Nest Of Plagues – Interjú Kövecses Evelinnel a Wacken Battle buli kapcsán

Winci

2023. július 18.

0

A Wacken-verseny 10-es fellépőinek csapatában színpadra lépett a metalcore, melodikus death metal, deathcore hangzást modern metalos hangulattal átszövő Nest Of Plagues zenekar. Bár eltel némi idő a fellépés óta, a hazai és külföldi programokkal teli banda hangszeres játékával és színpadi jelenlétével is feltűnő húrosa, Evelin most felidézi a Fémforgácsnak a kalandot. Annál is inkább érdekes hogyan látja, illetve látják magukat és szereplésüket, hiszen a rendkívül profi és emocionális előadásukat már nem tapasztalatlanul, és nem is elsőbálozóként adták elő a haza Wacken-bulin. A Nest of Palgues felállása a rendezvényen: Ivanics Dániel – ének/basszus, Kövecses Evelin – gitár, Breier Máté – gitár és Für Balázs – dobok.

Milyen élmény volt részt venni a Wacken Metal Battle 10-es döntőjében?

Király! Szeretjük a fesztiválokat, és ennek is kicsit olyan feelingje volt, mint egy minifesztnek, csomó ismerős arccal. Meg hát mondj jobb programot egy unalmas vasárnapra.

Ti mikor és hogyan tudtátok meg, hogy bekerültetek 10 fellépő közé?

Pár héttel az esemény előtt hívtak fel, hogy bekerültünk és kérdezték, hogy tudjuk-e vállalni a feltételeket.

Sikerült mozgósítanotok a rajongótáborotokat is, hogy érzitek?

Nagyjából igen, de nem egyszerű egy vasárnapi napra összehozni az embereket úgy, hogy aznap tudjuk meg, pontosan mikor fogunk játszani. Sok haverunk azért nem jött, mert tavaly már volt… de a true fanok ott voltak. Volt, aki több száz km-t utazott miattunk! [nevetés]

Ilyenkor gondolkodni, kell, hogy vajon mindenki ráér-e, vagy félre kell tenni minden egyéb teendőt?

Gondolkodni? Na azt nem kell.

Nem befolyásolta az időpont a külföldi fellépéseiteket?

Szerencsére nem ütközött semmi, meg számoltunk is vele, hogy erre a dátumra lehetőleg ne szerveződjön semmi.

Ha már külföld: mennyire érzitek a külföldi fellépések során a népszerűségeteket és mennyire érzitek ugyanezt itthon?

Itthon van egy réteg, akit el lehet érni ezzel a zenével, ők rendszeresen járnak a koncertjeinkre és hallgatnak minket. Úgy gondolom, hogy aki nyitott a zenénkre, az nagyjából képben van velünk. Nagyobb ismertséget itthon úgy tudnánk elérni, ha magyar szövegekre váltanánk, nagyságrendekkel több tiszta éneket vinnénk a zenébe / a metalnak egy fogyaszthatóbb és kevésbé megosztó alműfaját tolnánk, és egy teljesen más stratégia mentén kezdenénk építkezni – tehát úgy, ha teljesen megváltoznánk, amit nem akarunk.

Külföldön azért egyszerűbb, mert nagyobb a merítés, így például kimenni egy német városba vagy kisebb fesztiválra játszani simán megéri, mert több emberből valószínűleg többen is szeretik a metalt. Az, hogy mennyire érezzük a népszerűségünket, nem annyira releváns kérdés még, mert egyelőre olyan közönségeknek játszunk kint, akik nem feltétlenül ismernek minket. A koncertek után viszont mindig pozitív visszajelzést kapunk a közönségtől és a szervezőktől is, ami tökjó, mert arra már később lehet építeni.

Visszatérve a Wacken Battle-re: hogy éltétek meg a magatok szereplését? Sikerült mindent kihoznotok a mai lehetőségekből?

A tavalyi hibáinkból tanulva tudatosan készültünk rá, na meg annyira sokat koncerteztünk azóta, hogy sokkal rutinosabb és tapasztaltabb a zenekar, ami kifele is látszik azt hiszem.  – Valóban, ezt pontosan így láttam én is! – Én baromi jól éreztem magam közben. Talán az egyetlen dolog, ami kicsit visszafogott a színpadi mozgásban, hogy iszonyat meleg volt és nem volt levegő.

Mennyire érzékeltétek a közönség hangulatát ott fent a színpadon?

Én mindig igyekszem felvenni a szemkontaktust a közönség tagjaival, egyrészt, végtére is nekik játszunk és látni akarom a visszajelzést. Másrészt ők is imádják az interakciót. Amin mindig röhögök, hogy általában minden koncertünkön van egy olyan ember, akin látszik, hogy utálja az egészet és csak méregeti a zenekart – ilyenkor ha elég ideig szuggerálom és próbálom megnevettetni, általában eljön az a pont, amikor „megadja magát” és elkezdi élvezni a dolgot.

