Megérkezett szerkesztőségünk, munkatársaink 2023-as kedvenceit tartalmazó listáinak második része. Fogadjátok szeretettel, kellemes olvasást, böngészést kívánunk a folytatásra is!

Morcos

1. Dødheimsgard – Black Medium Current
A norvég társulat ismét bebizonyította miért gondolom azt, hogy ők képviselik az avant-garde black metal csúcsát. Izgalmas, csavarokkal és szokatlan megoldásokkal teli, de mégis lágy és megigéző. Igazi mestermű.

2. Urfaust – Untergang
Igazán méltóságteljes búcsút vett ezzel a lemezzel a holland „csodabogár” black metal banda. Húsbavágó, sötét, ritualisztikus mű. Az a fáradt ördög a piával a kezében remekül lefesti azt a hangulatot amit éreztem amikor rám talált ez a lemez. Igazi ambient-vénás black metal, igazán organikus és „trve” hangzással.

3. Moonlight Sorcery – Horned Lord of the Thorned Castle
Az év riffmestereinek díjai a Moonlight Sorcery gitárosait illetik meg. Végre megszületett a tökéletes elegye a black- és a power metalnak ezen a lemezen, ami az elejétől a végéig egy rendkívül virtuóz, ám kiegyensúlyozottan atmoszférikus is. Szerintem ez egy szép karrier fontos mérföldköve is, de ezt majd pár év múlva meglátjuk.

4. Blut Aus Nord – Disharmonium – Nahab
Lehetett még feljebb csavarni a diszharmóniát? Bizony lehetett. A második lemez a Disharmonium szériában egy borzasztó súlyos lemez és komoly kihívást jelent a hallgatóság számára. A tavalyi évben főképp az avant-garde black metal volt ami leginkább csillapítani tudta az izgalmas lemezek utáni éhségemet, s ez igazi főétel volt a menün! Nagyon várom a folytatását.

5. Thy Catafalque – Alföld
Talán a második kedvenc Thy Catafalque lemezem lett az Alföld (közvetlen a Geometria után), amit jól bizonyít, hogy nagyon-nagyon gyakran előkerült meghallgatásra a lemez. Magam is alföldi gyerek révén, különösen közel áll a szívemhez a téma, és szerintem eddig ezt senki sem tudta ilyen jól megragadni a metalban, mint Kátai Tamás.

6. Orsartag – Found Wisdom: Symphonic Tribute to Burzum
Kedvenc Burzum tételek neo-klasszikus átdolgozásban? Ide vele! Nem tudtam betelni ezzel, annyira hangulatos lemez.

7. Hellripper – Warlocks Grim and Withered Hags
A black’n’roll eddigi csúcsa. Vagány, és szemtelenül fülbemászó lemez. Az old-school kicsit megfiatalodott ezalatt a lemez alatt!

8. Midnight Odyssey – Biolume Part 3 – A Fullmoon Madness
Iskolapéldája hogyan kell atmoszférikus black metalt írni, főképp ha ennyire hosszú futamidőben gondolkodik valaki. Elejétől a végéig ötletes, és teljesen fillermentes gigantikus alkotás. Szerintem az egész életműt tekintve kiemelkedően jó.

9. DVVAD – MRKLB
Ez a fajta post-black metal nálam mindig betalál, s különösen ínyemre volt a Markoláb koncepcióját körbejáró lemez a szegedi bandától. Letisztult, kellően jó arányban keveredik benne lágyság és keménység. Különösen az album második fele nyerte el a tetszésemet, s nem utolsó sorban: végtelenszer újrahallgatható, megunhatatlan. Lemezkritika itt olvasható.

10. Enforcer – Nostalgia
Nem gondoltam volna, hogy hosszú távon ennyire rámtelepszik eme svéd „retro” speed/heavy metal lemez. De a számok fülbemászósága és energikussága, kiegészülve azzal a gyönyörű analóg hangzással végül a top10-be repítette az Enforcert.

11. Immortal – War Against All
Az Immortal él és virul, elhozta Demonaz a norvég tél fagyosságát a War Against All minden riffjével, ahogy el is vártam. Lehet nagyon elfogult vagyok a bandával, de egy kis Immortal az mindig jöhet. Ez a lemez sem ejtett csorbát a végtelenül konzisztens diszkográfián.

