Stardust – Interjú Horváth Ákossal a zenekar motorjával hangzásról, zenéről és a tervekről (2.rész)

Winci

2021. február 2.

0

A 2020. október 9-én a Frontiersnél Highway to Heartbreak címmel megjelent első Stardust-nagylemez kapcsán a csapat énekese, fő dalszerzője, Horváth Ákos vállalkozott arra, hogy válaszoljon a Fémforgácsnak a hangzással, a dalokkal és a vírushelyzet alatt is működő zenekar terveivel kapcsolatban. Az interjú 2.része.

A Blue Jeans Eyes újragondolásában volt egy megcélzott hangzás, vagy játszottak a lehetőségekkel?

Alapjában véve a régi megszólalás maradt, amihez ragaszkodtam is. Emellett egy picit leegyszerűsítettük a hangszerelést, ami kifejezetten jót tett neki, mivel szerintem az első kislemezes verzió kicsit túl lett gondolva.

A dal talán nem pusztán a hangszeres előadásban lett jelentősen más, inkább a hangzása vált teltebbé: a billentyűkkel előtérben a korábbi fémesebb gitárhangzáshoz képest. Kellett ahhoz bátorság, hogy Michael Wagener korábbi elképzelését módosítsátok?

Michael Wagener elképzelései már nem voltak érvényesek erre az albumra. Ahogy említettem, itt új dalok szerepelnek és másképp kellett gondolkodni mind hangszerelés, mind megszólalás tekintetében. Ha például a Runaway-t vesszük, ott a gitárok azok, amiknek előtérbe kellett jönnie, mivel a dal riff alapú, ellenben a Can’t Stop Lovin’ You-val, ahol már a szintik és a harmóniák kapnak teret. Michael inkább a klasszikus, nyers riff-centrikus rock megszólalásban jó, ami most ennél az albumnál nem minden esetben releváns.

Számíthatunk arra, hogy több dal is visszatér egy-egy újabb lemezen?

A személyes kedvencemnek, a Live Fast Go High-nak már elkészítettük a riffesebb és letisztultabb verzióját, amit nagyon-nagyon szeretnék a következő albumra rárakni. Meglátjuk, hogy a kiadóban a srácok mit mondanak… Ha nem, akkor egy single-ként mindenképp kihozzuk!

Szokványos eljárás, hogy egy elsőlemezes csapat ennyire szabad kezet kap a lemez megjelenésének (ld. borítójának) és hangzásvilágának kialakításában? Úgy emlékszem, hogy a zenei lapokban az évtizedek alatt általában szigorúbb irányításról olvastam a kiadók és zenészek viszonylatában.

A kiadónk szerencsére majdhogynem semmibe sem szólt bele. Tulajdonképpen szabad kezet kaptunk. Bíztak bennünk és a végén nagyon elismerően gratuláltak a végeredményhez.

A meglehetősen aktív FB-oldalatokon látom, hogy a világ sok tájáról érkeznek üdvözletek, gratulációk a lemezre (angolszász területről, Mexikóból, vagy épp Japánból), lelkes fényképekkel, kommentárokkal. Számítottatok, vagy inkább még csak vágytatok erre a népszerűségre?

A kislemez kapcsán már valamelyest megéreztük ennek a szelét. A nagylemez megjelenésénél örömmel tapasztaltuk, hogy az akkori rajongók az évek múltával sem hagytak el minket, hanem ugyanúgy, hűségesen drukkolnak, mellettünk állnak. Úgyhogy igen, valahol számítottunk erre.

A Frontiers dolgozik a megfelelő marketingen, a rajongók, promoterek felé, vagy ez javarészt a ti munkátok? Egyáltalán mit tud tenni a kiadó, vagy a menedzsmentetek a lemez és a csapat népszerűsítése érdekében most, amikor helyhez vagyunk kötve: előadók és nézők egyaránt?

Természetesen nagyon jóban vagyunk a kiadós srácokkal és van úgy, hogy a kommunikáció napi szinten zajlik. Azt lehet mondani, hogy jelenleg a világban talán a Frontiers kiadó az egyetlen, ami rendes, minőségi zenét nyújt a hallgatóknak, támogatják a tehetségeket és felkarolják azokat a zseniális művészeket, akiket a mai zeneipar méltatlanul magára hagyott. A kiadó megadja a kellő támogatást marketingben és kapcsolatokban is, de emellett nagyon szükséges az, hogy a zenekar jelen legyen a hálón, amit ugye, csakis mi tudunk személyesen megtenni.

Van néhány dalotok még a fiókban? Van-e B-tervetek és tervezitek-e dalírással tölteni az időt, ha elhúzódik a színpadra jutás időpontja?

Rengeteg ötletünk van, talán lenne száz is, ha összeszámolnám. Kész dalok, riffek vagy csak ötletek; még nem tudni, miből mi lesz. Emellett épp most tárgyalok Alessandro del Vecchioval, aki rengeteg világklasszis produkció motorja. Ő is nagyon szívesen beszállna a dalírásba. Az biztos, hogy minél hamarabb rá fogunk feküdni a kreatív munkára, mert az idő nagyon gyorsan telik és másfél év múlva jön az újabb Stardust-lemez.

Ha nem lenne a vírushelyzet miatti korlátozás, akkor bizonyára úton lennétek a lemezt turnéztatva. Számon tartjátok, hol és kivel játszanátok ezekben a napokban? Össze tudjátok vetni, hogy a tervezett koncerthelyszínek széles környékéről érkeznek jelzések is az oldalatokra?

Sajnos nem mondok semmi újat azzal, hogy ez az egész pandémia nekünk is nagyon rosszkor jött. Viszont hiszünk abban, hogy a Highway to Heartbreak és a Stardust van annyira jó, hogy túléljük ezt az egészet, és talpra álljunk. Nagyon sok tervünk van, többek közt most tárgyalunk egy kisebb spanyolországi és európai körútról, egy belföldi turnéról és egy új klip felvételéről. Emellett egy raktárkoncertünk is napvilágot fog látni… úgyhogy annyira nem vakarjuk a tökeinket… (nevetés).

Ahogy több zenekar, úgy ti is on-line játszotok, próbáltok? Össze tudtok jönni az éterben, vagy személyesen, teljes értékűen zenéltek a dalok frissen tartására?

Nem, dehogy! Mi személyesen próbálunk, heti szinten tartunk zenekari és vokál próbákat és ha úgy jön ki, akkor összejövünk és egy-két sör társaságában megbeszéljük a világ dolgait, ami természetesen mindig egy élő Toto-koncertvideóban végződik (nevetés).

Gondolom, sőt bízom benne, készen álltok a pillanatra, amint helyreáll a világ rendje és kiszabadulhat a banda a színpadra. Hol terveztek játszani legelőbb? Itthon hol találkozhatunk majd veletek?

Ahogy mondtam, sajnos a járvány miatt egyelőre minden zenekar helyzete képlékeny. Mi is szervezkedés alatt vagyunk, de biztos, hogy hamarosan közelebbi dátumokat is tudunk majd mondani. Ami biztos, a Tatai Fesztiválon, 2021. június 26-án ott leszünk!

Sok sikert kívánok nektek és köszönöm az interjút!