A Stress a magyar heavy metal egyik alapzenekara… Szívesen fejezném be így az első mondatot, de sajnos ki kell egészítenem azzal, hogy ….kellene, hogy legyen. Aki már hallotta a Kísértet kastély lemezt, az minden bizonnyal velem együtt kategorikusan ki meri jelenteni, hogy a Stress minden kiegészítés nélkül a hazai metal muzsika egyik alapvető formációja. A gond viszont ott kezdődik, hogy kevesen vagyunk, akik ismerjük az 1991-es korongot. Ebben pedig a zenekar is hibás, ugyanis közel másfél évtizedet kellett várni a második albumra, melyet nagyon úgy tűnik, hogy nem fog követni újabb lemez. Mivel a csapat lemezes életműve meglehetősen csekély, és mivel mindkét korong közel áll hozzám, így ezúttal egyben írok a két albumról, ráadásul az első jövőre jubilál, a Tűz még ég pedig idén volt tizenöt éves.
A zenekar 1978-ban alakult, így jó eséllyel indulhatnának azon a játékon, hogy ki játszott itthon először heavy metalt. Egyezzünk ki abban, hogy az elsők között voltak, akik magyar nyelven fémet forgácsoltak. A zenekar arca és egyetlen stabil pontja Lőrincz Tibor énekes, aki a kezdetektől fogva a csapat tagja. Érzékeltetendő a folyamatos tagcseréket, érdemes bekukkantani a Kísértetkastély (az újrakiadáson már nyelvtanilag helyesen szerepel az album címe) 2016-os kiadásának CD tálcája mögé. Ott ugyanis kb. negyven olyan név szerepel, akik bő négy évtized alatt megfordultak az idén már a hatvanegyet betöltött énekes mellett. Az első lemezt megelőző időszak számomra tele van szürke foltokkal, szélesebb körben elterjedt demok nem készültek, 1986-ban hoztak össze egy négy dalos kazettát, illetve ugyanabban az évben a Hungaroton labeljénél, a Startnál jelentettek meg egy két dalt tartalmazó kislemezt. Az első lemezt készítő felállás két gitárosa, Borhidi Miklós és Szabó Zoltán már ekkor is a csapat tagjai voltak.
Az 1991-es lemezzel kapcsolatban nem tudok elfogulatlan lenni. A Kísértetkastélynak nálam a tíz legjobb magyar heavy metal lemez között a helye. Ha felteszem a CD-t, én is harminc évvel fiatalabbnak érzem magam. A horrorfilmes borítóba csomagolt és ugyanilyen hangulatú Intro-val kezdődő korong nyitó nótája, a Nukleáris világ szövegében azonnal adja a párhuzamot az öt évvel korábbi nukleáris katasztrófával. Maga a dal pedig egy speedes, himnikus heavy metal alapvetés (ahogy a többi tíz nóta is az). Tibi felváltva hozza a rekesztéseket és a magasabb dallamokat, melyeket csordavokálok egészítenek ki. A középtempós, Accept-es riffelésű, Udos rikácsolásokkal fűszerezett Rockváros a Stress-nél ugyanaz a dal, mint az Ossian-nál A rock katonái, vagy a P. Mobil-nál a Miskolc. Az Iron Maiden-es gitárharmóniákkal kezdődő Neonlovagok cím ismerős lehet egy bizonyos Heaven and Hell című korongról, a nóta egyébként a későbbi korszak gitárosának, Fábri „Neonlovag” Lacinak is kölcsönzött egy extra nevet. Elsőként ezt a sikolyokkal és váltott gitárszólókkal megpakolt lendületes dalt mutatnám meg annak, aki még nem futott bele Lőrincz Tibi bandájába. A rövid, pörgős Hagyjatok élnem után egy újabb középtempós döngölés következik a Sötétség birodalma képében, melyben Tibi a lemez legváltozatosabb énektémáit produkálja. A Meglovagolva a villámot az eredeti LP-s kiadáson egy elírás folytán Meglovagolva a világot címmel szerepelt. A dal egyébként a címéhez illően egy, a ’80-as évek közepi Judas Priest-et idéző tempósabb heavy metal szerzemény. A Gonoszság gyermeke kapta az album egyik legerősebb refrénjét. Ha eszembe jut a debütáló Stress korong, először ez a refrén indul el a belső fejemben. A Lelketlen fazonok az album legvisszafogottabb szerzeménye, mely azért távol áll a ballada kategóriától. A Motoros fiúk és az Éjszakai fények a korszellemnek megfelelő bulizós nóták, bőrös srácokról, bombajó csajokról és forró éjszakákról, illetve lokálokról, zeneileg mindkettő hagyományos heavy metal stílusgyakorlat. Az Introban hallható horroros tematika kifejtése a címadó dal, mely egy epikusabb szerzemény.