12. Minenwerfer – Feuerwalze
Az év egyik legagresszívebb hangzású lemeze. A dobok mint a puskaropogás, a Slayeres szólók mint a zuhanó rakáték vijjogása… A Minenwerfer továbbra is kiemelkedően erős színvonalat képvisel, s véleményem szerint ezt az Első Világháborús témát sokkal többen is megragadhatnák a black metalon belül.

13. Wolves in the Throne Room – Crypt of Ancestral Knowledge (EP)
Kislemez ide-oda, de az amerikai farkasok előző lemezről „lemaradt” darabjai is vannak annyira jók, hogy az én év végi toplistámon hamar kiérdemeltek egy helyet. Nagyon szeretem a letisztultságát és a hangulatát ennek az EP-nek, de annyira kár, hogy ennyire rövid…!

14. The Devil’s Trade – Vidékek vannak idebenn
A címadó tétel a lemezről kiérdemelte a 2023-as év legjobb számának díját nálam. Nagyszerű lemez, messze a legjobb The Devil’s Trade kiadvány eddig, és nagyon boldogít a tudat, hogy milyen sokan felfigyeltek külföldön is erre. Egy „kifogásom” akad csak: sokkal jobban tetszettek a magyar nyelvű dalok.

15. Dream Unending & Worm – Starpath (Split)
Az év splitjének díját már akkor előre odaadtam ennek a lemeznek amikor bejelentették az érkezését. Igazából e téren nem ért meglepetés, mert pontosan azt hozták amit vártam: egy erősen pszichedelikus, magával ragadó flow élményt. No meg a Worm részéről bitang jó szólókat!

16. Mulla – ا​ل​ا​ص​ا​ب​ة
A Kelet hangja egyre hangosabb a black metalon belül is. A legújabb Mulla lemezen szerintem nagyon jól érezhető a banda zenei fejlődése, mert kiforrottabb az elődjeinél (nomeg milliószor jobb minőségben lett felvéve). A black metal és az orientális zene nálam nyerő kombót ad, és én megsüvegelem az egész anti-iszlamista black metal hullámot a vagányságáért.

17. Nostalghia – Duelo
Gyönyörű DSBM/progresszív black metal lemez Mexikóból, erősen post-black irányba húzó hangzással amit átjár az édes melankólia.

18. Hasard – Malivore
Az ilyen lemezekre mondom, hogy nagyon vad, mindamellett hogy a Hasard zenéje egyszerre áraszt magából egy tiszteletparancsoló eleganciát is. Nem hallottam még ehhez hasonló zenei kísérletet amiben a disszonáns black metal és a klasszikus zene ennyire jól lenne összeforrasztva. Groteszk borítóhoz groteszk hangzás dukált, de az efféle kihívást jelentő lemezek miatt érdemes kutatni.

19. Esoctrilihum – Funeral + 20. Esoctrilihum – Astraal Constellations of the Majickal Zodiac
A lista végén található két lemezről egyszerre szeretnék megemlékezni, mert nehezen tudnék igazságot tenni köztük, hogy melyiket is szerettem jobban. Az Esoctrilihum géniuszával nehéz lépést tartani, olyan tempóban írja bizarr kompozícióit, de ez a banda egyszerűen nem hibázik. Talán abban, hogy néha már annyira hosszúak az Esoctrilihum lemezek, hogy nem lehet kellően jól megemészteni őket. De megéri ízlelgetni!

Paff

Blackbraid – Blackbraid II
Az első lemez is zseni volt, ez is az. Valaki hozza el koncertre őket!

Blink 182 – One More Time…
Az első három albumukat rendszeresen hallgatom. Nosztalgiafaktor ide, vagy oda, imádom a bandát. Ez a lemez pedig a legjobb, ami az első lemezek óta kijött.

Carbon Based Lifeforms – Seeker
Varázslat ez a csapat. Ez a lemez is csoda.

Cirith Ungol – Dark Parade
A kultikus csapat visszatérő lemeze is jó volt, de a Dark Parade talán még erősebb.

Enslaved – Heimdal
Az Enslaved túlmutat a metalon, a zenén.

Heavy Load – Riders of the Ancient Storm
40 év szünet után új lemezzel jelentkezni, kisebb csoda. Egy ilyen fasza lemezt letenni az asztalra pedig szinte lehetetlen. Azért szinte, mert ennek a csapatnak sikerült! Long Live Heavy Metal!

