Szerző: Lambach

Deicide – Banished By Sin (2024)

Már nagyon régóta adós vagyok a Deicide legújabb lemezének ismertetőjével, így most szeretném ezt a vállalást teljesíteni, még mielőtt feljön értem is a Sátán Kaszása, mint szegény Solomon Kane-ért abban az egyébként kiváló, 2009-es dark fantasy moziban. A Banished by Sin rengetegszer lepörgött a lejátszómban, mielőtt ezeket a sorokat megírtam volna. És tudom, hogy a […]

Tovább »

Spectral Voice – Sparagmos (2024)

2012 óta csimpaszkodik húskampókkal lelkünkbe az amerikai Spectral Voice zenekar. A létezést átkozó death/doom formáció idén új lemezzel jelentkezett, amely a Sparagmos címet viseli, és háromnegyed órájában legyömöszöl bennünket a falánk Üresség gennyes garatán, hogy a végén semmi ne maradjon belőlünk, ami valaha is emlékeztetett az Emberre. Akik ismerik, és valamilyen lelki torzulás okán kedvelik […]

Tovább »

Hand Of Kalliach – Corryvreckan

Teremtés és pusztítás, élet és halál kettőségét zengi a Hand Of Kalliach zenekar 2024-es Corryvreckan című lemeze. A formáció a folk metál műfajában alkot, de a tudományuk bőven meghaladja a hupa-hupa riffelést és alkoholos italok nevének ritmusos ismételgetését. Nem mintha abban bármi rossz is volna, félre ne értsétek, megvan annak a fajta zenének is a […]

Tovább »

Aornos – Isten Előtti – interjú II.

Folytatjuk Tátrai Csabával, Algrassal, az Aornos első emberével készítette interjúnkat. Honnan merítettél ihletet az új album zenéjéhez, illetve annak szövegeihez? Változott-e bármi ilyen téren a korábbiakhoz képest? Vannak-e új múzsák a sötétség homályában? Azt veszem észre, hogy ahogy telik az idő, a megfelelő ihlet megtalálása más zenék révén egyre nehezebben jön. Pőrén fogalmazva: egyre nehezebben […]

Tovább »

Aornos – Isten Előtti – interjú I.

Tavaly jelent meg az Aornos – most már mondhatjuk így – zenekar legutóbbi lemeze, ami a progresszivitást továbbra sem mellőzve, haragosabb útra lépett. A Pre Divine egy újabb hibátlan alkotás lett, ami egyaránt örvendeztetheti az atmoszférikus és az epikus fekete fém híveit. A lemez, és az elmúlt évek történései kapcsán faggattam a formáció spirituális vezetőjét, […]

Tovább »

Keys to the Astral Gates and Mystic Doors – Keys to the Astral Gates and Mystic Doors II.

Amennyiben valaki a legcirkalmasabb, legmonumentálisabb és egyben legröhejesebb black metal zenekari logót keresi, akkor valószínűleg a Keys to the Astral Gates And Mystic Doors zenekar szimbólumában fogja megtalálni a maga szent grálját. Az amerikai formáció a legnyersebb black metal zenében utazik, és idei, szám szerint második demójuk felkeltette figyelmemet, és amelyet nagyjából egy kávé áráért […]

Tovább »

Slower – Slower (2024)

Szóval történt egykoron, hogy néhány underground arc, a Kyuss, a Monolord, a Lowrider és a Year of the Cobra zenekarok tagjai közül elhatározták, hogy Slayer feldolgozás bandát alapítanak. De az nem volt opció, hogy csak úgy, mindenféle variációk nélkül játsszák el a híres thrash metal legenda dalait. Kellett a dologba vinni egy csavart. Így van, […]

Tovább »

Aornos – Pre Divine (2023)

A Stratovarius budapesti koncertje után nagyjából teljesen elment a kedvem az extrém metal műfajoktól, és kvázi megfogadtam, többet nem hallgatok ilyesmit, mert nincs kedvem extra sötétséget magamhoz venni, a küzdelmes mindennapok gondjai bőven elegendőek. Aztán a sors jó értelemben vett fintoraként kaptam a megkeresést az új, de még 2023-ban megjelent Aornos lemez véleményezésére, aminek a […]

Tovább »

Aornos – The Great Scorn – 2018

Akik ismernek tudják nagyon jól, ugyancsak válogatós vagyok ha black metalról van szó. Akármilyen össze-vissza bugyogást, kopácsolást nem hajlandó bevenni a fülem, és még mindig úgy gondolom énekelni az igazi kihívás, nem pedig az üvöltözés. Ugyanakkor vannak olyan monstrumok a fekete fém világában amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek, megvan a sajátos és emlékezetes dallamviláguk, netán olyan spirituális […]

Tovább »

Draugnim – Vulturine – 2016

Utunk most a komor téli erdőbe, a sivár, szél szaggatta pusztaságokba vezet. Gleccserek mentén, halott völgyeken keresztül haladva néma mezőkön át visz az utunk. Utazásainkat, kalandjainkat dalcsokorba foglalta néhány elvetemült északi trubadúr, akiknek lantján megelevenedik a természet zabolázatlan ereje, a pogány istenek méltósága, és valami csodálatos, meseszerű hangulat, ami átvarázsolja hétköznapoktól tépett szellemünket, egy másik, […]

Tovább »