Február utolsó péntekjén egy igazán különleges rituálé volt a Fonó Budai Zeneházban, ahol az Ethnotech X Fonó világzenei programsorozatában ez alkalommal a Fandyr és az Itinera hozták a pajtadöngölő ritmusokat a Fonó falai közé.

Ahogy azt a beharangozóban is megfogalmaztam: az Ethnotech saját mottója szerint egy közösség „ahol a világzene és az elektronika találkozik”, és aki rendszeres szervezője különleges-, a világzene végtelen terébe illő koncerteknek, amelyhez a hangulathoz illő, autentikus környezetet a FONÓ adja.

A Fonó Budai Zeneház alapvetően is egy izgalmas zenés – táncos találkozási pont, ahol főként magyar- és Kárpát – medencei népzenék és táncok repertoárja van a köztudatban, de az Ethnotech programsorozatába meghívott világzenei projektek egyre izgalmasabban nyitják a teret és pingálják még színesebbé akár a Fonó állandó közönségének látókörét is. Ezen az alkalmon a pogány rítusok és időtlen zenei kalandozások különösen emlékezetessé váltak mind a közönség, mind pedig személyesen számomra is, hiszen ez alkalommal nemcsak nézőként (vagy épp hangulatot képre-csalóként) voltam jelen, hanem az Itinera koncerten aktív közreműködőként is a Litha Tribe tagjaként– ami teljesen más perspektívát adott az estének.

Az estét a Fandyr nyitotta meg. A zenekar tagjai stílusukat saját megfogalmazásukban „archefolk” -nak nevezik, ami a koncertet hallgatva is azt gondolom, abszolút találó: a hangzásuk egyszerre idéz meg valami ősi, ismerős világot, miközben modern és kísérletező is egyben.

Első ízben találkoztam a Fandyrral, és itt derült ki számomra, hogy a sajátos zenei világukkal igen népszerűek a középkori világot éltető hagyományőrzők körében, akik közül néhányan autentikus öltözékben ez alkalommal is megjelentek, ami talán még inkább kiemelte ezt a (nagyon is jó értelemben megélt) kettősséget – mintha különböző idősíkok találkoztak volna ugyanabban a térben. Tetszett, ahogy a Sámánnal vezérelt hangulat minden zenei idősíkba elkalauzolta a hallgatóságot, mind a magyar-, mind pedig távolabbi hiedelmvilágot bemutatva a hangszerek nyelvezetével a zenén keresztül.

Ezt különleges atmoszférát, amit a Fandyr varázsolt a térbe idén a Mártában is átélheti az arra nyitott közönség, a Fekete Zaj Fesztiválon.

Az Itinera zenekart Horváth Anett és Nagy Ádám duója alkotja, akik korábbi zeneszerzői és színpadi tapasztalatukat saját megéléseikkel ötvözve egy új irányba terelték és a magyar népzene-, a dark paganfolk és az elektronika határfeszegetésével egy egészen egyedi stílusba oltották be és tették termővé zenei világukat.

2025 novemberben jelentették meg első albumukat, Kör címmel, ami nemes egyszerűségében a teremtéssel – körforgással-, vagy épp a természetközeli kapcsolódásokkal is analógizál.

Az Itinera koncertjeinek lüktetését a színpadra invitált vendég táncosokkal teszik tüzesebbé. A Kör albumbemutató koncertjén már volt alkalmunk közös munkára, ami folyományaként ez alkalommal együtt gondolkodva építettük fel az Itinera zenei világával a koncert ívére hangoltan a Litha Tribe táncdialektusára jellemző-, színes mozdulatsorokat. Volt alkalmunk a saját táncos eszközeinkkel erősíteni ezt az ívet, így az Idegen, a Nagyiván, a Mindentlátó és a Tűztánc számok alatt vittük bele a tánc energiáit az egyébként is erős hangzásvilágba.

Ez a fajta együttműködés – ahol az élő zene és az improvizatív, mégis strukturált tánc dialógusba lép egymással – nagyon intenzív élmény. Belülről megélve egészen más: nemcsak hallod a zenét, hanem benne mozogsz, reagálsz rá, és egy ponton már együtt pulzálsz vele.

A Fonó nagy tere, a Pajta nagyjából félig telt meg, ami sajátos egyensúlyt teremtett: volt elég ember ahhoz, hogy közösségi ereje legyen az estének, mégis megmaradt egyfajta intimitásban a koncertek hangulata.

Összességében ez az este nemcsak egy koncert volt, hanem egy közös alkotási folyamat – zenészekkel, táncosokkal és nézőkkel együtt, ahol azt közreműködőként megélni egészen más dimenzióba emelte az élményt.

Fotók: Brigiri