Immortal – War Against All
Ez a lemez annyira Immortal, amennyire csak lehet. Mégpedig a legjobb fajtából! Nyilván nem lesz (nem is lehet) klasszikus, de attól még nagyon jó hallgatni.

In Flames – Foregone
A kedven zenekarom véleményem szerint, a Soundtrack to Your Escape-ig bezárólag csak király dolgokat csinált. Bár én az utána következő lemezeket is szívesen hallgattam, a Foregone a legerősebb 2004 óta. Várom a koncertet októberben!

Insomnium – Anno 1696
Ez egy tökéltes lemez, még Insomnium mércével mérve is.

Jelly Roll – Whitsitt Chapel
Csúcs ez a srác! Ez a lemez pedig legalább annyit fog majd pörögni a jövőben, mint a Yelawolf-ok.

Kvelertak – Endling
Ez a lemez 10 pontos. A csapat legváltozatosabb munkája. Nem tudom, mit lehet ezután kiadni?

Myrkur – Spine
A Myrkur varázslat nálam a Folkesange óta tart (szerintem az Opeth Damnation-je mellett a legtöbbször meghallgatott lemez nálam). A Spine más jellegű, mégis elkapott.

Obituary – Dying of Everything
Ez a csapat valami hihetetlen, még mindig. Öröm minden másodperce a lemeznek.

Primordial – How It Ends
A csapat útja töretlen. Ez pedig az egyik legjobb lemezük lett.

Rome – Gates of Europe
Ez az album teljesen beszippantott.

Spirit Adrift – Ghost at the Gallows
Nagyon erős lemezt tett le a csapat az asztalra, ami tele van hatalmas nótákkal.

Tenhi – Valkama
Egy új Tenhi album mindig ünnep, főleg, ha 12 évet kell várni rá. Jelentem, megérte.

The Acacia Strain – Step Into the Light / Failure Will Follow
Gyönyörű borítók, durva zene. Jó kombináció!

Thurnin – Útiseta
Természetközeli varázslat Hollandiából. Megéri hallgatni, megtisztítja a lelket.

+1: Horn – 20 Jahre
A Horn nem tud hibázni, ha sorlemez, ha nem. Jöhet az új lemez is! Alig várom!

Weide

1. Uada – Crepuscule Natura
Egyértelműen az év lemeze számomra. Nagyon tetszik az irány, amit a Djinn után választottak maguknak. Remek melódiák, fogós témák, átgondolt dalszerkezetek, ötletes dalszövegek, illetve magába szippantó albumkoncepció. Nem tudok mibe belekötni, és mi sem bizonyítja jobban, mennyire magával ragadott az album, hogy erre a lemezre tudtam leggyorsabban ráhangolódni a 2023-as felhozatalból. Az általam legtöbbet hallgatott számok között biztosan ott van a Retraversing the Void.

2. Horrendous – Ontological Mysterium
Progresszív death kavalkád az őrült amcsiktól, amibe belevittek egy olyan tökös lazaságot, ami bitang jól áll az egész albumnak. Elég nagy ugrást érzek az Idolhoz képest rengeteg téren, de a már említett fesztelen esztelenséget és a vokált mindenképpen kiemelném. Érthető, ha sokaknak nem fekszik ez az irány, engem viszont megvettek maguknak.

3. Mithridatum – Harrowing
Az év disszonáns death/black albuma. Pont. Mázsás, nehezen emészthető monstrum a gyászról és fájdalomról, aminek brutalitása nem a nyersességében és arcbamászós mivoltában rejlik, hanem ahogy az ember bőre alá, majd csontjaiba kúszik. Lemezkritika itt olvasható.

4. Kalmah – Kalmah
Imádom a finn brigádot, az elsők között volt, akik által megszerettem a melodikus death vonalat, és bár a világot nem váltja meg az anyag, de pont azt szállították nekem, ami miatt anno megkedveltem őket. Az elmúlt több, mint 20 év alatt cseppet sem csökkent a lendületük és energiájuk, ami egyértelműen tetten érhető az album minőségén is.

5. Ignominy – Imminent Collapse
Az év második, igencsak figyelemreméltó disszonáns death anyaga, ami minduntalan visszakívánkozott a lejátszási listámra. Bővebben a lemezről írt kritikámban olvashattok a kanadaiak márciusi debütjéről.

