2024-ben sem lehetett okunk panaszra, ha remek hallgatnivalóról volt szó. Annyi remek lemez jelent/jelenik meg, hogy lehetetlen mindent követni és megismerni, – ám a teljesség igénye nélkül – természetesen most is összegyűjtöttük a mi 2024-es kedvenceinket. Koncertek terén ugyanez a helyzet, annyi jó buli és turné éri el hazánkat is, hogy csak legyen az embernek ideje, meg pénze válogatni közülük.
Fogadjátok szeretettel a mi kedvenceinket tartalmazó listákat!

Boymester

A visszatérő olvasókat a legmélységesebb módon unalmas szöveggel tudom kényeztetni: ez a lista teljesen szubjektív. Mondhatnám, hogy a szokásos…de idén mégis más a helyzet. 2024 hatalmas változásokat hozott az életembe, aminek következtében jóval kevesebb időm maradt a kedvenc hobbimra, a Fémforgácsra. Minden évben leírom, hogy az általam legtöbbet hallgatott anyagokat szedem nektek csokorba a rengeteg kiadvány közül, ez azonban ezúttal nem teljesen fedi a valóságot, mivel jóval kevesebb anyag futott át a kezeim között és zenehallgatás terén sem zártam ilyen szegényes esztendőt szerintem kisiskolás korom óta. Ez van, ahogy bővül a család, úgy zsugorodik a személyes tér. Ennek megfelelően felértékelődik a szubjektivitás is, mivel nem volt annyi lehetőségem összehasonlítani az albumokat, az idei felhozatal rendkívül szűk szeletkéjéből válogattam. Azért így akadtak olyan produkciók, amik hosszabb ideig beragadtak, ezeket hoztam el nektek. A sorrend idén sem ranglista, csupán ahogy eszembe jutottak a különféle anyagok. Húszra leredukálni pedig egyszerűen képtelen voltam, mert az itt szereplő kiadványok közül egyszerűen már nem tudtam tovább válogatni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy még két-három év múlva is belefuthatok olyan 2024-es korongba, amit bűn volt kihagyni:) Ez egy jó év volt a fémzenéknek!

1. Fange – Perdition (indusztriális sludge/death metal)
Félelmetes energiákat zabolázott meg a francia horda ezen a lemezen. Minden másodpercében pattanásig feszülnek az idegszálak. Teljesen új felfedezett számomra, erősen ajánlom.

2. Canis Majoris – Eternity Borns from a Moment (death/doom metal)
A szimpla death/doom megnevezésen túl a Canis Majoris még sokmindennel büszkélkedhet. Első jelző vele kapcsolatban az atmoszférikus, de a pszichedelia sem áll messze tőle. Nem a műfajának kihagyhatatlan megújítója, nálam mégis nagyon sokat pörgött a hangulata miatt, ami kedvemre való volt.

3. Benighted – Ekbom (death/grind)
A szintén francia horda már régi ismerősöm, akik hol elkápráztatnak, hol pedig átlagosan jó lemezt tesznek le az asztalra. Az Ekbom ezek közé tudott beékelődni, mivel nem ez életük főműve, de ha pusztító death/grind keverékre fájt a fogam, akkor ez, vagy a fiatalabb nemzedéket képviselő Concrete Winds új lemeze került a terítékre. Elvileg ők is kaptak egy helyet a listán, de mivel hasonlóan agresszív örvényeket képviselnek, így osztozkodniuk kell…

4. Crypt Sermon – The Styian Rose (epikus heavy/doom metal)
Nagyon vártam az új lemezt az epikus doom mesterektől, de azt sem titkolhatom el, hogy részben váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A The Stygian Rose egy remek stíluslemez, ezért sokszor lepörgött, de harmadjára már nem sikerült akkora slágereket írni, mint korábban…

5. Early Moods – A Sinner’s Past (heavy/doom metal)
…ellentétben az Early Moods csapatával, akik másodjára találták meg a saját hangjukat, akarom mondani a mindenkori klasszikus doom metalét. Igazi retro bólógatás-cunami az egész lemez, aminek egyedül a hosszába lehetne belekötni. A doom esetében is lehet a feszesség tökösség.

