A 2022-es év is véget ért, így újra elérkezett a szokásos „számvetés” ideje, melyben visszatekintettünk az elmúlt év termésére és a Fémforgács szerkesztőinek, munkatársainak kedvenceit tartalmazó listákat összeállítottuk. Úgy gondolom, hogy minden szerkesztőtársam nevében írhatom, a felhozatalra nem lehet panasz, annyi remek lemez jelent meg tavaly is (mind nemzetközi, mind hazai szinten), csak győzze hallgatni az ember. Fontos még megemlíteni a koncertek, turnék „újra aktivizálódását”, szerencsére rengeteg koncert volt tavaly Magyarországon, ami remélhetőleg a 2023-as évben is folytatódik.

Fogadjátok szeretettel a mi kedvenceinket tartalmazó listákat, melyeket idén újra két részben teszünk közzé!

Győr Sándor

Az előző évekhez hasonlóan, jobbára hazai lemezek kerültek a listámra. A dobogó legfelső fokát egyértelműen az új Aebsence lemez foglalta el, ami amellett, hogy az eddigi legjobbjuk, azért is áll a legközelebb hozzám a 2022-es termésből, mert a promóciós feladatokat rám bízta a csapat.

A Molnár Róbert Band első albumát nagyon vártam a két EP alapján és nem is csalódtam. A Strong Deformity új lemeze pedig kb. a semmiből (értsd nekem sem a Racket, sem a kult Magic Syrup nem volt meg) érkezett és vált az idei év egyik meghatározó kedvencévé.

A post-grunge Bush eddig csak ilyen “tudtam kik, de nem hatottak meg” státuszban volt, azonban a The Art of Survival lemezen olyan hangulatot hoztak, amivel belopták magukat a lejátszóba.

A Mudfield lemeze ugyan 2021-es, de annyira év végén jött ki, hogy igazán meghallgatni és értékelni csak tavaly sikerült. A Meristem EP-je nem kapott annyi figyelmet szerintem, amennyit megérdemelt volna, de dolgozunk rajta. Lejjebb is vannak olyan anyagok, amik meghatározták az idei évet, a választás napjára megjelent Beerzebub EP nemcsak 2022, de hosszú évekre visszamenőleg az egyik legjobb crossover/HC/rap metal anyag, ami a hazai politikai közállapotokat is kiválóan leírja. 2022 erős volt a grunge közeli anyagokban. Hallgassátok meg a CLUE és a Trident új lemezét! De ha elég széles látókörrel rendelkeztek, akkor a Nagyúr és a kontrollzé albumával sem tévedhettek.

1. Aebsence – Sűrű
2. Molnár Róbert Band – Üvegfal
3. Strong Deformity – Inside Your Sun
4. Bush – The Art of Survival
5. Mudfield – Szörnyeteg
6. Meristem – Necrosis EP
7. Ghost – Impera
8. kontrollzé – bezár
9. Beerzebub – A szavak ereje EP
10. Trident – Mélyre vág
11. CLUE – Intrinsic
12. Nagyúr – Szemét
13. Isn’t – Leave Our World EP
14. Dance Gavin Dance – Jackpot Juicer
15. PLEBS – A kihalás kora
16. Vented – Cruelty And Corruption
17. OM – Töredék
18. Ugly Kid Joe – Rad Wings of Destiny
19. Ignite – s/t
20. Platon Karataev – Partért kiáltó

Újdonság/reménység:

A 20-as listán túl azért még van néhány anyag, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezek nagyobbik része a rádióműsorhoz kötődik, de volt olyan, ami a Hangpróba alapján jutott el hozzám és “ragadt” be hosszabb-rövidebb időre. Külön öröm egyik első kedvencem, a Necropsia újjáalakulása, ráadásul Pityesszel a mikrofonnál.

Az szinte tagadhatatlan, hogy 2022 a Mudfield éve volt. A klipekben is szintet léptek, ráadásul a nyáron kijött Óriások c. új daluk is sok jót ígér a negyedik lemezre.

Nem szabad kihagyni a Needless tavalyi sci-fi koncepció alapján készült lemezét, ami megérdemelten jelent meg nemzetközi kiadó szárnyai alatt.

Decemberi meglepetés az Island of Rust projekt Mihály Gergővel (Angertea) készült dala, a Scold, ami alapján kíváncsian várom a többi számot is. Tök jó volt, hogy idén végre jött új Pearls of Long Loved Years dal is. A Hozsanna a békekutakhoz tipikus P.O.L.L.Y., azaz király és egy kérdés merült csak fel: mikor kapunk továbbiakat?

