Red Swamp – Wacken élménybeszámoló interjú
A 2022. Wacken Battle Hungary zenei tehetségkutató/vetélkedő hazai nyertese a Red Swamp teljesítette küldetését: műsorát előadta a legnagyobb rock-metal zenei fesztiválon a hasonló országos-régiós válogatók nyertesinek színpadán. A vetélkedőről, illetve metal-fesztiválról (kinek hogy tetszik és élte azt meg), vagy éppen az underground, vagy annak mezsgyéjén haladó tehetéséges zenekarok fellépéseiről egy hatrészes cikksorozatban írtunk már a szervezők elképzelésinek bemutatásával, illetve (abc-rendben) a különböző stílusú és zenei gyökerű Atrox Trauma, a Divided, az idei nyertes Red Swamp és a Türböwitch bandák bemutatásával.
A Red Swamp kinti fellépésére 2022. augusztus 04-én került sor. A kvartett felállása: Kovács Gergely énekes, Bereczki Zoltán gitáros, Szabó Sándor basszusgitáros és Farkas Zsombor a dobok mögött. Meglehet, még mindig kavarognak az élmények a srácok fejében, és az is lehet, hogy már leülepedett némi élmény. Kerítsünk hát sort arra, hogy megtudjuk hogyan élték át ezt a fellépési lehetőséget. A zenekar (Greg szervezésében) válaszolt a Fémforgács kérdéseire.
Induljunk onnan, hogy a hazai koncert után, amikor kijózanodtatok (mindenki értse jól) elkezdtétek a felkészülést a németországi bulira. Több koncertet is adtatok itthon ezidő alatt. Sok klub bulit nyomtatok, majd az egyikre legnagyobb nézősereg előtti fellépésekre a debreceni Campus Fesztiválon került sor. Hogyan éreztétek magatokat így a „felkészülési időszakban”?
Nagyon szeretünk a Campuson játszani, szerencsére már nem először volt alkalmunk újra megrengetni a fákat (idén kültéri metalszínpad volt, JE!) A Wacken szettünkkel kezdtük a műsor elejét, hogy szokjuk a dalok sorrendjét, váltásait. Jó volt négyszer akkora tömegnek játszani mint tavaly, reméljük ez a tendencia folytatódik!
Nem akarok poénkondi bizonyos sportágak külföldi szereplését illető sablon-válaszaival, ám arra kíváncsi vagyok, nektek hogyan sikerült az akklimatizálódás. A bohém arcotoknak megfelelőn jól mulattatok az odaúton? Egyáltalán, hogyan utaztatok?
Béreltünk egy kisbuszt és azzal mentünk, Sanyival felváltva vezettünk (ő többet, igazi hős volt!). Mivel este tízkor indultunk, hogy odaérjünk másnap délutánra a mulatás az első pár óra múlva elmúlt és átvette a helyét a fáradtság és a „hadd aludjak fél órát bárhol” folyamatos pózváltás a kisbuszban. Végülis 17 óra alatt értünk le, de visszafelé sem tudom szépíteni a dolgot. Ez van. Biztos van az a szint, ahol ez élvezhető, de az utazás a legkevésbé jó dolog a koncertezésben, bárki bármit mond.
A fellépéseteket, a megjelenéseteket továbbgondolva látom magam előtt egy road-movie-ban, ahogy szórakoztok… Gyakoroltátok tán a dalokat a mikrobuszban is?
Hát sajnálom, hogy ki kell, hogy ábrándítsalak, de mivel este indultunk, így inkább pihenni próbáltunk. Voltak nagy röhögések, de odafelé menet a 15-ik óránál beszoptunk egy dugót az autópályán és akkor már senki nem nevetett, csak néztük ahogy adódnak hozzá a GPS-hez a félórák [nevetés] A road-movie-t adom egyébként, a kövi klipben megmutatjuk!
Na, ezt várjuk! Mennyivel a fellépés előtt érkeztetek a Wacken-re? Odakint rögtön fogadtak, irányítottak titeket, hogy mit hová cuccoljatok?
Már a fellépés előtti napon érkeztünk, hogy ki tudjuk pihenni magunkat a másnapi koncertre. Az első Artist info-pult megtalálása nem volt egyszerű, de onnantól sima utunk volt a campingig. Kicsit féltem a sátrazástól, de egész jó volt, hála a matracnak, amit vittünk. Azzal könnyebb volt átvészelni az esti fagyokat és 10 fokos hőmérsékleteséseket.