6. Akhlys – House of the Black Geminus (atmoszférikus black metal)
Mint írtam, sok jó lemez született idén, de kevés új zenekar rajzolta fel magát a térképemre. Régi ismerős az Akhlys is, akiket fullasztó, nyomorult embergyűlölő fekete muzsikájuk miatt fedezek fel újra és újra. Sokat váratott friss korongjuk sem vall szégyent ezen a téren, még ha ez sem tudott maradéktalanul felzárkózni a korábbi kiadványokhoz.

7. Föhn – Condescending (funeral doom metal)
Új zenekarnak a görög Föhn csapata sem csúfolható, mert papírforma szerint már 2016 óta léteznek, azonban bemutatkozásukra eddig várni kellett. Ha új és meglepően erős korong címkéket akarok aggatni, akkor az elsők között jutnak eszembe. Hangulatos, szépen levezényelt funeral doom metal dalcsokor került ki a kezeik közül, érdemes lesz nyomon követni őket.

8. Devil Seed – Devil Seed (epikus, okkult doom metal)
Sokat vártam a hazai Devil Seed nevű formációtól, mivel már a lemez korai szakaszában kaptam róla információkat és bizony nyers dalokba is belefülelhettem. Az új lemez bőven ráfejelt a kiváló 2020-as bemutatkozásra is, remélem sokan megismerik őket nemzetközi szinten, mert ott is van keresni valójuk.

9. Paysage D’Hiver – Die Berge (black metal)
Nehezen tudom elképzelni, hogy aki szereti a régimódi, csontig átfagyasztó black metalt, az ne találkozott volna még Wintherr egyszemélyes projektjével, ha pedig mégiscsak akad ilyen ember, annak ez lenne az első, amit ajánlanék megismerésre. Becsapós lehet, hogy a Paysage D’Hiver diszkográfiájában szinte csak demók vannak, de érdemes tudni róluk, hogy ezek minden téren vetekednek a nagylemezekkel is. Éjsötét, kompromisszummentes black metal esszencia ez, egyenesen a klasszikus Burzum lemezek jegyében foganva. Ez alól a 2024-es Die Berge sem kivétel, bűn eltölteni a meghallgatása után a telet.

10. Aiwaz – Darrkh…It Is (epikus, gótikus doom metal)
Na tessék, egy újabb friss alakulat, de régi arcokkal megtoldva. A német csapat Arkadius Kurek (Wheel, Ancient Fury) révén került fel a radaromra, akinek orgánumát igencsak kedvelem. A multiinstrumentalista Timo Maischatz társaságában lerakta az év legteátrálisabb, legérzelemgazdagabb doom metal operáját.

11. Iotunn – Kinship (progresszív metal)
Egy, a covidjárvány idején elhunyt kedves barátom utolsó üzenetei között hívta fel a figyelmemet a dánok muzsikájára, akiknek örömmel vette kezébe bemutatkozó lemezüket. Nem kellett sok, hogy én is ráfüggjek a dalokra, így a folytatás már a várt kiadványok között szerepelt 2024-ben. Az Iotunn zenéje tovább finomodott, nemesedett és újra elkápráztatott. Ritkán hallok hasonló hangulatokban utazó lemezeket, úgyhogy ez alapvetően nem kis teljesítmény tőlük.

12. Blood Incantation – Absolute Elsewhere (death metal)
Nehezen tudok komolyan venni egy olyan év végi összesítést bármilyen metal oldalon, ahol nem szerepel ez a kiadvány. Egyszerre előre mutató és old school, brutális és elszállt, valamint rohadt jól össze van rakva. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire tojnak az elvárásokra… Elég combos a mezőny a death metal tekintetében, így még nagyobb erény, hogy képesek újra és újra kiemelkedni egy sajátos hanggal.

13. Mayhemic – Toba (death/thrash metal)
Nem maradhatott ki a listámról egy thrash gyökereket felvonultató zenekar sem, hiszen ha nem is fogyasztom napi rendszerességgel a műfajt, mindig találok magamnak kedvenceket. Idén a black és death metallal is kacérkodó Mayhemic vitte a prímet, hiszen nemcsak őrült, de roppant szórakoztató is tud lenni, amit csinálnak.