Az egyik hangpróbán akadtam rá a Brutus-ra, akik a ‘90-es éveket idézték meg a Storm lemezzel.

A Choke City friss EP-je is kellemesre sikerült, az a fajta post-rock, ami szélesebb kör tetszését is elnyerheti szerintem. Néhány csapat (SOLKYM, Imre Fia Imre, Aurealeak, Earlybird) jött ki lemezelőzetes dalokkal, amik tényleg kedvcsinálók voltak.

Az Acid Empire ugyan nem fért fel a 20-as listára a Feast lemezzel, de a KMM tehetségkutató összefoglalójában látottak alapján megérdemelten lett első a banda. A punk/grunger Bonilevine a Torture Device EP-vel mutatkozott be igazán és az A vitamin leér c. daluk a hátán viszi az egész anyagot.

A Nefalem szinte a semmiből bukkant elő 2021-ben és a tavaly kihozott két dal alapján továbbra is reménység kategóriásak. A Leponexx év elején kihozott Maradj meg ember című lemeze kevesebb figyelmet kapott szerintem, mint érdemelt volna, gyaníthatóan a frontember hiánya okán is. A Scage új dala is jónéhányszor lepörgött és várom, hogy egy teljes lemezen mit tudnak mutatni a Fülelős srácok. A Counter Clockwise jóféle punk rock lemezt hozott a Szó szegik, vagy bennszakad képében. Év végén érkezett az új Devoid EP (Parallel Realities), ami még több hallgatást igényel, de az már biztos, hogy itt a helye. A Leander Kills ugyan nem a kedvencem, de el kell ismerni a tehetséget, az új lemez Magamnak hiányzom c. dala pedig igazán hangulatosra sikerült.

Rádió:

A Fáklya Rádiós pályafutásom második évada ismét izgalmasan telt. Azt gondolom jót tett a műsornak a profilváltás és a vendégek jelenléte, illetve az általuk hozott dalok emelték a színvonalat és érdekesebbé is tették. Számomra pedig új ismeretségeket hozott. Mindenkinek köszönöm, aki eddig elfogadta a meghívást és eljött az adásba és – számomra – új előadókat és dalokkal, lemezekkel ismertetett meg!

Ez az irány marad a harmadik évadra is. Továbbra is jönnek majd az igazi undergroundot képviselő és az ismertebb arcok is.

A végére azért még megemlítem, hogy tavaly a rádiós műsorvezetés után életem első élő interjúját is megcsináltam közönség előtt egy pódiumbeszélgetés formájában. Köszönet a lehetőségért Szénégető Ricsinek, illetve az interjúalanynak, Kalapács Józsinak is!

Koncertek:

A 2022-es évemet finoman szólva sem a koncertek határozták meg. Három bulin voltam mindösszesen. A sorrend egyértelmű. Nem vártam még ennyit koncertre, mint a Pearl Jam visszatérésére. 

1. Pearl Jam – Aréna
2. Aebsence/ØRDØG – Dürer
3. William DuVall – Akvárium

+1 Kalapács60 Színházkoncert – Erkel

Ez volt hát 2022 zenei téren. Soha rosszabb évet!

Boymester

Év vége, listázás…mint mindig. Mivel lassan megkövülök itt a Fémforgács berkeiben, ezért nekem is az önismétlés fegyveréhez kell folyamodnom ebben a témakörben: a felsorolt lemezek nem az év legjobbjai, nem számít a sorrendjük, pusztán azt vettem figyelembe, hogy melyik követelte meg tőlem az újra és újra hallgatást. Legjobbnak kikiáltani dőreség lenne, hiszen nincs olyan ember, aki egy év termését végig tudná hallgatni, nemhogy metal, de még egy alműfaj tekintetében sem. Jelenleg is vagy 50 lemez alkotja az előzetes lejátszási terveket, melyeknek háromnegyede 2022-es és ígéretes, mellettük azért forognak az elmúlt évek, sőt évtizedek kimaradt alkotásai…Szóval itt a szokásos szűkös húszas, ami legalább harminc.

1. Chaos Invocation – Devil, Stone & Man

A német horda a hagyományos fekete fém egy felfedezetlen kincse a műfajnak, előző, nagyszerű lemezükhöz képest is tudtak fejlődni. Black metal hívőknek kötelező.

