Az 1980-as évek elejére már Magyarországon is tombolt a nyugatról beáramló heavy metal. 1981-82 táján a Stress és a Pokolgép zenekarok révén megalakultak az első metal zenekarok. Első komoly sikert a Pokolgép érte el, amikor beneveztek az 1983-as Ki mit tud? vetélkedőre és megmutathatták magukat az egész országnak. Következő évben már a Motörhead előzenekara voltak, 1986-ban pedig kiadták az első hazai heavy metal albumot, a Totális Metált. Velük egy időben alakult meg a soproni Moby Dick zenekar. A gimis banda ekkor még a Hobo-féle blues-rockkal, majd hard rockkal próbálkozott és majd csak évek múltán nyergeltek át a mai thrash metalos vonalukra. A ’80-as évek közepétől kezdve szinte gombamód megszaporodott a zenekarok száma: Sámán, Classica, Ossian, Atomic, The Bedlam, Tormentor, Rotor, Lady Machbeth stb… Ennek ellenére ebben az időszakban kicsit stagnált a hazai metal lemezek megjelenése. Egyedül csak az Ossian és a Pokolgép adott ki albumokat egészen a Missió 1989-es, és a Moby Dick 1990-ben megjelent Ugass Kutya! című debütáló albumáig.  A többi zenekar inkább koncerteken, demókon, és egyéb válogatás kiadványokon terjesztette dalait.

Egy ilyen válogatásalbum volt az 1987-ben megjelent Robbanásveszély, melyen az akkori, mára már ismert és ismeretlen zenekarok, mint a Sámán, Missió, Rotor, BMV, valamint a Fókusz dalai kerültek fel. Az úgymond kuriózumnak mondható bakeliten és magnókazettán (MC) megjelent anyag a zenekarok számára országos megmutatkozási lehetőséget nyújtott, és egy meglehetősen összefoglaló körképet adott a hazai heavy metal világáról. Az azóta megszűnt Sztár és az Unicornis kisszövetkezet által kiadott válogatás meglehetősen sikeresnek bizonyult, ezért 1989-ben el is készült a második része Heavy Metal (Robbanásveszély II.) címmel, ami már csak kazettán jelent meg, rajta olyan zenekarokkal, mint a Reaktor, Rotor, Maraton, Ramses, Excelsior és az elsőként bemutatkozó Classica zenekar. Na de nézzük sorban a két anyagot.

A Robbanásveszély I. válogatásának A-oldalát a máig aktív teuton heavy metalos Rotor kezdi. A Szentesi János énekes vezette 1986-ban alakult miskolci zenekar elsőként kapott lehetőséget a megmutatkozásra a hazai metal rajongók előtt. A Judas Priest-alapú Metálháború remek indítást ad a lemeznek. A srácok egy igazi metalvihart hoznak feszes tempókkal, tökös riffekkel, amiben határozottan kimondják, hogy „elég volt a langyos zenékből, eljött a metal kora!„.

Őket követi a NWOBHM, valamint Yngwie J. Malmsteen neo-heavy metalos vonalát követő budapesti Sámán zenekar, melynek soraiban olyan mára már jól ismert zenészek kezdték pályájukat, mint Beloberk István, Sárközi Lajos, Wéber Attila és Molics Zsolt. A mára már legendának számító, jobb sorsot érdemlő banda erre a válogatásra egy, a nevüket viselő demós minőségű dallal érkezett, amin erősen érezhető némi Iron Maiden és a ’80-as évek jellegzetes metal hatása. Az addigra veteránnak is mondható, szintén miskolci 1979-ben alakult, és 2009-ig (sajnos az egyik alapító tag, gitáros, szövegíró Mészáros „LORD” Tibi 2010 márciusában elhunyt) amolyan hobbizenekarként működő BMV (Becsületes Munkát Végzünk) egy laza rock – metal feelinges dalt hozott a válogatásra Álarc nélkül címmel, amit leginkább a Piramis, Korál, illetve a Deep Purple hard rockos vonalán tudok elhelyezni. Őket a dallamos ízű heavy metalt játszó „Föld királya”, vagyis a Missió zenekar követi Sors című dalával. A csapat 1988 és 1994 között élte úgynevezett fénykorát. 1999-től egy 10 évnyi szünetet tartottak, majd 2009-ben újra aktiválódtak. A válogatás A-oldalát a ’80-as évek elejétől 1989-ig működő Fókusz együttes zárja progresszív vonalú art, heavy-rock Rocker fiúk dalával.