6. Wormhole – Almost Human
Brutális, technikás, csontzúzó slam death, ami pont akkora hosszal terpeszkedik a maga 26 percével, hogy az ember ki tudja heverni a lendületét, majd újra betenni a lejátszóba.

7. …and Oceans – As in Gardens, So in Tombs
Januárban jelent meg a finnek szimfo-black albuma, és egész évben képes volt stabilan tartani magát a lejátszási listámban, így egyértelműen a listámon a helye. Varázsa nem kopott meg az eltelt 12 hónap alatt. Necron kolléga lemezajánlóját itt olvashatjátok.

8. Blaze of Sorrow – Vultus Fati
Hihetetlenül sűrű atmoszférával és hangulattal rendelkező olasz black, amibe organikusan simulnak bele a folkos elemek. Nem mellesleg az év legcsodálatosabb borítójával rendelkező anyag.

9. Nightmarer – Deformity Adrift
Az év harmadik figyelemreméltó disszonáns lemeze, amit nem tudtam úgy hallgatni, hogy ne hagyott volna nyomot maga után minden egyes találkozás után.

10. Maladie – For We Are the Plague
A maga vicces módján elbaszott egy lemez a Maladie avant-garde tébolya, de számomra úgy volt szórakoztató, hogy hallhatóan maguk is (talán túlzottan is) jól szórakoztak a bő egy órás dalcsokor végső formába öntése közben. A legérdekesebb ellentmondás az albumon belül a dalok hangulata, összevetve a szövegek komorságával. Egy megfelelési kényszerektől mentes, magukat félig-nem komolyan vevő brigád olyan alkotása ez, ami így-vagy úgy, de benyomást tesz az emberre.

11. Tomb Mold – The Enduring Spirit
Ha nem az év vége felé kattanok rá a kanadai trió kozmikus bűzzel átitatott albumára, akkor simán lehet, hogy bőven feljebb végzett volna a listámon. Olyan energiával és manírokkal tudták megtölteni a death metal végletekig járatott és kifárasztott zsánerét, hogy az egyedi megközelítés mellett egy újítási szándékról is beszélhetünk. Zseniális anyag.

12. Fires in the Distance – Air Not Meant for Us
Lehet rá mondani, hogy biztonsági játékot űznek az amerikaiak az Air Not Meant for Us-szal, de hát nem tudok mit tenni, a gyönyörű melódiák és a masszív szintetizátor szőnyeg minduntalan egy olyan utazásra invitál, aminek nem tudok ellenállni. Az év kiemelkedő melodeath albuma, ami kiszámíthatósága ellenére is el tudott bűvölni.

13. Cattle Decapitation – Terrasite
Ajánlom boymester kritikáját, amelyben minden le van írva az albummal kapcsolatban, amit tudni érdemes.

14. Owlbear – Chaos to the Realm
Jó ideje már nem kutakodok a heavy metal zsáner berkein belül, ezért magam is meglepődtem, mikor valahogy megtalált az Owlbear bemutatkozó anyaga, ami egy olyan élvezetes tradicionális korongban materializálódott, amit beleng a heavy metal és a fantasy RPG szeretete. Ezekkel pedig a nosztalgia negédes ködéből felbukkanó fiatalabb énem könnyen tud azonosulni.

15. Gridlink – Coronet Juniper
Nem vagyok a grindocre hatalmas szakértője, főleg nem rajongója, de ha minden grindcore album olyan lenne, mint a Coronet Juniper, akkor hatalmas késztetést éreznék rá, hogy azzá váljak.

16. Signs of the Swarm – Amongst the Low & Empty
Izgalmas elemekkel megtűzdelt deathcore, ami földbe döngöl, ahogy azt kell.

17. Mesmur – Chthonic
Sajnos idén nem igazán tudtam elmerülni a funeral doom anyagokban (rengeteg ki is maradt sajnos), de nem véglegesíthettem úgy a listámat, hogy legalább egy ilyen anyag ne szerepeljen rajta, és ha valami, akkor a Mesmur anyaga egyértelműen megérdemli azt, hogy helyet kapjon a top 20-ban. A kritikában kiveséztem a lemezt, egyetlen negatívuma, amit meg szeretnék említeni, csupán annyi, hogy megfelelő hangulat azért szükségeltetik hozzá.