2. Absent in Body – Plague God

Ahogy Necron írta az ismertetőjében, az év egyik legjobb “agyszétkúró” förmedvénye. Súly és atmoszféra csapkod a megfeszülő izomtenger felett…alternatívának ott a Conjurer – Páthos lemeze is…

3. Bekëth Nexëhmü  – De Dunklas Gravrit

A fáradhatatlan Swartadauþuz mester idei legjobb munkája. Ha az atmoszférikus black metal gyökerei fontosak valakinek, az mindenképp meghallgatja. Én nemrég fedeztem fel újra, ahogy jött a hideg…

4. Depressed Mode – Decade of Silence

Bevallom őszintén, hogy annyira jónak tartom a banda friss lemezét, hogy jóval több hírrel, cikkel szerettem volna találkozni vele, ehhez képest eléggé átsiklott rajta a világ. A Decade of Silence hozza azt a minőséget, amit hosszú pihenője előtt megszokhattunk. Nagyszerű szimfonikus death, death/doom dalcsokor.

5. White Ward – False Light

Modern, mégis ősi erőkből táplálkozó remekmű, amiből kevés akad egy évben. Aki nem kapaszkodik két kézzel az unalmas normákhoz, az megtalálta a számítását.

6. Epitaphe – II.

Ez az év furcsa újdonságokat hozott, legalábbis funeral doom tekintetében. Végre a “nagy nevek” mellett frissebb projektekkel is találkoztam, ezek közül a francia banda sokat pörgött.

7. NightWraith – Offering

Érdekes zenei utazásra invitál az amerikai banda a második lemezén. Hagyományos heavy metal, death metal, black metal és némi doom…mindez egy nagyon egyedi keverékben. Tipikusan az a fajta lemez, amit “hallottunk már” innen-onnan, de igazán hallgattatja magát.

8. Holocausto Canibal – Crueza Farina

Általában a hibernáció közelében tartózkodó pulzusomat és tudatosan stresszmentesített perceimet megfelelő sebességű zenével tartom karban, de időnként ki kell rúgni a hámból. A portugál brutal death/grind horda erre tökéletes választás. Pusztít és rombol.

9. Artificial Brain – Artificial Brain

Többnyire nem kenyerem a technikás, progresszív death metal, főleg ha az sci-fi világban próbál érvényesülni. A hullák maradjanak csak a kriptában…de mint mindig, most is akadt egy kivétel. Irgalmatlanul összerakott lemez.

10. Monasterium – Cold Are The Graves

Személyes perverziómnak tartom a jó epikus doom lemezeket, melyek igazi underground csemegének számítanak ritka megjelenésükkel. Idén is akadtak JÓ lemezek (Elusive God, Samarithan, Black Oath, Las Cruces, Spiritus Mortis, Pilgrim of Fire, Marchafunebre) de egyik sem pörgött annyit, mint a lengyelek korongja.

11. Brí – Corpos Transparentes

Egyetlen lemez, egyetlen dal…mindeközben az év egyik legváltozatosabb, legegyedibb albuma. Elektronika, jazz, nosztalgia és black metal, ha kimaradt, pótold!!!

12. Arcanist – Hyperborea

Megfogadtam, hogy nyitok kicsit a dungeon synth világ felé, mert érdekesnek tartom, de még nem igazán tudott lekötni hosszabb távon. Meg is történt az első lépés, ráadásul amit kiszúrtam magamnak korong, az ide is felkerült…

13. Kardashev – Liminal Rite

Nagyívű progresszió, ami Forgács szempontjából lappangó neo prog vonzódásomra alapozva verekedte ide magát, de extrém lemezként is bőven megállja a helyét.

14. Ornamentos Del Miedo – Yo, No Soy Yo

Nem hagyhattam ki tavaly ezt a friss egyszemélyes projektet a listámról, most sem tehetem. Nehéz és egyedi funeral doom metal, egyenesen a lélek sötét oldaláról.

15. Wormrot – Hiss

Annyira elképesztően változatos grind alapú anyagot tettek le elénk, hogy egyenesen szomjazom a folytatást. Lehet ezt még tovább vinni? Egy top 10-es listára is feltenném…

16. Dvvell – Quiescent

Thou, Mizmor, Ethereal Shroud…ha ezekre nem értetlenül pislogsz és kimaradt a szórásból, akkor keress rá gyorsan.

17. An Abstract Illusion – Woe

Hasonlóan viszonyultam hozzá, mint a Kardashev lemezéhez. Nem kifejezetten az én zsánerem, de nem tudtam nem hallgatni. Ilyen az igényes modern metal.