A B-oldalt a Sámán zenekar kezdi Hódító küzdelem című epikus számával, ami a mai napig kiállta az idő próbáját és vetekszik sok hasonszőrű banda erejével, csak úgy, mint az ezt követő Rotor újabb metal ámokfutása, a Rémálom. Zeneileg leginkább a Scorpions és a Mercyful Fate vonalán tudnám elhelyezni, szövegileg pedig simán elmehetne az első horror metalos bandák között. A-oldalas dalához képest a Missió egy meglehetősen erősebb dalt hozott a lemez B-oldalára. Az Eljön a szabadulás egy igazi power metalos erőgép, ami a műfaj korát megelőzvén kellő erővel és sebességgel zakatol elejétől a végéig. A BMV viszont egy Omega-szerű balladás nótát hozott, zárásnak pedig a Fókusz egy Piramis-jellegű energikus kis rock dalt.

A válogatás második része Heavy Metal (Robbanásveszély II.) címmel 1989-ben jött ki, kicsit kevesebb szereplőgárdával, mint az elődje. Az A-oldalt itt is a miskolci Rotor kezdi a tőle már megszokott klasszikus fémveretes Pokoli éj dalával, ami felkerült az 1991-es Tépj szét minden láncot debütáló albumukra is. A szintén miskolci heavy/power metalos Reaktor a tűz istenének, Prométeusznak a történetét meséli el dallamos gitárszólókkal megspékelt feszes tempójú „Maidenes” hatású dalában. De hasonló feszes tempókkal dolgozik a számomra ismeretlen Maraton zenekar, akik egy valódi technikás vesszőfutást visznek végig dalukban. A kellemes glam-heavy metalos Ramses a Dance-es és Hooligans-es Kiss Endi, Tóth Tibi és Ördög Csipa első zenekara volt, amit még 1986-ban hívtak életre és 1990-ig működött. Zenéjük a Mötley Crüe, Poison és hasonló bandákhoz áll a legközelebb és be kell, hogy valljam, Csipa fiatalos karcos hangjához jobban is illik ez a műfaj.

A B-oldalt egy jókora padlógázzal a Rotor acélosan izzó Forma-1 című dala nyitja. Őket az art-prog rock hatású Excelsior követi Üvegfalak között című dalával. Ezt a sokrétegű, dallamokban és technikai megoldásokban gazdag dalt hallgatva talán nem nagy túlzás, ha azt mondom, a műfaj egyik hazai megteremtői között lehet őket számon tartani, akik mindmáig aktívak (igaz, jócskán átformálódott már a zenekar felállása). Egy kis újabb laza metal vallomást kapunk a Ramses „Kemény Ágyak” dalában, majd a neo-klasszikus germán power (Gamma Ray, Helloween) megközelítésű Classica debütálását élvezhetjük A megszállott című dal által. A lényegében a semmiből érkező együttes egy igazi húzónótával mutatkozott be, amit a későbbiekben még három nagylemezzel fejeltek meg, olyan megoldásokkal, melyek alapvető stílusjegyeikké váltak, és melyek más külföldi zenekaroknál is csak később jelentek meg.

Ez a két válogatás, ahogyan fentebb is írtam, remekül összefoglalja a ’80-as évek közepének és végének hazai, azon belül is leginkább a Miskolc-Budapest metal tengelyének körképét. A mai negyveneseknek ez egyfajta velük felnőtt történelem. Fiatalság vad és bohó emlékei, amit remélem a Z-generáció metalos tagjai is élvezni tudnak, annak ellenére, hogy hangzásilag nem annyira stúdió-steril.