Pennhurst – Interjú Horváth Imrével (1./2 rész)

Winci

2021. december 24.

0

A már jó fél évtizede létező Pennhurst nemrégiben, 2021. októberében jelentette meg az első lemezét Őrizetlenül címmel a H-Music gondozásában. A modern metal/nu metal stílusban alkotó csapat erős korongját már több fórumon bemutatták. A szinte újjászületett csapatról és csapattól több információ látott már napvilágot a különböző zenei lapokban és felületeken. A Fémforgács olvasóinak a teljesség és a rend kedvéért említsük meg, hogy a valamikori induló felállás mára és a lemezkiadás idejére a következő tagokkal szilárdult meg: Csárádi Róbert – ének, scream, Horváth Imre – gitár, vokál, Sipos Levente – gitár, scream, vokál, Tóth Gyula István – basszusgitár és Vetési Gergő – dob. Az új lemez kapcsán a lelkes és optimista Imrével beszélgettünk. Az interjú első részében az új felállás erősségéről, a tartalom közléséről és a stílusról beszélgetünk.

Jól érzitek magatokat a bőrötökben?

Köszönjük szépen, leszámítva a körülöttünk lévő vírushelyzetet minden oké! [mosolygás] Nagyon egyben vagyunk most, mindenki teszi a dolgát!

Természetesebb és talán jobban megszólal a zenétek is így, nem?

Mármint, ha az új tagokra gondolsz, akkor azt kell mondjam igen! Az első 6-dalos kislemez óta a stílusunk is keményedett, lehangoltuk 1 hanggal a gitárokat, ami önmagában is hoz egyfajta agresszivitást! Illetve magyar nyelven íródnak már a szövegek is.

Több évtizede rajongok a fel-felbukkanó-eltűnő, ám mindig újjáéledő és gazdagodó rock/metal stílusokért. Ám a „korábbi” zenekarotok nekem nem sok újat, sem eredetiséget nem mutatott a számomra. A lemezetekkel viszont ez egészen megváltozott! Én már tudom, de szerinted ma mitől érdekes a Pennhurst?

Ennek a kérdésnek a megválaszolását én leredukálnám magyar viszonylatra! Azt tudom, hogy kis hazánkban nem sok olyan zenekar van/volt amelyik modern metalt játszik ennyire arcba mászó elektronikával [nevetés] Nálunk az electro nem csak díszítő jellegű, hanem szerves része a zenének. Sőt, sok dalban több szerepe van, mint a gitárnak, ami a stíluson belül sem mondható szokványosnak! De alapvetően szerintem a magyar nyelven megszólaló nu metal zenekarból sincs sok nálunk.

Nem lehet kikerülni a témát, hogy magyar nyelvre váltottatok. OK, hogy eddig úgy gondoltátok, hogy ez a zene inkább angolul működik. Ám mégis váltottatok. És valljuk meg, az anyanyelvünk, ha nem is szükségszerűen mélyebb, de a gondolatok színesebb közlésére ad lehetőséget – már ha fontos az üzenet. Talán úgy gondoljátok, hogy már a magyar közönség is megérett a zenétekre magyarul?

A magyar közönség szerintem mindig is készen állt a tartalmas, jól megfogalmazott, az anyanyelvén megszólaló szövegek befogadására! Én mindig is magyarul szerettem volna megszólaltatni a dalokat, csak Pápai Zsolti ex-énekesünk inkább az angol szövegeket preferálta, könnyebben is tudott angolul szövegeket írni. Már korábban is volt egy magyar dalunk az Add végre önmagad, ami, azt gondolom tök jól sikerült. Zsolti simán írhatott volna még magyarul, csak nem erőltette a dolgokat. Az első lemezünk teljes egészében magyar nyelven íródott, aminek nagyon örülök [felnevet].

Se szeri se száma a nu metal és metalcore csapatok sekélyes kópiáinak. Ez, nyilván ízlés dolga: más cikkben már kritizáltam a nyers üvöltéssel teli, pusztán mély hangzással szétbarmolt dalokat. És lám, a Pennhurst első, szerintem kiválóan megszólaló korongja minden korábbi dalotokhoz képest igazán megragadott. Szerinted miben más a lemez és a videós dalok (tehát némiképp az eleven előadás), mint az előző korszakotok?

Elsőnek mindenképpen azt említeném, hogy a zenénk keményedett, nem is kicsit… Mélyebb hangolásban vannak a gitárok, amint azt már említettem. Tudatosabbak a dalszerkezetek, és sokkal bátrabban bánunk az elektronikával, mint korábban! Illetve, ami a legszembetűnőbb, az természetesen a váltás a magyar nyelvű szövegekre. Végül, de nem utolsó sorban Robi hangja is új színt hozott az egész zeneiségbe. Emellett nagyon fontos, hogy időközben Levi is elkezdett screamelni, és Robival ketten a poklot szabadítják el… Brutálisak ezek ketten [felnevet].

Vesszőparipám a magyar nyelvű szövegek stilisztikailag céltalan szétordibálása. Egy cikkben olvastam, ahogy méltattad a szövegeket (és íróikat – teszem hozzá: joggal). Figyeltetek arra, hol a határ, ahol a közlés még átmegy a scream-en, vagy így sikerült?

Nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogy az adott dal bizonyos részeinek a szöveges részét, mondanivalóját milyen énekstílussal adjuk át a hallgatóságnak. Figyeltünk arra, hogy a mondanivalóhoz mi illik. Pl. tiszta ének, scream, rap-lüktetés, stb… Illetve, a stúdióban az énekfelvételeknél is nagyon odafigyeltünk, hogy a stílusból adódóan az eleve nehezebben érthető scream-énektémáknál artikulált, érthető kiejtés legyen. Szerintem Robi ezt maximálisan hozta!

Ha manapság nem lenne korlátozott a fellépési lehetősége minden bandának, akkor gondolom futnátok az intenzív klubköröket. Mennyire sikerült bejáratni a korongot?

Mivel októberben jelent meg a lemez, ezért még igazából semennyire. Volt 3 koncertünk a lemezbemutató keretein belül, és most nem is lesz ebben az évben már több a nyavalyás covid miatt! Viszont jövő tavasztól folytatjuk a koncerteket, már van is lekötve 3 koncert.

Úgy vélem, ma már akadnak a hazai színtéren is a stílusotokhoz, stílusötvözetetekhez hasonló zenét játszó, népszerű zenekarok – akikkel együtt tudnátok koncertezni. De vajon szükségszerű a hasonló stílusú csapatokkal együtt turnéznotok? Illetve hol lehet a stílushatára annak, hogy kivel lépnétek fel szívesen?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos egy 1-lemezes zenekarnak legalább hasonló stílusú élvonalbeli csapatok előtt előzenekarként fellépnie, mert ők hozzák be az embereket, így sokkal többen megismerik az előzenekart is. Ha jó bulit tolsz, akkor el fognak jönni többen is, azok közül, akik láttak a saját koncertedre is. Így lehet rajongótábort építeni, ami egy régi módszer, de a mai napig működik, vagy pontosabban működne, ha nem lenne ez a nyavalya körülöttünk…De majd jövőre! [felnevet]

Minél többször hallgatom a lemezt annál inkább feltűnő, hogy a dalok a korábbiaknál sokkal összeszedettebbek. A kissé önismétlő, ezért a számomra erejét vesztő intrót leszámítva nem érzek üresjáratot. Mintha matekkal mértétek volna a tempót – és ezt dicséretnek szántam. Mennyire volt tudatos a dalok komponálása, vagy éppen mennyire volt ösztönös?

Nagyon örülök, hogy így érzed [nevetés]. Mi is azt érezzük, hogy nincs töltelék, időkitöltő nóta. A dalírás ösztönös és tudatos is egyben. Tudatos azért, mert pontosan érezzük, hogy mit szeretnénk, mit várunk a daltól. Addig csiszolgatjuk, amíg olyan lesz, mint ahogyan megálmodtuk! Az ösztönösség pedig abban mutatkozik meg, hogy a tudatos koncepción belül szabadjára engedjük a fantáziát és hagyjuk a témákat feelingből előtörni.

Különösen tetszik, hogy a dinamikát nem a hangos-halk, üvöltés-éneklés megoldásban leltétek meg, hanem valóban íve van több dalban az éneknek és a zenei játéknak.

Nagyon jól érzed, ez is teljesen tudatos [ismét nevetés]. A dalnak nyilván az ének a legfontosabb része. Erre rengeteg időt szántunk, sokszor egyetlen hangon heteket variáltunk, hogy melyik verzió legyen [mosolyog].

A szaggató riffek után a „nem kell megbánnom semmit sem” dallama szinte andalítóan hangzott. Olyan jó helyen szólal meg, mint egy tradicionális lemez A. oldalának vége felé. Még most is mondod, hogy ez ösztönös ráérzés?

Igazából teljesen más szempontok alapján lett meghatározva – nevet fel Imre -, hogy miként legyen a lemez dalsorrendje. Szempont volt, hogy melyik dalnak van eleve elektronikus intrója, azok ne legyenek egymás mellett. Illetve a tempók is fontosak voltak, a három gyors dal legyen elszeparálva egymástól, és a pusztító dalokból se legyen sok egymás mellett. Ezt oldja fel pl. a Megsebzett, amiről beszéltél, a két brutál dal, a Féltve élsz és az Életek árán között. Gyakorlatilag, ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük más nem is nagyon lehetett volna a sorrend [nevetés].

Mennyiben volt nehéz mindössze a felénekléskor összedolgoznotok Robival, az új énekessel?

Mivel teljesen egy hullámhosszon voltunk ezért egyáltalán nem volt nehéz! Már az éles énekfelvételek előtt demóztunk, így pontosan tudtuk, mit szeretnénk hallani. Robi nagyot alkotott!

A gánti bánya – nekem több okból is nagyon tetsző helyszín – egy felvillanó ötlet volt a video forgatásához, vagy volt már tapasztalatotok a területtel?

A gitárosunk, Levi mondta, hogy ő már járt ott, és nagyon durva a hely, olyan, mint egy marsbéli táj [nevetés]. Hááát… nem tévedett, valóban olyan, iszonyat feelingje van! Az Életek árán mondanivalójához abszolút illik a helyszín.

A 2021. december 31-én megjelenő második, befejező részben továbbra is Imrével boncolgatjuk tovább a dalokat, a mondanivalót és rajongótábor építésére tett lépéseket. Tisztelt olvasók-hallgatók, ne felejtsetek el ismét ide kattintani!