18. Vanhävd – Vila

Egy magára sokat váratott bemutatkozó lemez, ami black/doom vegyületben verhetetlen 2022-ben. Szintén kíváncsi vagyok, hogy hogyan tovább…

19. Gaerea – Mirage

Külsőségeiben (nem a zsákfóbiára gondolok), hangulatában, megszólalásában is egy remek modern black metal lemez /alternatíva lehet a Gevurah – Gehinnom lemeze is…/

20. Trhä – Vat gëlénva​!​!​!

Az utolsókból lesznek az elsők. Hangzik a közmondás, melynek örök érvényességére itt és most rávilágítok. Ha egyetlen lemezt kellene megjelölnöm, ami meglepett, akkor ez lenne az. Az azóta elkészült folytatás sem marad el tőle…

Különdíjak és jelölések:

Arany Diannás cukorka a legjobb nosztalgia zenekaroknak: Parish és Early Moods, Sumerlands

Arany Kolbász díj a legprosztóbb, legjobb hazainak, amit idén hallottam: Another Way – Csillagok kutyaláncon

Arany Pita díj, mert a csapat ismét villantott egy tökös görögöst: Embrace of Thorns – Entropy Dynamics

Arany Kehely az áhitathoz és mélységhez, amivel egy újonc kényeztetett: Thy Listless Heart

Arany Denevér jár az igazi neandervölgyi, barlanglakó death metalnak: Orthodoxy – Alter Ignis

Arany Harang stílszerűen, mert a leghangulatosabb hazai fekete fém idén: Witcher – Lélekharang

Arany Kaki a legrondább borítóért, ami egyébként fasza zenét takargat: Barn – Habitat

Arany Ököl a legszórakoztatóbb keménykedésnek: Criminal Element – Abuse of Power

Arany Hegedű az év meglepetésének, ami még pörgetés alatt áll: The Otolith – Folium Limina

Arany Toll az aktuális szövegért, amik belénk marnak: Beerzebub – A szavak ereje

Arany Hópihe a legfagyosabb, de mégis komfortos anyagnak: Grima – Frostbitten

Arany 21-es, mert csak a korlátok miatt nem a lista része: Mother of Graves – Where the Shadows Adorn

Arany 22-es az előzőhöz hasonló okok miatt, valamint köszönet Oldboynak, hogy felfedezte: Yesterdays – Saint-Exupéry álma

Arany Szextáns, ami olyan lemezeknek jár, amiért érdemes volt idén is HP-zni: Cult of Luna – The Long Road North, Kuolemanlaakso – Kuusumu, Mourir – Disgr​â​ce, Aebsence – Sűrű.

Crissz93

1. Wormrot – Hiss

A bizonyíték arra, hogy a grindcore is lehet többrétegű, megkapó és gyönyörű. 12 éve vagyok rajongójuk és gyönyörű pályafutást írtak le. Azok közül a lemezek közül, amiket én hallottam idén messze ők vitték el a pálmát.

2. Knoll – Metempiric

Meggyötör, ledarálja az agyvelődet és utána kidob a kukába. Megszállott deathgrind, ami lélektelen gépként pusztítja környezetét.

3. No/más  – Consume/Deny/Repent

Koponyabaszó modern grind az újító hagyományok jegyében foganva.

4. Cloud Rat – Threshold

A Moksha óta a legjobb lemezük, amit nem csak én gondolok így. Megkapó, disszonáns, sokszínű, de a nap végén lerúgja a vesédet.

5. Holocausto Canibal – Crueza Farina

Írtam róla és azóta se kopott a fénye, sőt, minden pörgetéssel egyre inkább közelebb került hozzám.

6. V.E.I.N. – Blood Oaths

Szeptember óta újra és újra meghívnak engem erre az elvont szertartásra, és én készséggel elfogadom invitációjukat.

7. Controlled Death – Death Synth Box

Öt órás dark ambient maraton a totális nihil jegyében foganva. Nem ereszt addig, amíg szárazra nem csapolja az agyadat.

8. Grymmstalt – Anthems of Mournful Despondency

Depresszív és atmoszférikus húrokat pengető nyers feketeség. Fittyet hány az újításokra, neki csak a csendes hófödte erdő melankóliája jutott.

9. Artificial Brain – Artificial Brain

Az a fajta technikai önkielégítés, amire én is jóízűen ki tudom verni. Progresszív, de nem fellengzős, technikás, mégis érdekes.

10. Black Cilice – Esoteric Atavism

Fekete cilike ismét megcsinálta…nem véletlenül ő reprezentálja a 2010-es évekbeli raw black metal szellemét. A többi hálószobabetyár szeretne ő lenni, de nem tud.