Volt olyan pillanat, amikor azt éreztétek, hogy „végre, beérett a sok év lelkes munkája”?
Én azóta is ezt érzem. ha jól tudom, mi voltunk idén az egyetlen magyar banda a Wackenen. Ez sehogysem kis dolog [nevetés].
A közösségi oldalas fényképeken úgy láttam, nem voltatok egyedül, akadt kísérőtök más zenekarokból is. Jól láttam?
Igen, az én kedvesem és Zoli menyasszonya is elkísért minket, ők voltak a legszebb Crew az egész fesztiválon [jogos mosoly] Sütöri Olivér [a hazai egyik szervező Vörös András mellett – szer.], a Metal Battle magyar zsűrije, Szabó Csabi, az Archaic dobosa és tesója Miki már kint vártak minket. Nagyon király házgazdaként körbevezettek és megmutattak mindent. Végig nagyon segítőkészek voltak. A színpadon is hatalmasat segítettek, ezúttal is köszönjük nekik!
Láttatok más bandákat a fellépésetek előtt a Wacken Battle-színpadon? Illetve volt lehetőségetek a fellépés után a fejlődésük útján hasonló állomásnál járó bandákat megnézni?
Sajnos erre nem jutott időnk a folyamatos készülődés közben, ezt az utóbbit pedig nem igazán tudom megállapítani :/
Meséljetek arról, milyen volt ennyi, kimondottan fanatikus, szórakozni vágyú, lelkes rajongónak játszani a Wacken Battle-színpadon. Ott, azt átélni a sok-sok potenciális rajongó előtt…
Meghatározó élmény volt, amint kiléptünk a színpadra már velünk volt a közönség. Egyből vevők voltak mindenre, könnyen és magabiztosan tudtuk hozni a kommunikációt. Zolinak elszállt a gitárja a második dalnál de sikerült gyorsan visszahozni, viszont ez idő alatt el kellett foglalni a közönséget – elővettem egy klasszikus “kiabáld utánam” színpadi sablont, de mindenki tök természetesen és akadálymentesen vette, egy percre nem hagytak minket magunkra a nézők. A buli végére már kb. 2000 körüli embertábor pörgött a Quarantine dalunkra, ami nekünk nem gyakran adatik meg, így azon voltunk, hogy kiélvezzük minden percét.
Ilyenkor van bennetek, illetve volt bennetek valamiféle „vizsgadrukk”?
Egy minimális igen, elvégre nem mindennapi helyzetben vagyunk, de a rutin és a tapasztalat felülírja ezt a fajta izgulást, legalább is nálam.
A megszólaláshoz, hangzáshoz elengedhetetlen a jó technikai feltétel. Olyan volt, amire számítottatok?
A színpadon faszán szólt a cájg és a közönségből készült videók alapján kifelé is elég bitang volt a sound, de úgy hallottuk, hogy a live stream-en elég hoki volt a hangzás.
Éppen a hetekben figyeltem, hogy végülis a FEZEN-en is, a Csarnokban alig fél óra jutott egy-egy zenekarnak a fel-leszerelésre és a következőnek a beállásra. Itt biztosított volt, hogy ti csak a behangolással törődjetek?
Nagy volt a pörgés a két egymás melletti színpadon, nekünk is fél óránk volt felpakolni és beállni. Pár perccel kezdés előtt arra volt időnk, hogy összedugjuk a fejünket egy rövid ‘Hajrá’-ra, aztán már ment is az intro.
És mindez hogy sikerült?
Ezt megállapítják majd mások, mi nagyon jól éreztük magunkat.
Volt-e és melyik volt a koncertetek során a legemlékezetesebb, legfelemelőbb pillanat?
A közönség válaszai és az, hogy egyből rajta voltak az összes mozdulaton és témán, itt aztán nem kellett unszolni senkit, hogy jöjjön egy lépést előre [széles mosoly].
Az előre elgondolt dalokat tudtátok előadni?
Igen, a Time to Die lemezünk első négy dala volt a setlist, csak fordított sorrendben és a Sentence You to Death intro. Stoned – Goddamn – Push – Quarantine volt a négyes.
No, és milyen volt lejönni a színpadról?
