A nyár utolsó hétvégéje… Jó gyorsan eltelt ez a nyár is, ami szerencsére koncertben, élményben gazdag volt számomra (csakúgy, mint az év többi része). A Subscribe zenekar évek óta hatalmas kedvencem. Először  Rage Against the Machine tribute zenekarként lopták be magukat a szívembe, majd később a saját dalaikkal. Aki egy kicsit követi a munkásságukat, az tudja, hogy a Budapest Parkos bulik mindig különleges események a zenekarnak, mindig nagyszabásúak. Viszont nem csak nekik „mérföldkövek” ezek a koncertek, hanem nekem is, mivel mindig tudok egy nagy életeseményt kötni hozzájuk. 2015-ben a zenekar ideiglenes visszavonulásakor búcsúbulit tartott, majd azután pár nappal kezdtem a középsulit, 2019-ben pedig, amikor a visszatérő bulijuk volt akkor már az egyetemet kezdtem, a mostaninál meg épp a záróvizsgára készülök. Érdekes párhuzamok. Minden életeseményemet kísérjék ilyen jó koncertek! Haha.

Az est nyitását a budapesti Shell Beach zenekar kapta. Amikor megérkeztünk egy pillanatra megijedtem, mert a megszokottól eltérően szinte üres volt a parkoló, és bent a Parkban sem voltak még túl sokan, de a Shell Beach zenekar már javában játszott. Sajnos mi sem érkeztünk ahhoz eléggé időben, hogy végig tudjuk őket nézni, de szerencsére egy két számot még pont elcsíptünk. Utólag már tudom, hogy érdemes lett volna korábban érkezni, hogy többet láthassunk az energikus és a magukat alternatív post hardcore műfajba soroló Shell Beach-ből. A merchbe limitált kiadású új pólókkal érkeztek, szóval ilyen formában is gondoskodtak a rajongókról.

Ha a magyar metál színtérből választanom kellene egy kedvencet, akkor a Lazarvst mondanám. Nagyon szeretem a hazai zenekarokat, nagyon sok profi van közöttük, de nálam a Lazarvs az etalon. Olyan színvonalon teljesítenek mindig, ami nemzetközi szinten is bőven megállja a helyét. Súlyos riffek, az ahhoz tökéletesen illeszkedő énekhang és hörgés, igazi doom/sludge jegyek. Szeretem, amikor olyan helyszínen lépnek fel, ahol külön ki tudnak térni a vizuális tényezőkre, mert ők azt nem aprózzák el. Olyan „egypercesek” mentek most is a kivetítőn, amire talán a hátborzongató szó a legjobb kifejezés. Több formában jelenik meg a gonosz képe, imádkozó apácák, és ami számomra újdonság volt az egyiptomi motívumok, piramis építés, rabszolgák stb. Ez a súlyos zene, ilyen vizuállal valami elképesztő különös hatást ért el nálam. A legújabb albumról olyan számokat játszottak, mint a Godslayer, Solar King, Lazarvs, Reaping, Pit. Természetesen az Apey and the Pea korszakból is bőven kapott a közönség számokat, az olyan klasszikusokat, mint a Pothead, Leprechaun Skin, Black November, Golden Goat, Slaves, Abraham.

A Subscribe méltán elismert Bookmarks albuma tavaly lett 10 éves, aminek szerettek is volna egy kis megemlékezést tartani, de a pandémia miatt ez a koncert meghiúsult. Így ebben az évben a parkos bulijukat szentelték ennek a különleges alkalomnak. Ahogy a beszámoló elején is írtam, a Budapest Park bulikat mindig átszövi valami különlegesség. A merchben limitált kiadásban elérhető volt a jubileumi Bookmarks vynil lemez, ami fekete-arany borítást kapott. Szerintem iszonyat menőn néz ki. Továbbá a koncert előtt osztották meg a rajongókkal az új számukat, ami a Relentless címet viseli. A közösségi médiában előre bejelentették, hogy a Budapest Parkban lesz először hallható az új számuk, sőt az új dalhoz készített borítóból még pólót is csináltak!

A koncertet három számmal nyitották a This moment will soon be gone albumról:  Kezdésnek az Obsessive Compulsive intrója volt, amit összekombináltak az Every Skin-nel, és szerintem ezzel nagyon jó összhatást értek el, majd ezt követte a The Verdant.

Ezután ugrott zenekar a Stuck Progress to Moon albumra: Parting Portentous intrója, belecsapva rögtön a The Devil Take The Hindmost-ba. Ezután következett a Gazing, és a legfrissebb számuk, a Relentless. Őszinte leszek, először mikor meghallgattam spotifyn, nem éreztem azt a bizonyos „varázst”. Tetszett, de nem jöttem tőle lázba, nem éreztem azt, hogy egymás után megállás nélkül hallgatnám. Azonban amikor élőben hallottam a szöges ellentétjét éreztem ennek. A háttérben a kislemez vadiúj borítója volt kivetítve, ami a színeivel és mintázatával egyébként nagyon magával ragadó. Teljesen más hatása volt, és azóta is rendszeresen hallgatom, és talán azt is mondhatom, hogy az egyik kedvenc subi dalom lett.

A folytatásban jöttek a nagy közönségkedvencek: Bitter Boundary, Useher Friendly, és a 2019-ben kiadott Darken the Vermillion. Kijelenthetem, hogy a Subscribe zenekar nagyon erős rajongótáborral rendelkezik. Sokszor lettem libabőrös attól, hogy az egész közönség egyszerre énekli a dalokat, vagy attól, hogy egyszerre ugrik mindenki. A Bookmarks albumról egy különleges, montázzsal készültek, ritkábban játszott számokból állítottak össze egy nagyszerű dalcsokrot. Anxiety Found Shape in Contradictions- Act III. The Final Relief, majd Books for the Dyslexic és Gay Rodeo. Természtesen az Álomtégla a repertoárból soha nem maradhat el, szintén abba a kategóriába tudom sorolni, amit a közönség teli torokból énekel.

A koncert vége felé belekóstoltunk egy szám erejéig a Sanity Has Left the Building albumba is, azon belül is az X-Man-be. Erről a lemezről jó lett volna még több dalt hallani, de mindent nem lehet sajnos. Záró nótaként játszották el a Delirium I. – Blue Mescaline című számot. Egy kis levonulás után természetesen vissza jöttek egy ráadásra, ami nem más volt, mint a Between Heaven and Her. A koncert elejétől a végéig kiváló volt, nagyszerű zenészek mindannyian, és csodálatos az, ahogy egymástól merőben eltérő műfajokat hoznak össze, de mégis tökéletes hatással. Kiemelkedő alakja a Subscribe a magyar metál zenei szférának.

Összességében nagyszerűnek értékelem a Shellbeach, a Lazarvs és a Subscribe fellépéseit. Mindannyiukon érződött a zene és a közönségük szeretete, egyik zenekar sem győzte hálálni a rajongóknak, hogy eljöttek, illetve a fellépők között is nagyon látszott a tisztelet. Köszönöm, hogy veletek búcsúztathattam a nyarat, találkozunk legközelebb!