18. Anachronism – Meanders
Az év utolsó olyan disszonáns death lemeze a listámon, ami említést érdemel, és ami annyiban tud kitűnni a többi hasonló anyag közül, hogy sokkal erőteljesebben épít a kísérletezésre és az improvizációra, ezáltal adva egy egyedi ízt a Meandersnek. Ugyanakkor bőven nem kívánkozott vissza annyiszor a lejátszómba, mint a „versenytársak”.

19. Suffocation – Hymns from the Apocrypha
Mondanám, hogy bajban vagyok, mert nem igazán tudom megmagyarázni, mitől is lenne annyira kiemelkedő vagy megismételhetetlen a new yorki death legendák legfrissebb anyaga, de egyszerűen indokolatlanul sokat pörgött a lejátszómban az elmúlt időszakban, és érzem, hogy ez nem egy rövid távú, hamar kiégő kapcsolat kezdete.

20. Wrath of Logarius – Necrotic Assimilation (EP)
EP-mivolta s rövidsége miatt nem akartam feljebb helyezni, de ki sem szerettem volna hagyni a kaliforniaiak kozmikus borzalmak által inspirált bemutatkozó black metal kislemezét, ami csekély játékideje ellenére is markáns, egyedi anyag. Kiemelkedő kíváncsisággal várom az első nagylemezüket.

Chino (Mindenholottlevo)

Bitang erős lemezzel tért vissza az Extreme; Nuno Bettencourt továbbra is felháborítóan jó gitáros, már csak egy magyar koncert hiányzik az igazi beteljesüléshez. Nagy veteránok közül szintén hozta a formát a Metallica, akik még mindig magabiztosan őrzik vezető pozíciójukat a heavy metal világban és a Rolling Stones, akik továbbra is megérdemelten csücsülnek az egyetemes rockzenei trónon.

Említést érdemelnek még pl. az elborultabb, underground stílusok vidékéről a Helmet, Liturgy és a Godflesh új dolgozatai, magyarok közül pedig leginkább a Slowmesh, Angertea és a From the Sky alkotásai érték meg a pénzt. Végül, de nem utolsósorban a Saxon és Jetboy feldolgozásalbumai is megértek legalább 1-2 meghallgatást.

1. Extreme – Six
2. Helmet – Left
3. Metallica – 72 Seasons
4. Scar Symmetry – The Singularity Phase II – Xenotaph
5. Godflesh – Purge
6. The Ocean – Holocene
7. The Sherlocks – People Like You&Me
8. Winger – Seven
9. Slowmesh – III
10. Rolling Stones – Hackney Diamonds
11. From the Sky – Antarktika
12. Liturgy – 93696
13. Uriah Heep – Chaos and Colour
14. Eclipse – Megalomanium
15. Kispál és a Borz – Beszorult mondat
16. Angertea – Darkmind
17. Robin Trower&Sari Schorr – Joyful Skies
18. Metal Church – Congregation of Annihilation
19. Jetboy – Crate Diggin’
20. Saxon – More Inspirations

BB94TM

Továbbra sem szeretek toplistát csinálni, nem gondolom, hogy pl. egy hard rock és egy black metal összemérhető. A 2023-as listáim is ugyanúgy ajánló jelleggel készültek, így ne legyen gond, hogy valaki lemaradt. Rengeteg brutál cucc jelent meg, itt van közülük egy kazalnyi. Ezúttal egy hármas pakkom van: magyar, nemzetközi és japán – nem lett volna fair a világ többi országával szemben, ha egybe veszem őket…

Hazai:

Kihalás – Demo 2023: Paraszt d-beat a puszta mélyéről, a végletekig leegyszerűsítve.
Juggler – Angard: A semmiből jöttek és leiskolázták a komplett magyar punkot.

Észlelés – Az agyam helyén bombatölcsér tátong: Csatornazene alja embereknek – kb. ilyesmit mondanék, ha gyorsan definiálnom kéne őket. Egy korcs Stooges. Fantasztikus!
Furunculus – Laus Deo: Groove-os instrumental hardcore. Nem gondoltad, hogy itthon ilyet is kapsz, mi?
Vehemencia – S/T: Én indulati punknak neveztem el. A kazi sem rossz, de ez a zene élőben üti igazán.
Pestis Srácok – Focisztokrácia (EP): Végre új cucc! Ütős szövegek!

