Szerencsére az ONLY THE HARD TOUR hazánkat is elérte, így egy olyan bulival zárhattam a tavalyi évet, melyet még sokáig emlegetni fogok (szerintem nem csak én). Vannak zenék amelyeket nem kell magyarázni és vannak bulik, amikkel szintén ez a helyzet. Ez az eset ilyen volt.

Bár a Last Hope-ot minden igyekezetünk ellenére lekéstük, a Risk It nyélgázon vitt bele minket az estébe.  A német csapat hatalmas lelkesedéssel nyomta le az este rá eső részét. Bár előzőleg nem ismertem a csapatot, az a teljesítmény amit nyújtottak magáért beszélt. Ha bírod metal/hardcore/crossover vonalat, akkor érdemes megismerkedned velük, nem fogsz csalódni!

A Death Before Dishonor azt gondolom nem szorul bemutatásra. A bostoni csapat méltán vált híressé még HC berkeken túl is. Tudtam, hogy nagyon erős koncertbanda hírében állnak, de még így is meglepett amit kaptam. Az alázat és a tisztelet, mely ennek a szférának az alapja átlengte az egész bulit. Brutál erődemonstráció volt, minden szinten.

Bár a DBD esetében is leírtam a Terror-nál is igaz a kult státusz. A csapat megkerülhetetlen, ha hardcore-ról van szó. Ez a buli pedig…Nem gondoltam, hogy lehet űberelni a Death Before Dishonor előadását, de nekik sikerült. Ha valakit csak egy bulira vihetnék el, hogy megismertessem ezzel a kultúrával, az a Terror bulija lenne.

Ez a stílus a kezdetek óta élőben a legerősebb, viszont itt is vannak legek. És ez a buli leg volt a javából. Lassan 30 éve járok koncertekre, és úgy véltem, nekem már nem lehet újat mutatni. Hát itt  ez megdőlt. Itt minden scúcsra volt járatva, és ebbe hatalmas szerepe volt a csapat mellet magának a közönségnek is. A bostoni srácok pedig nem ismertek kompromisszumot. Megmutatták, hogy miért övezi őket akkor presztízs.

Igazi HC ünnep volt ez az esemény. Ezen sincs mit magyarázni, mivel ez tény.