11. Blut Aus Nord – Disharmonium – Undreamable Abysses

Vindsval és Lovecraft kiváló párost alkotnak, remélem nem ez volt az utolsó közreműködésük egymással.

12. Sarin – Sarin

A Primitve Man szteroidokon…imádom.

13. Crusher Conveyor – Sludge Digester

Death industrial az Atrax Morgue szellemiségében foganva. Magányos, hideg konyhakövön töltött esték szimfóniája, ahol még nem vagy biztos benne, hogy a konyhakés benned vagy a csirkemellben fogja-e végezni.

14. Воргашор – Заполярный

Lassan mozgó, jéghideg orosz estéket megidéző blackened drone ambient, ami mély gondolatokkal teli távolbanézések aláfestőzenéje lehet.

15. OTDHR – Maraud

Nyers black metal, doom, drone és noise egy lemezbe sűrítve? Ezek csak franciák lehetnek. Azok is és legalább annyira elbaszottul élvezetes, amennyire elsőre hangzik.

16. Mali​ë​nkolder – Mali​ë​nkolder

Nem hétköznapi egyvelege a nyers black metalnak, dungeon synthnek és a pulzáló, szinte kirobbanni készülő gitárok ezt egy új szintre viszik.

17. Cabinet – Clautrophobic Dysentery

Black/death megsemmisítő tábor. Szeret kísérletezni, de nem felejtkezik el arról, hogy közben pörköltszafttá trancsírozza a csontjainkat.

18. Toad Sage – Winterheart

Dungeon synth, ami elrepít térben és időben. Fantasy úgy, ahogy én szeretem.

19. Negative Plane – The Pact

Ki gondolta volna, hogy a legjobb hellén riffeket New Yorkból fogják szolgáltatni? Én se, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem láttam, hogy a Negative Plane új albumot készül kiadni.

20. Triumvir Foul – Onslaught to Seraphim

Elképesztően sötét, fojtogató és lélekromboló death metal, ami a büdös mocsár legémelyítőbb lápjából bukkant elő.

21. Hellinium – II

Nyúlós, sáros, vérgőzös dögvész, ami a büdös fekete sárban hagy minket megrohadni. Igazi pokolfajzat, ajánlom az I-es részét is.

22. Vadhakarmadhikarin – Vikramana Mahamedha Sandhya EP

Indiai warnoise, harsh noisecore és power elektronikás elmegyógyintézet zene.

23. 墳墓 – 奈何橋

A japán hardcore és powerviolence tradíciókban fogant bazdmeg zene. Kaotikus, nonkonform és bestiális energiákat szabadít fel.

24. Foreseen – Untamed Force

Ugatás, riffek és lehengerlően energikus dalok. Crossover a javából.

25. Ullequip – 17

Kicsit kevesebb mint 6 percre van szüksége ahhoz, hogy kitapossa a beled. Noisegrind, annak is a nyersebb fajtájából.

26. Shitmonger – Fuck Straight Edge

Neki már egy kicsit több idő kell mindehhez, de a hatás nem marad el. Bestiális noisegrind mindazoknak, akik szeretnek szenvedni.

27. Sickrecy – Salvation Through Tyranny

A Birdflesh, General Surgery, Damned to Downfall és a World in Ruins tagjai egyesítették erejüket ebben az albumban. Na ez még önmagában nem nyűgözne le, de a végeredmény megtette mindezt.

28. The Anointing Maelstrom – Storm of Steel / Scorched.Earth.Annihilation

Egyszemélyes war metal hadsereg, annak megfelelő hangzással és intenzitással. Brutalista, faszcibáló kakofónia.

29. Sadomasochist – Ausitory Slaughter

Nyers deathgrind Arizona államból. Váltakozó dinamikus vokálok, primitív kínzókamráknak megfelelő muzikális megvalósítással.

30. Mula/EddiexMurphy – Vacilando El Caos

Népirtással felérő holokausztot szabadít ránk ez a két haramia. Noisecore, annak is az ultra nyers, fülsértő, nihilista foscsatornájából.

31. Satanic Warmaster – Aamongandr

Sátánista háborúmester megint megcsinálta a jót.

32. Abysmal Lord – Bestiary of Immortal Hunger

Minden kiadványukat imádom, ez sem kivétel. Viszik tovább a Cathedral EP hangzásvilágát.

33. Paramilitant – Emetic Spear of Intolerance (Demo)

Török warnoise demo, ami sok jót ígér a magamfajta mazochistáknak.

34. Graal – Ocularchy

Kísérletező kedvű, rituálékat idéző black/death metal. Nehezen lenyelhető, fáj, kínoz és légszomjat okoz.