Tizennégy évet kell előre ugranunk az időben, ugyanis a Tűz még ég ennyi idő elteltével követte az első albumot. A Kísértetkastélyt készítő zenekarból csak az énekes és Borhidi Miklós gitáros maradt a csapatban. A fonalat azonban sikerült felvenni, a muzsika maradt hagyományos heavy metal, de itt már nagyobb teret kaptak a had rockos behatások is. A hangzás mai füllel kissé demosnak tűnhet, de meg lehet szokni az erőtlen dobokat, a húros szekció megszólalása azonban teljesen rendben van. A billentyűs Introt követően érkező A félelem városa egy tipikus Stress szerzemény. A címadóban több vendégénekes is szerepel, így Tibi mellett Kalapács József, Katona „Főnök” László és a lemez hangmérnöke, Jaya Hari Das is mikrofonhoz jutnak. A régi cimbora, Molics Zsolt pedig több nótában is hallatja a hangját. A Törvények nélkül odamondogatós, esetenként trágár dalszöveget kapott. A Száz év vagy egy pedig egy hagyományosabb rock nóta. A külön introval felvezetett Tűzvezér alapvetően a középtempókra építkezik, a zene itt is inkább hard rock, mint heavy metal. A Kutya egy ősrégi szerzemény, a korai Iron Maiden-t idéző nyitó riffekkel, ezt a dalt és több társát már a demos korszakban is rögzítették. Az apokaliptikus szövegvilágú Utolsó ítélet a korai Judas Priest hatását hordozza magán. A Menj hát el, valamint az Utolsó reményig szintén középtempós heavy metal dalok. Az Acélkerék és a Séta éjfélkor alkották a csapat 1986-os kislemezét, a két klasszikus dalt tehát közel két évtized elteltével újra rögzítették. A számsorrendet az okkult szövegvilagú Rettenetes éjszaka zárja, a két jelöletlen bónusz pedig két U.D.O. szerzemény magyar nyelvű verziója.
Ezidáig mindkét Stress nagylemez két esetben kapott CD-s kiadást. A Tűz még ég 2005-ös megjelenésekor lényegében az első korong volt a bónusz lemez, majd 2016-ban, a debütáló album huszonötödik évfordulójának tiszteletére mindkét anyag önálló CD-n kapott újrakiadást. A Stress iránt érdeklődőknek mindenképp az utóbbi verziók beszerzését javaslom, hiszen az első albumra bónuszként feltették a Rockváros 1989-es demo verzióját. Az igazi kincs azonban az a demo válogatás, ami mp3 formátumban a CD-re került. A Tűz még ég négy évvel ezelőtti kiadása szintén kapott néhány bónuszdalt.
A csapat jelenleg is létezik, a közelmúltban játszottak a Riot V. előzenekaraként, illetve rendszeresen kluboznak a két korong dalaival. Már jó ideje lemondtam róla, hogy új stúdió felvételeket halljak tőlük, gyanítom, hogy mára Tibi is elengedte ezt a dolgot. A két klasszikus lemez (főként az első) azonban feltétlenül helyet követel magának bármilyen listán, ahol a magyar heavy metal legjobb felvételei szerepelnek.
Az ajánlót írta. Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Én is azt tudom mondani, hogy nagyon jó volt ezt a cikket látni/olvasni itt, a Fémforgács hasábjain is! A benne leírtakkal szinte 100%-ban egyetértek, csak annyit jegyeznék meg, amit Winci is megemlített, hogy Vértes Attila (akinek hihetetlen hangja volt, nem is értem, hogy miért nem tudott sokkal jobban befutni) azért megérdemelt volna legalább egy említést, aki az 1986-os kislemezen énekelte még el a zseniális Acélkerék és Séta éjfélkor számokat, hozzáteszem, brutálisan. Tudom, hogy Lőrincz Tibi a zenekar „mindene” és ő is zseniálisan énekli a dalokat, de még rá is rávert Attila hangja.
Én a Stress zenéjével akkor találkoztam először, amikor a HRM valamelyik „Hard Rock Farsang” eseményét hirdette (2011-2012 körül lehetett), amely eseményen a Mobilmánia, Stess, Rotor triót hozták újra össze (és azóta is nagyon bánom, hogy nem lehettem ott azon a koncerten). A Mobilmániát már akkor is ismertem, de a másik két bandát nem, így elkezdtem bepótolni a hiányosságaimat, sőt, azóta is rendszeresen imádok régi, ’80-as, ’90-es évekbeli alig ismert vagy már elfeledett magyar hard rock/heavy metal zenekarokat felfedezni és megismerni, mert igazi gyöngyszemekre akadhat az ember! Mind a Stress, mind pedig a Rotor legalább olyan karriert érdemelt volna idehaza, mint egy Pokolgép vagy Ossian, mert minőségben simán hozzák a másik két említett banda szintjét.
Én azért még reménykedek egy esetleges harmadik Stress sorlemezben, de igen, sajnos Lőrincz Tibi már nem fiatal, vigyáznia is kell magára (a műtétje óta). Azt is nagyon sajnálom, hogy eddig még nem sikerült élőben látnom a Stress-t, a Rotort már szerencsére igen és hatalmas koncert volt, és semmi kétségem afelől, hogy a Stress is hasonló élmény lenne. Remélhetőleg ez is elérkezik előbb-utóbb, miután ennek a járványidőszaknak vége lesz.
Felpezsdítő ez a cikk, nagyon jó volt olvasni! 1986 óta is gyakran hallgatom a kislemezüket (persze CD-re átírva), rajta az erősen Saxon-os „Acélkerék”-kel és a Vértes Attila hihetetlen hangmagasságaiba törő „Séta éjfélkor”-ral. Sajnos valóban kevesebb figyelem jutott ennek a zenekarnak. Pedig annak idején a hivatalos ifjúsági lap, a „Magyar Ifjúság” hasábjain is olvasható volt, pont a vársunkban pl. 2 nap alatt elfogyott kiselemez megjelenés ideje környékén, hogy az akkori fiatal rockzene, pontosabban metal zene rajongók már nem a kopottasnak ható (jegyezzük meg: vér profi) hard rock zenekarok koncertjeire jártak, hanem, az interjú alanya elmondása szerint: Pokolgép, Stress és Fáraó bulikra. (Sajnos csak tartalmilag tudtam idézni, nem lelte rá a cikkre.). Erős jó hallgatni valók, kiállták az idő próbáját!