Fleshprison – S/T: Pándi Balázsék új cucca. A hazai színtér egyik legjobb zenéje. Kár, hogy viszonylag kevesen ismerik őket.
Tetem – S/T: Ha muszáj lenne top anyagot mondanom itthonról, ez lenne az. Jéghideg neocrust, skandináv hatásokkal.
Fideath – Kihalás küszöbén: Ennek is ideje volt már. Kiváló anyag!
Salabakter – Demo: A dallamosabb dolgok ritkábban fognak meg, de ők a kivételhez tartoznak. És jó zajos is, ahogy szeretem.

Nemzetközi:

JUT – Demo MMXXIII: Uramisten, mi ez az anyag! Középtempós hardcore, nincs üresjárat, a dob soundja pedig gyönyörű. From South Africa!

Rat Cage – Savage Visions: Angol cucc, nagyon ütős! Picit változtak az előző anyagaikhoz képest, de bőven jó ez is. És rohadtul lendületes!
Imploders – S/T: Kanada nagyon odatette magát ’23-ban. Nem mondok semmit, a borítóról úgyis tudod.
Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs Pigs – Land of Sleeper: Az túlzás, hogy pofára ejtettek, de amennyire vártam ezt az anyagot, végül olyan nehezen érik be. Még mindig kóstolgatom, egyszer úgyis megtalál.
Chain Whip – Call of the Knife: Ilyen, amikor egy lemez arconver. Nagyot mentek nemzetközileg is. The hype is real.
Punter – S/T: És ez is totális kedvenc. Ausztrál hardcore, rengeteg rock’n’roll-hatással. A Pistols és a Kennedys durva keresztezése.

Puffer – S/T (EP): Mondom, hogy Kanada megállíthatatlan volt! Ez a cucc nem ütött akkorát, mint az előző demójuk, de így is magasiskola. Szeretem, amikor egy zenekar a brutális dömpingben is képes saját soundot teremteni.
Adrenochrome – In Memoriam: A post punkból is az ütősebb fajta. Borús dallamok, koszos sound, női vokál. Ha nem is nagyon, de némileg talán ők is ki tudnak majd emelkedni a teljes ismeretlenségből. Eddig bíztató a kép.
Obituary – Dying of Everything: Kell bármit is írnom ide? FLORIDA RULES!
Poison Ruin – Harvest: Dungeon synth-tel kombinált Motörheadbe oltott hardcore punk??? Igen, van ilyen! És megunhatatlan!

Japán:

No Excuse – You Fuckin’ Die : JSR (EP): Brutál cucc, vigyázz vele! Minimálisan volt a zenéjükben egy kis thrash-heavy korábban, na ez most nagyon nem olyan! Ez csak hipergyors hardcore!
M.V-11 – 6 Songs (EP): Ennél gyorsabb hardcore-t még sosem hallottál! A kedvenc 7 incsesem idén. Nincs lassú dal! És teljesen ráfüggsz, még többet akarsz! Folytatást követelek!

Negative Sun – Demo ’23: Nagyon rövid anyag, ráadaásul cover is van a dalok között, de így is megfogtak. Várom a folytatást!
DISAD – May I, Got Death? (Demo): Krumplival vették fel a szalagot apa garázsában, és még így is élvezhető lett! Ritkán mondok ilyet, de őket meghallgatnám egy hangyányival jobb minőségben is.
童子 (Dohji) – Forced Climax (EP): Ha zene mászna elő a japán csatornákból, ez lenne az. Úgynevezett posvány crust. És imádom!
Church of Misery – Born Under a Mad Sign: A doom istenei visszatértek. De még hogy!!!
Nepenthes – Grand Guignol: És itt vannak a trónkövetelők is. Megőrülök, hogy semennyire sem ismertek nemzetközileg…
Without Defeat – Absurd World (EP): Jó kis death/crust anyag. Pihenéshez, családi összejövetelekhez kifejezetten nem ajánlott.
Violent Pigz – The Night A Pig Came Home!: Osaka city hardcore punk, sok Kennedys-hatással. Gyors, nyers, pattogós.
Blow Your Brains Out – The Big Escape (EP): Tokió ökle lesújtott… Nem kicsit. Meglepődnék, ha ez a lemez egyszer elfelejtődne.