35. Μνήμα – Disciples of Excremental Liturgies

A görögöktől is csak ez a centrifuga jön be nekem? Hát igen, egy újabb idegbeteg nyers black metal projekt, amit már egy ideje követek és csípek. Fájdalmas minden perce.

36. Compulsion to Kill – Exhumed Carcass of Reality

Atombombával felérő grindcore némi hardcore felütéssel Malajziából.

37. Ripped to Shreds – Jubian

Andrew Lee nem tud hibázni, még akkor sem, ha nagyobb lemezszerződést kap az élettől. Riszpekt.

38. Febris Manea – (In)Existence (Demo)

Fagyos, zord és megkapó black metal, aminél a vokál a sztár. Az 1000 km/h-val száguldó szájalások tovább emelik az intenzitást.

39. ᛋᚢᚱᛏᚱ ᚹᛟᚢᚾᛞᛋ – ᛋ​ᚢ​ᚱ​ᛏ​ᚱ ᚹ​ᛟ​ᚢ​ᚾ​ᛞ​ᛋ

Rituális harsh noise keveredése a drone és a nyers fekete fémmel. Kísérletező kedvű, nehezen megfejthető, de mindig visszavárt engem az év során.

40. Masmorra – Prolégomènes à la Périclité

1 óra 46 percnyi dark ambient. Hosszabb temető túrák kiváló aláfestőzenéje.

King

2022-ben szerencsére visszatértek a koncertek, melyből viszont olyan dömping lett az előző két évben elhalasztódott-elmaradt turnék miatt, hogy szerintem még egy pesti lakosnak is megterhelő lehetett nyomon követni és részt venni a bulikon, nemhogy egy vidékinek. De szó se róla, sikerült néhány lehengerlő bulira eljutnom, közülük is kiemelve a Mercyful Fate Fezenes koncertjét – végre (újra) láthattam a Királyt és egyben a Mercyful Fate-et is élőben, mely mindenképpen az elmúlt év (de nem csak az) egyik meghatározó eseményei közé tartozik (koncertbeszámoló itt olvasható). A másik, szintén kiemelkedő élmény, hogy végre interjút készíthettem az egyik kedvenc bandám frontemberével, énekesével, Joakim Brodén-nal a Sabaton-ból. Láthattam végre koncerten a magyar heavy metal egyik legendás alapcsapatát is, a Stress-t, mely szintén rendhagyó élmény volt (koncertbeszámoló itt olvasható), valamint mindenképp említést érdemel még a Helloween/Hammerfall Sportarénás bulija, a teuton veteránok újult erővel óriási bulit nyomtak.

Lemezek terén ismét rengeteg remek album látott napvilágot, amit szintén nehéz követni, most is elég sok vár még meghallgatásra, így a mostani lista is csak a már sokat hallgatott lemezekből áll össze, különösebb sorrendiség nélkül – azért az első tíz albumot jóval többet hallgattam és/vagy jobban megfogott a lemez, mint a többi. Sajnos több nagy veszteség is érte a zeneipart 2022-ben is, Magyarországon mindenképp meg kell említeni Lénárd László sajnálatos halálát, aki a magyar rock/metal élet egyik legmeghatározóbb alakja volt.

Sabaton – The War to End All Wars

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az egyik kedvenc bandámról van szó és a tavalyi évben is sok minden forgott a Sabaton körül. Ezt a lemezt (és a később megjelent Weapons of the Modern Age EP-t) hallgattam az egyik legtöbbet, részt vehettem egy felejthetetlen interjún Joakim-mal és egy újfent csak remek Barba Negra Track-es koncerten augusztus 20-án. Külön köszönet a H-Music-nak a lemez speciális, magyar verziójáért (lemezkritika itt, az interjú pedig itt olvasható).

Bloodywood – Rakshak

Mint ahogy a lemezkritikában is írtam, nem vagyok a banda által képviselt stílus nagy rajongója, de valahogy ez a lemez nagyon tetszett és sokat hallgattam. Jó lenne az indiai brigádot koncerten is megnézni 2023-ban, mert a felvételek alapján elég meggyőzőek (lemezkritika itt olvasható).

Brymir – Voices in the Sky

Viszonylag későn kezdtem csak el hallgatni a lemezt, de mindenképp a tavalyi év egyik legjobb melodikus/szimfonikus death metal lemezéről van szó. Kritika/ajánló hamarosan..

Dreamtale – Everlasting Flame

Hat év kihagyás után egy remek visszatérő albumot rakott le nekünk az asztalra a finn melodikus heavy/power metal banda. A tagság megújult, Nitte Valo hangját pedig mindig élvezet hallgatni (lemezkritika itt olvasható).

