Szerző: ZolixiusRex

Malokarpatan – Vertumnus Caesar

Posonium, – vagy ahogy északi vecinünk nevezi, Blava – Szlovákia délnyugati részén, egy az Ausztriával és hazánkkal közös kishatárháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, annektálva a Duna mindkét partját, valamint a Morva bal szegélyét. Történelme már egészen a jó kilencszázas évekig nyúlik vissza, amely évszázadokban mérve is gazdag históriákat, regéket s számos mesét feltételez a mai […]

Tovább »

Asinhell – Impii Hora (2023)

Bőszen szokták emlegetni, hogy az ördög a részletekben rejlik. Ezért talán nem is olyan meglepő, hogy mindig permanensen indiszkrét voltam a projektekkel kapcsolatban, egészen pontosan a zenei vállalkozások kapcsán. Talán emlékszünk még rá, hogy a nem is olyan távoli múltban, amikor még Michael Poulsen (Volbeat, ex-Dominus) zenésztársaival stúdióba vonult, hogy a 2021-es kiadású Servant of […]

Tovább »

Abominated – Traumatic Putrefaction (2023)

A polyák death metal színtér sohasem arról volt híres, hogy csendes állóvízként, és aeonokig ható rezzenéstelen fodrok nélkül eméssze fel a stílus fanatikusait. A folyamatos friss utánpótlásnak hála a műfajnak egyszerűen nem volt ideje terméketlen fertővé válnia. – Ez nagy bizonysággal egyszerűen genetikailag kódolva van a lengyel zenekarokban: örök mozgás, hullámzás és a trendek időbeni […]

Tovább »

Night Attack – The Initiation Ep – (2022)

Ó, mond! Emlékszel még a 80’-as évek zenéire?! Nem, én itt pont nem a Korda Gyuri bácsis Repteresre gondoltam, de még csak nem is az Erdős Péter által felkarolt ó-Neoton-os hazai nyálesőre, hanem a nyugatról lassan csordogáló, rendszerellenes és deviáns muzsikára. (Nyugi, több is volt anno egyszerre, de szerencsére nem a mindent egyszerre elárasztó new […]

Tovább »

Wolfbastard – Hammer The Bastards (2022)

Eleged van az unalmas hétköznapok mókuskerekéből, abból a folyamatos húsdarálóból, amely megevett már tonnányi ideget, s lelket is egyaránt?! Csak arra vágysz, hogy egy újabb monotonnak ígérkező nap reggelén talpig csipásan, félálomban kavargasd a frissen lefőtt kávédat – vagy bármit, amit a régi, ütött kotyogódón szeretnél – és elemi késztetést érzel magadban, hogy miként tudnád […]

Tovább »

Another Way – Csillagok kutyal​á​ncon (2022)

„Hát ez a vidék, mint ahogy látják is, sík vidék.” – Csendült fel az Another Way már majd’ egy jó évtizedes Generációs vádak opusában. A ’13-as album kezdőnótája mindent elsöprő őszinteségével már elsőre úgy lekevert egy nagy büdös frászt, mint koreai topmanager a beosztottjának. Mindenféle előrejelzés nélkül vitte be az első gyomrost. – Ezek tudatában […]

Tovább »

Bowelfuck – Appetite Comes With Killing (2022)

Akik számára az alábbi zenekarok nevei jelentenek valamit – Jig-Ai, Psychotic Despair, Spineless Fuckers – azok bizton állíthatják magukról, hogy egy különleges, de sokszor meg nem értett szubkultúra nemes képviselői, s ráadásként még a jóféle cseh sör is szerves része fogyasztásuknak. – Természetesen lemezismertetőm nem csak hozzájuk, hanem mindenkihez szól, hiszen a grind core egyetemleges, […]

Tovább »

Jack – Lobotómia (2022)

Amint egyből underground címkével szoktunk említeni valakit a hazai zenei paletta résztvevői közül, akkor rendszeresen előkerül a kiskunhalasi grinderek, a Jack neve is. Innen talán már sejthető, hogy Vatai Levi és bandája sohasem volt rest, hogy tanúbizonyságát tegye hallójárataink folyamatos mételyezésének. Már egészen a korai ’96-os évek óta szinte töretlenül, s mindenféle kompromisszumoktól mentesen zúdítja […]

Tovább »

World in Ruins – In Misery (2021)

Mindig is imádtam a vegyest… no, itt nem a mindenki által jól ismert savanyúságról vagy a házi pálinkáról beszélek, hanem magáról a stílusról. Ezek az úgynevezett zenei crossoverek adják meg az egyes zsánerek igazi sava-borsát. Szerencsés esetben ez veterán, vagy a műfaj iránt a végsőkig elkötelezett muzsikosokkal rendszerint egy működőképes projektet szokott eredményezni. A határok […]

Tovább »

Argesh – Excommunica (2021)

Régóta kallódó lemezként került a kezeim ügyébe az Argesh debütáló korongja. Sajnálatos módon fizikai formája már jó ideje lapult szótlanul a fiókom egy félreeső szegletében. Persze, amikor hozzám került a zenekar CD-je, szinte első hallásra beleszerelmesedtem, kívül-belül jól megforgattam, akárcsak egy olcsó vásári portékát, de amint beteljesült az álom hanyagul félredobtam, amely így megcsalatva várt […]

Tovább »
12
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.