséről. A diskurzus során felmerült több kérdése is: vajon honnan és ered a vonzódásod a fához és hogy ilyen sok kiadványodat valamilyen fa-alapanyagú dobozban jelenteted meg?

A legelső ok az volt, hogy utáltam műanyag CD és kazetta tokok után kajtatni. A másik még kiskoromból ered, amikor apám műhelyében fabrikáltam naphosszat. A fával, mint dekor alapanyaggal azóta tart a meghitt kapcsolatom. A harmadik ok a már említett tatarozás.

Ezzel ösztönöznéd is a hallgatókat vásárlókat a fizikai alapú zenefogyasztásra? Mi a véleményed a digitális zenehallgatásról?

Teljesen rendben van. Nem kell mindennek megjelenni fizikai hanghordozón, illetve egyetlen előadónak sem kell szégyellni, hogy „csak” digitális megjelenése van. A zene számít, nem az, hogy miről hallgatjuk.

A magyar dungeon synth területen van-e olyan előadó, akiket ajánlanál, sőt akivel szívesen dolgoznál vagy akár tervezed is az együttműködést?

Egy éve sincs, hogy beszippantott ez a sodor, így nem nagyon tudok képviselőket mondani. De a Fattyú adja magát, mint az NGC Prodnál lévő egyik projekt. Vagy a Varsás Gábor Phobosa, ami hol metal, hol ds anyagokat ad ki.

A szűkebb műfajtól függetlenül ki az a magyar vagy nemzetközi előadó, akinek szívesen adnál ki anyagát?

Depeche Mode. Rengeteg ilyen van, most csak azt írtam le, ami elsőre az eszembe jutott. Ha a Dodecahedron újra összeállna, tőlük szívesen adnék ki valamit, bár oda én kis hal vagyok. De nem fognak összeállni. Illetve, ha mégis, félek, az Eikenaar nélkül már nem lenne ugyanaz. Ő meg meghalt.

Lehet-e és hol, mikor élőben hallani a zenéidet?

Nem lehet. Ez a vonal egyáltalán nem érdekel 2008. óta.