Wind Rose – Warfront

Szintén viszonylag az év végén akadtam rá az olaszok ötödik lemezére, ami nagyon erős lett. Himnikus, heroikus eposzokkal teli power/heavy metal, a január 8-ai koncert pedig pazar volt (lemezkritika itt olvasható).

Esperfall – Act I. – Origins in Darkness

A hazai új megjelenések, bandák közül az egyik kiemelkedő mindenképp az Origins in Darkness lett (főleg, hogy debütálásról beszélünk), mint ahogy a kritikában bővebben ki is fejtem, ami itt olvasható.

Warkings – Morgana

Véleményem szerint jobb lemezt hoztak össze, mint az előző volt, így már csak egy jó kis koncert hiányzik tőlük (lemezkritika itt olvasható).

Ghost – Impera

Tobias Forge továbbra sem tud hibázni. Rendkívül fülbemászó dalok, slágerek tarkítják az Impera-t, aminek a lemezbemutató koncertjére sajnos nem tudtam elmenni, de idén majd hátha láthatom őket élőben is újra.

Defacing God – The Resurrection of Lilith

Nagyon erős bemutatkozó anyag a dán szimfonikus/gótikus black metal csapattól.

Grailknights – Muscle Bound for Glory

A német banda a negyedik lemez óta egyre jobb, amit ezen, a hatodik lemezükön is bizonyítanak (lemezkritika itt olvasható).

Deathless Legacy – Mater Larvarum

Az olasz gótikus heavy metal banda olyasmi kellemes zenét játszik, mint a Ghost, csak női énekessel. Sajnálom, hogy Steve Sylvester (Death SS) nem vendégeskedik az albumon, valamint, hogy a fantasztikus Legion of the Night szám nem került rá. Kritika/ajánló hamarosan..

Vanaheim – Een Verloren Verhaal

A tavalyi év egyik legjobb epikus folk metal lemezét tette le az asztalra debütálásként a holland csapat, le a kalappal!

Battle Beast – Circus of Doom

Az év első felében sokat hallgattam, a két bónuszdal még jobb volt, mint a lemez kb. fele. Volt már jobb lemeze a bandának, Anton Kabanen hiányzik, de ez nem lett egy rossz lemez, sőt.

Them – Fear City

Még a hallgatás fázisában vagyok, de elég jól viszi tovább a banda a Return to Hemmersmoor sztoriját és zeneileg is nagyon jók – valamennyire még most is vitathatatlan a King Diamond/Mercyful Fate párhuzam, de már kevésbé. Kritika/ajánló hamarosan..

Rammstein – Zeit

Mindig is szerettem a Rammstein kimért, németes industrial metalját. Nincs ez másként ezzel a lemezzel sem, nem ezen van a legtöbb „sláger”, de teljesen jó albumot raktak össze, a júliusi pesti koncertet pedig nagyon várom, hogy láthassam már őket élőben is, ami sajnos eddig kimaradt.

Civil War – Invaders

Nils Patrik Johansson távozásával sem lett egyáltalán rosszabb az ex-Sabaton tagok bandája, Kelly Sundown Carpenter is teljesen jól hozza a témákat (lemezkritika itt olvasható).

Alestorm – Seventh Rum of a Seventh Rum

Most sem csalódtunk Chris Bowes és Bodor Máté zenekarában, remek albumot készítettek. Külön köszönetet érdemel a Magyarország dal és a Neoton Família Nyár van dalának feldolgozása is – valamint itt is a speciális magyar kiadvány. Koncertek tekintetében sem nagyon csalódtam még bennük, ahogy nem volt ez másképp tavaly júliusban a Barba Negra Trackben és idén január 8-án a Barba Negra Red Stage-ben sem. Kritika/ajánló hamarosan..

Gomorra – Dealer of Souls

Remek heavy/power/thrash metal a javából, svájci/német módra (lemezkritika itt olvasható).

Battlelore – The Return of the Shadow

Örülök a banda visszatérésének, a fantasy alapokon nyugvó, valamelyest szentimentálisabb megközelítés is nagyon jól áll ennek a zsánernek (lemezkritika itt olvasható).

The Halo Effect – Days of the Lost

Mindeképp örömteli, hogy megalakult ez a banda, ki is rázták a kisujjukból ezt a remek albumot, de nekem hasonló stílusban a Brymir jobban tetszett.