A hangzás meglehetősen jó volt. Ti jól hallottátok magatokat? Illetve, szerintetek, ez befolyásolta-e a megszólalásotokat?

Jól szólt befele is, örülök, ha kifele is. [nevetés].  Mi, egyelőre, monitorládázunk, így az, hogy mit hallunk befele, valamilyen szinten befolyásol minket – a tavalyi Metal Battle-ön például egyáltalán nem hallottam a dobot, ezért folyamatosan járkáltam hátra a koncert közben. Az kicsit elvett a produkcióból szerintem. De alapvetően az, hogy milyen a hangzás befele, nem számít, csak halljam ki a lényeget.

Ahogy figyelemmel kísértem most és tavaly az eseményeket, a zenészek egy része nagyon érzékenyen reagált a zsűri szavaira. Mondjuk a zsűri az idén kevésbé volt sarkos, mint tavaly. Mennyire tetszett nektek a dicséretük, illetve amit hallottatok magatokról?

Ahogy én hallottam, rólunk csak pozitív dolgokat mondtak, úgyhogy nagyon tetszett! [nevetés] Egyébként minden kritikát meg szoktunk hallgatni és elgondolkozunk rajta, hogy hogyan lehetnénk még jobbak. De alapvetően elég biztosak vagyunk magunkban és magunk felé sokkal szigorúbb kritikákat fogalmazunk meg, mint bárki más. Úgyhogy a belülről fakadó elvárások azok, amiket inkább meg kell ugranunk.

Volt-e már időtök elemezni, tanulságokat megfogalmazni? Egyáltalán akarjátok, sor kerül ilyenre?

Még aznap este megbeszéltük, amit meg kellett. Minden koncert után levonjuk a tanulságokat, hogy legközelebb mit hogyan kéne máshogy csinálni.

A ti előadásotokat tekintve mit gondoltok másképp csinálni egy következő fellépésen?

Alapvetően semmit, mert tök más szetteket tolunk egy „rendes”, 40-50-60 perces koncerten. Itt a nehézséget az adta, hogy a zenekar lényegét bele kellett sűríteni 20 percbe, ami – szerintem – sikerült és ennyi a lényeg!

Milyen jelzéseteket kaptatok így napok után a közönségtől, akár közvetlenül, akár a közösségi felületeken?

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és örülünk, hogy átment a mondanivalónk.

Hányszor neveztetek már korábban? Most ismét alig egy ponttal maradtatok le a verseny megnyeréséről. Ez jó helyezés, vagy sem?

Asszem, most neveztünk harmadjára. Mikor először neveztek a srácok, én még nem voltam a zenekarban, ezért nyilván nem kerültek be a döntőbe. [nevetés] Viccelek! szóval ja, ez volt a második döntős szereplésünk, és tavaly is egy ponton múlt az első hely, ez elég frusztráló. 😛

Feltételezem, hogy nyerni szerettetek volna, de azért megkérdem, hogy most, jó néhány nappal és több koncerttel később hogyan értékelitek a szerepléseteket a zenekar sikere szempontjából?

Szerintem mi kihoztuk a maxot magunkból, de baromi erős volt a mezőny, így nyilván benne volt a pakliban, hogy más nyer. Tulajdonképpen akármelyikünk nyerhetett volna.

Elégedettek vagytok a lehetőséggel és a szervezéssel? Mi a véleményetek egyébként erről a rendezvényről, mint tehetségkutatóról, vagy versenyről?

Szerintem ebben a műfajban, ekkora zenekaroknál a tehetségkutatókat tekintve ez a verseny a legjobb terep arra, hogy kicsit ismertebbek lehessenek a szcénában. Plusz, ez ad egy olyan nyereményt, amivel igazán kezdeni lehet valamit.

Hogy látjátok most, jelentkeztek jövőre is?

Ezt még nehéz megmondani, de majd, ha aktuális lesz, meglátjuk. [nevetés]

Meséljetek a következő hetek-hónapok programjáról! Merre játszotok mostanában?

A Lowland Feszt fellépés után szeptemberben egy szlovák fesztiválon, ezután egy esküvőn (!) lépünk fel. Majd szeptember 20-án lesz egy bulink az A38-on a Beerzebub, a Paediatrician és a Komodo zenekarokkal. Az őszt még egyelőre szervezzük, nagyon sok bulit nem akarunk, mert szeptemberben kezdjük el felvenni a 3. nagylemezünket.

Köszönjük a beszélgetést! További sok sikert kívánunk!