14. Judas Priest – Invincible Shield (heavy metal)
A thrash metal esetében leírtak érvényesek a klasszikus heavy metalra is, ritkán kerülnek elő. Ha viszont úgy hozza a sors, akkor csak a legjobbak jöhetnek szóba. Akkor mégis mit keres itt egy ezer éves zenekar??? A válasz evidens: még mindig ők az egyik legjobbak. Erre nem is kell több bizonyíték, mint az energiadús, szórakoztató friss lemez, ami egy véget nem érő metal diadalmenet újabb lépcsőfoka.

15. Saidan – Visual Kill: The Blossoming of Psychotic Depravity (black metal)
Az amerikai származású, ám témavilágát tekintve a japán horrorra támaszkodó Saidanra Onryo II: Her Spirit Eternal című lemeze során akadtam rá még 2022-ben és igencsak megkedveltem. Így nem volt csoda, hogy vártam a Visual Killt, a csalódás pedig szerencsére elmaradt. Igazán egyedi hangulattal bír a formáció zenéje, érdemes próbát tenni vele annak, akinek kimaradt.

16. Inter Arma – New Heaven (sludge/post/aztjátszokamitakarok/black/death…)
Az Inter Arma nem az a zenekar, amit könnyen be lehet kategorizálni, rendszerbe lehet illeszteni. Talán ennek is köszönheti mondhatni kezdetek óta tartó töretlen sikerét abban a szűkös rajongóbázisban, amit kialakított magának. Nekik (nekem) készült a New Heaven is, amely továbbra sem köt kompromisszumot, csak szállítja az emberi elmén túlmutató disszonáns rémálmokat.

17. Dissimulator – Lower from Resistance (technikás thrash metal)
A mezei tornacipős, farmeres verziónál is régebben hallottam már jó technikás, progresszív erényeket villogtató thrash metal anyagot, úgyhogy hiánypótló volt idén a kanadai Dissimulator bemutatkozó lemeze. A debütálás ténye szinte megdöbbentő, mert ez egy minden ízében tökéletesre csiszolt, érett projekt minden szempontból.

19. Thou – Umbilical (atmoszférikus sludge/doom)
Ahogy a Judas Priest, úgy az amerikai Thou is elmondhatja magáról, hogy nem mai csirke, valamint azt, hogy mestere annak, amit művel. Az 50 éves történelmet ugyan még nem mondhatják magukénak, de a változatos és kikezdhetetlen diszkográfiát igen. Ennek lett újabb darabja az Umbilical sajátos vonásaival, melyek előre mutatnak, de mégis magukban hordozzák azt a hangulatot, amit csak a Thou tud összekalapálni kiszáradt csontokból fabrikált hangszerekkel.

20. Shum – Pulzáló dobok tisztítják meg az eget (indusztriális black/crust/sludge metal)
A listaírás vége felé közeledve örömmel vettem észre, hogy sok hazai előadó neve merült fel bennem. Ilyen volt a Devil Seed, a Sear Bliss is, melyek közül az utóbbit kibillentette a húszas körből a Shum lemeze. Nem azért, mert jobb lenne, hiszen a legendás magyar black metal horda ereje teljében van, hanem azért, mert kedvemre való Varsás Gábor kísérletezős világa. A projekt harsh noise, experimental része nem különösebben izgatott, bár meg kell vallani azok izgalmasságát saját stílusában, de az indusztriális felhangokkal társított black/sludge egyveleg már a Tornyok esetében is bejött. A nagyobb mértékben adagolt fekete fém ezúttal pedig egyenesen letarolt…

Különdíjasok, avagy futottak még, csak az kevésbé hangzik diplomatikusan…

Arany hópehely díj: Wintherr tarolt a hóviharban, de itt futottam bele az amerikai Iron Firmanent nevű duó munkásságába is, ami szintén a fagy hullámhosszára hangolt black metalban utazik. 2024-ben megjelent két lemezük közül kimondottan a Cascadian Tacticst tudom ajánlani a borzongani vágyóknak.