Grave Digger – Symbol of Eternity

Viszonylag hátul van a lemezek között, ennek az az elsődleges oka, hogy valahogy nem sokat hallgattam. Megjelenése után lement többször is, de nem igazán ragadt be a lejátszóba, ennek ellenére a Grave Digger-minőség továbbra is fellelhető, illetve jön majd róla kritika/ajánló is hamarosan.

Imperial Circus Dead Decadence – Mogari

Ahogy a Hangpróbán is írtam, rendkívül összetett, virtuóz, egyedi, extrém, stb. lemezzel van dolgunk e remek japán csapat által. Nagyon tömény, de elképesztő, hogy milyen tehetséges bandák és zenészek vannak Ázsiában is.

Evil Invaders – Shattering Reflection

Jó kis old school heavy/speed/thrash metal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Vasmacska – Élni még kicsit

Sokat hallgattam a banda 2014-es első lemezét (Égessük földig!) és vártam a folytatást is, ami metalosabb lett, de még igazán nem sikerült sokat hallgatnom, csak egyszer-kétszer. Koncerten is jó lenne elcsípni már őket is.

Mänegarm – Ynglingaättens Öde

Sajnos ezt a lemezt is még csak egyszer-kétszer hallgattam, de az már ennyiből is hallható, hogy a svéd viking/black/folk metalosok megint egy erős albumot készítettek.

Megint csak azt kell írnom, hogy remélhetőleg 2023-ban végre hallhatjuk akár az új King Diamond, akár az új Mercyful Fate albumot, mert már nagyon itt lenne az ideje valamelyiknek – és egy újabb turnénak is természetesen, akár Kingtől, akár újra a Mercyfultól. Rajtuk kívül nagyon várom, hogy végre láthassam élőben a Rammsteint, valamint a Babymetalt, de lehetne még sorolni a neveket. Albumok közül várom a Melechesh, a Heidevolk, az In Flames, Angus McSix, a Nanowar of Steel, az Elvenking, a Twilight Force, a Babymetal, stb. új lemezét, jó lenne, ha a Turisas is újra aktivizálná magát már, valamint akár a Moonsorrow is adhatna már ki valami új muzsikát.

Paff

1. Rammstein – Zeit

Nálam ez konkréten minden idők legjobb Rammstein albuma. Majd meglátjuk évek távlatából. A prágai koncert is zseni volt.

2. Placebo – Never Let Me Go

Imádom a Placebot. Az egyik legjobban várt album volt idén. Nem csalódtam, az egyik legjobb albumuk lett.

3. Horn – Verzet

A csapat továbbra sem tud hibázni. Bár még mindig a Turm am Hang a csúcs, ez az album is csoda.

4. Temple of Void – Summoning the Slayer

A legkirályabb death metal album idén. Mekkora témákat játszanak már?! Deathtouch!!!

5. Véhémence – Ordalies

A franciák középkori hangulatokkal átitatott black metalja az év egyik nagy meglepetése volt számomra.

6. Ghost – Impera

Slágergyűjtemény.

7. Blackbraid – Blackbraid I.

Már a felvezető nóták is nagyon tetszettek, de a teljes album remek lett. Meg amúgy is bírom az indiános cuccokat.

8. Amon Amarth – The Great Heathen Army

A Twilight of the Thunder God óta a legjobb albumuk.

9. Arch Enemy – Deceivers

Zseni lemez. Alissa-val mindenképpen a legjobb, de a régiekkel szemben sem maradna alul.

10. Darkthrone – Astral Fortress

Nem tudok mit mondani. Nincs fejlődés, nincs újdonság. Jó lenne egy koncert 😀

11. Shape of Despair – Return to the Void

Csodálatos! Az év leggyönyörűbb lemeze!

12. The Halo Effect – Days of the Lost

Ez a csapat a legjobb dolog, ami a dallamos death metallal történhetett. Mondjuk ilyen gárdával nehéz is lett volna hibázni.

13. Black Anvil – Regenesis

Remek albumot pakoltak le srácok. Rideg „városi” black metal, egy NYHC banda dühével (a tagság előélete nem szem elől tévesztendő).

14. Amorphis – Halo

Bár az előző lemez sokkal jobban tetszett, ez sem rossz. Viszont, sosem lesz a kedvenc korongom a csapattól.

15. Blind Guardian – The God Machine

A csapat minden albuma örömünnep. Nem is baj, hogy nem jönnek ki gyakrabban anyagok, erre időt kell szánni.

Hamarosan érkezik a cikk második része, addig is írjátok meg Ti is kommentben, hogy mely lemezek voltak a kedvenceitek 2022-ben!