Nagyon gyorsan történt minden, szinte fel sem fogtuk mi történt, olyan gyorsan vége lett…
Szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart, de ezt a véleményt – legalábbis a kedvenc zenémmel kapcsolatos témákban és élményeimmel – általában nem osztom. Nálatok tart még az átélt pillanat, a hangulat?
Hogyne, az élmény és emlék örökké fog tartani. Mostantól bármi történik, elmondhatjuk magunkról, hogy játszottunk Wackenen a saját bandánkkal, a saját zenénkkel, azt hallgatta csomó ember a világ egyik legnagyobb metálfesztiválján, hogy 4 magyar csávó milyen dalokat ír és hogy adják elő. Ez nagyon király!
Hogyan sikerült az a fajta szocializáció, amiről pl. Olivér beszélt egy, a fellépésre kijutott zenekar lehetőségeiről? Találkozni más zenekarokkal, promóterekkel, érdeklődő menedzsmenttel…?
Ezt nem könnyű elsőre megítélni, mert nagyon sok emberrel találkozol…, van, hogy felszínesebben, van hogy mélyebben el tudsz beszélgetni valakivel. Nem elég, hogy szétszórod az anyagod: kell, hogy a koncerteden túl is emlékezzenek rád. Elég sok időt és energiát szántunk erre is, rajtunk múlik a továbbiakban, hogy az ott kialakult kapcsolatokat hogyan kamatoztatjuk a jövőben.
Hallottam már külföldi lemezes hazai csapatoktól, hogy elméletben hirtelen megnyílnak az ajtók – éppen csak az a néhány garas, az anyagi vagy éppen a magánéleti háttér a hiányzik, hogy beugorjanak egy európai turnéba. Ti már szembesültetek ezzel a helyzettel?
Mi nagyon szívesen beugranánk egy európai turnéba, alig várjuk! [nevetés]
Feltételezem, a fesztiválon elbóklásztatok a többi színpad elé is… Milyen koncerteket láttatok? És hogy tetszett?
Megszámlálhatatlanul sok bandába néztünk bele, nekem a Clutch- és Slipknot-bulikj maradtak meg a legjobban. Clutchék a szokásos laza kisujjból kirázós rákenroll miatt, Slipknoték pedig az eddigi legjobb koncertet tolták, amit én láttam tőlük (pedig egy párszor már jártam a bulijaikon)… most voltak először Wackenen és biztos jó benyomást akartak tenni, hát… mit ne mondjak sikerült. 80 ezer ember egyszerre ugrott fel a Spit it out-nál, nagyon komoly volt egy ekkora tömegben átélni ezt a koncertet.
Régóta vagytok a színtéren és a színpadokon. A zenekarotok is már egy összeforrt csapat. Bizonyára feltettétek a kérdést a haza úton, hogy most hogyan tovább… Hogy érzitek, mit tudtok profitálni ebből a kalandból?
Azon vagyunk, hogy a lehető legjobb formában tudjuk folytatni az utunkat, a Wackenes szereplés egy örök fegyvertény marad. Muszáj aktívnak maradni, folyamatosan jelen lenni, úgyhogy a lehető legtöbbet megtesszük azért, hogy továbbra is érdekes, fasza anyagaink legyenek és hogy minél messzebb eljuttassuk a zenénket. Mostantól elég faszán fog mutatni a zenekar önéletrajzában egy Wackenes fellépés, ha például egy külföldi promóterrel tárgyalunk.
A nyáron eléggé tele volt naptáratok és feltűntetek jó pár kisebb és nagyobb helyen, színpadon. Mikor találkozhatunk veletek a közeli hónapokban?
Nyár végén bejelentjük az őszi dátumokat és lerántjuk a leplet pár további tervről…
Személy szerint nagyon örülök, hogy láttalak titeket a hazai fesztiválon és különösen örülök, hogy ilyen élményben volt részetek odakint. Higgyétek el, valami azért átjött még a képeken és a reakciókon is!
További sok sikert kívánunk nektek!
Nagyon szépen köszönjük az érdeklődést és hogy elmondhattam az élményeinket! Nagy-nagy köszönet és hála mindenkinek, aki drukkolt nekünk, irtózatosan sokat jelent. Reméljük, hogy minél előbb találkozunk mindenkivel a legközelebbi bulikon! Szmóóóóók!
Álljon hát itt egy közönségfelvétel is, a hangulat igazolására:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