Arany szellentés díj: egy combos galamberegetés jól tud esni még akkor is, ha a társadalmi szabályaink jelenleg illetlen dologként állítják be a természetes jelenséget. Igazi bűnös élvezet ez, ahogy a Lord Goblin nevű angol formáció bemutatkozása is. Fogalmam sincs, hogy mit akarnak játszani a srácok, hiszen akad itt epikus heavy metal és black metal is egy helyen, de valami hihetetlen slágeres formában. Sokat pörgött, de akadnak olyan giccses részei, ami miatt azért elsunnyognám… 🙂

Arany biléta díj: szinte már az éves kötelező biztosítás szintjén kell, hogy képviseltesse a listámon magát valami lengyel banda. Ez a valami ezúttal a Hrtkos bemutatkozó lemeze, az Ognie Twe Kosy. Ugyan szokás szerint most is bitang erős lemezeket termelt ki magából az ottani underground, számomra sok esetben túlhasználttá váltak bizonyos formulák black metal téren. Ezzel szemben a Hrtkos versekre és folklórra támaszkodva hozza el nekünk a fekete muzsikát úgy, hogy mégsem tér el jelentősen attól, amit úgy kajál a nép manapság…

Armand

A 2024-es év ismételten bőséges felhozatallal kecsegtette el a rock/metal és annak számtalan alműfajának rajongóit. Szerencsére nem csak nemzetközi, de hazai szinten is dömping volt a kiadványok terén. Voltak klasszikus előadók és zenekarok, mint a Judas Priest, Grand Magus, Rotting Christ és a nagy visszatérők, mint az 1349, vagy a hazai Sear Bliss és lettek sokunknak új kedvencek is, mint a nálam abszolút befutott Kanonenfieber, a Distant és a My Dying Bride énekes új bandája, a High Parasite. Hazai szinten olyan csapatok bandáinak örülhettünk, mint a Svoid, vagy a Realm of Wolves, az első albumával debütált Mindgate és a sok új hazai vér, melyek elsősorban a Kicsi a Bors EP sorozatunkba kerültek be, de az én listámra is felkerült pár név, velük együtt pedig pár új modernebb irányzat is becsúszott nálam. Nem hiába tartja a mondás: „A vén kecske is megnyalja a sót”, vagy a sóst…

2024-es év top cuccai

Nemzetközi:

1. Kanonenfieber – Die Urkatastrophe

2. Grand Magus – Sunraven

3. Judas Priest – Invincible Shield

4. Chat Pile – Cool World

5. Spectral Wound – Songs of Blood and Mire

6. Brant Björk Trio – Once Upon a Time in the Desert

7. Friends of Hell – God Damned You to Hell

8. Dool – The Shape of Fluidity

9. 1349 – The Wolf and the King 

10. Melvins – Tarantula Heart

11. Old Forest – Graveside

12. The Pale Riders – Ballades d’outre tombe

13. Distant – Tsukuyomi: The Origin 

14. Rotting Christ – Pro Xristou

15. Sólstafir – Hin Helga Kvöl

16. Flotsam and Jetsam – I Am the Weapon

17. Kvaen – The Formless Fires

18. Wormwitch – Wormwitch

19. Yoth Iria – Blazing Inferno

20. High Parasite – Forever We Burn

Hazai:

1. Svoid – Neptunian

2. Sirens Chant – Doubts​/​Wrath (EP)

3. Silky Suffering – By the Hand (EP)

4. Realm of Wolves – Hegemon of Cold Seas

5. Sear Bliss – Heavenly Down 

6. Paragon Zero – Hexikon

7. Mudfield – Fehér Zászló

8. Nefalem – Breaching the Gates

9. Nest of Plagues – Hellsolation

10. Long Live the Martyr – Rock ‘N’ Core

11. Kint a bárány – Közös (EP)

12. Dying Wish – A világ peremén

13. DevilSeed – II

14. KillerSick – Grim Reaper (EP)

15. Mindgate – Goodbye

16. Heedless Elegance – The Dream Within

17. Gore Thrower – Feast on Mortals

18. Darkmess – Khronos

19. Beerzebub – Önkéntes Sorstalanság (EP)

20. Astru – Dogma 1-2

Év koncertjei:

• Kanonenfieber, Panzerfaust – „Die Urkatastrophe Tour” // 2024. 11. 20. Barba Negra Blue Stage

• Left to Die, Nakkeknaekker – Scream Bloody Leprosy Across Europe Tour August 2024; // 2024. 08. 05. Analog Music Hall

• Tool, Night Verses // 2024. 06. 13. Papp László Sportaréna

• Batushka/Patriarkh, Vltimas, God Dethroned – Epic Prophecy for Europe 2024 // 2024. 10. 03. A38 Hajó

