A Judas Priest minden idők egyik legmeghatározóbb heavy metal zenekara és mivel fiatal korom egyik legtöbbet hallgatott albuma a Painkiller, így örömmel vettem, hogy ők lesznek a fő attrakció. A négy napból a Judas Priest miatt a szombat ígérkezett a legerősebb napnak zeneileg és nézőszámban is, a parkolók és az erdő dugig volt autóval, a fesztivál pedig zsúfolásig megtelt emberrel, délután pedig a rendőrség lezárta a lefelé vezető utat és nem engedtek le egyetlenegy autót sem, de ebből mi semmit nem érzékeltünk, mert bent múlattuk az időt, művelődtünk és szívtuk magunkba a kultúrát.

A 30. Rockmaraton végre feltette a pontot az i-re, mert egy olyan ikont hozott el nekünk, ami felemelte a fesztivált a méltó helyére és megkoronázta az elmúlt harmincvalahány év munkáját. Társaságunk és a saját érzékelésem szerint ennyi ember még nem volt a Rockmaraton történetében Dunaújvárosban. A fesztiváltól mindig minőségi zenei felhozatalt kaptunk és az ország egyetlen olyan rendezvénye, ami komoly tömegeket tud megmozdítani és nemzetközileg is jegyzett nagy neveket ide tud hívni anélkül, hogy fel kellene tölteni a programot valami oda nem illővel.

De ez most egy kicsit más.

Az ipari forradalom és az Egyesült Királyság legfontosabb városa Birmingham és az év amit írunk 1968. A világ két legmeghatározóbb heavy metal zenekar megalakulásának az éve ez. Az egyik a Black Sabbath, a másik a Judas Priest. Igazán jó volt hallgatni a 73 éves énekes Rob Halford rövid sztorizását a kezdetekről, különleges pillant volt amikor a két szám között arról beszélt, hogy együtt indultak Birminghamből a Black Sabbath-tal több, mint 50 évvel ezelőtt. Messzire jutottak. Láttam pár éve a Black Sabbath-ot Ozzyval és ott is le voltam nyűgözve és a top 10-es koncertélményeim között tartom számon, pedig láttam élőben szinte mindenkit, aki csak egy kicsit is számít a rockzene történetében.

Különleges az is, hogy egy Judas Priest koncert a Black Sabbath War Pigs-ével kezdődik, majd a lepel lehull és már kapjuk is az arcunkba az első számot, a Panic Attack-ot.

Páros lábbal rúgják be az ajtót, mert rögtön utána egy gigasláger jön a You’ve got another thing coming. A Rapid Fire után ismét egy hallhatatlan következik a Breaking the Law, ami nekem azért is különleges, mert ez volt az első szám, amit hallottam tőlük, valamikor jó régen, nyolcvanvalahányban a dunaújvárosi villamos tagozat kollégiumában.

Minden tökéletesen a helyén van, a színpadkép a hatalmas mozgatható Judas Priest logóval, a fények, a hangzás (bitang jól, tisztán és hangosan szól), az összekötő szövegek is a helyükön vannak, semmi rizsázás, mindenből pont annyi, ami kell.

A Halforddal közös yee, ó yee skálázás-közönség énekeltetés is mindenkit magával ragad és még én is csatlakozom, pedig a hangos éneklést inkább mindig átengedem másoknak.

Persze a Harley-Davidson-nal való színpadra gurulás is elmaradhatatlan és ha nem látnám éppen, hogy kétkeréken egy Harley-val érkezik a színpadra, nem is hinném el. Hát így kell ezt csinálni kérem, sehogy máshogy nem érdemes. Halford a 73 évét meghazudtolóan jön-megy, énekel a színpadon, teljes bőr szettbe öltözve (kabátban) a több mint 30 fokos esti hőségben.

Repül az idő, jönnek sorban a dalok és emlékként tör fel a mélyből a Painkiller szerzeményük is, úgy játsszanak, úgy szól minden, mintha valami stúdió felvételt hallanánk. Az Electric Eye daluk szólal meg és ha lenne egy top 10 vagy 20-as listám akkor az elején lenne, mert az egy olyan dal, amit mindig újra és újra előszedek és nem tudtam megunni ennyi év után sem. Még jön pár dal, köztük a Living after midnight és már vége is.

Ennyi volt, ráadás sajnos nincs, de pazar volt és még egy darabig a hatása alatt fogok állni, az biztos.

Zárásként jöjjön még egy kis történelem.

Több mint 40 millió eladott lemezzel büszkélkedhetnek, az egyik legismertebb (GTA) vidójátékban, amivel a fiam is sokat játszott, felcsendül az Electric Eye és a You’ve got another thing coming mellett még jó néhány dal szintén szerepel videójátékokban vagy a szintén népszerű Guitar Hero-ban. A Grammy-díjas együttest sokszor hívják Metal Isteneinek is vagy a Heavy Metal keresztapjának és hatással voltak a Slayer-től kezdve a Slipknot-on át mindenkire.

A Rockmaraton az idei fesztivállal szintet lépett. Nekünk meg nincs más dolgunk, mint rendkívül hálásnak lenni, hogy van Magyarországon egy ilyen rendezvény!

Köszönöm, hogy elolvastad!