• Év végi KÁOSZ – EASZU (Eresz Alá Szorult Uborka), Végbélszakadás, Gallowgrowl, Takony // 2024. 12. 30. S8 Underground Club

• Decapitated, Incantation, Nervosa, Kassogtha – NIHILITY EUROPE 2024 // 2024. 03. 09. Analog Music Hall

• Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire – Profanation over Europe 2024 // Budapest, 2024. 03. 13. Barba Negra Blue Stage

• Ingested, Fallujah, Vulvodynia, Mélancolia – The Tide of Death and Fractured Dream European tour 2024 // 2024. 05. 04. Analog Music Hall

Farrrkas

1. Blood Incantation – Absolute Elsewhere
2. Inter Arma – New Heaven
3. Thy Catafalque – XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
4. Leprous – Melodies of Atonement
5. The Vision Bleak – Weird Tales
6. Sólstafir – Hin Helga Kvöl
7. The Cure – Songs of a Lost World
8. Tribulation – Sub Rosa In Æternum
9. Mitochondrion – Vitriseptome
10. Chapel of Disease – Echoes of Light
11. Borknagar – Fall
12. Necrophobic – In the Twilight Grey
13. Crippled Black Phoenix – The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature
14. Damnation – Fátum
15. Selbst – Despondency Chord Progressions
16. Iotunn – Kinship
17. Sovereign – Altered Realities
18. Watch My Dying – Egyenes kerülő
19. Oranssi Pazuzu – Muuntautuja
20. Hauntologist – Hollow

Vannak bandák, akiknek aktuális kiadványa – hála az égnek – sosem járt még csalódással, már ami engem illet. Törvényszerű, hogy eljöjjön az a pillanat minden zenekar életében, amikor a zenitről óhatatlanul leereszkedik, ám jelen pillanatban sem Kátai Tamásról, sem Einar Solbergékről, sem a Schwadorf–Konstanz duóról nem tudom elképzelni, hogy csalódást okozzanak – az elképesztő kreatív energia még mindig szikrákat szór a lemezeiken, amelyek az év zenei Everestjei számomra. A Blood Incantation és az Inter Arma albumai még hozzájuk képest is magasabbra törnek; elfogultságom az exoszféráig repíti őket, mind kreativitás, mind ihletettség terén. A Blood Incantation ráadásul az év legnagyobb meglepetése is – mindkét korábbi lemezüket nagyon szerettem, de amit idén hoztak össze, arra senki sem számíthatott. Döbbenet minden újrahallgatás!

Az várható volt, hogy a Sólstafir, a Chapel of Disease, a Borknagar, a Necrophobic és a Tribulation nagyszerű lemezekkel jelentkeznek, bár az utóbbinál bekövetkező izgalmas változások nem kis meglepetést és nem egy fülbemászó melódiát hoztak magukkal. Sőt, a Sólstafir is tíz éve adott ki utoljára ilyen csodás dalokkal teli albumot. A Chapel of Disease esetében számítottam a fejlődésre, a dallamosodásra – ám mindaddig, amíg ilyen őszinte, hangulatos dalokat vonultatnak fel az albumon, bármit játszhatnak.

Ezer év után Robert Smith és kultikus csapata is visszatért, méghozzá egy olyan sötét, befelé forduló és szívbe markoló érzésekkel teli koronggal, hogy a Songs of a Lost World megkerülhetetlen. Az év egyik legkiemelkedőbb zenei kiadványa 2024-ben.

Sokak örömére a Watch My Dying is visszatért (e sorokat épp a Moebius pólómban ülve írom), ami nem kis ajándék, hiszen sajátos stílusukkal, a rájuk jellemző szövegvilággal és dallamvezetéssel csak akkor találkozunk, ha ők adnak ki valamit. Erős anyag az Egyenes kerülő. Szerencsére minden évben felüti a fejét néhány olyan név, akiket vagy nem sokat hallgattam korábban, vagy nem ismertem egyáltalán, vagy korábbi lemezeikhez valamilyen okból kifolyólag nem tudtam közel kerülni. Az Oranssi Pazuzu az utóbbiakhoz tartozik… úgy érzem nekem kellett tovább nyílnom, érlelődnöm, formálódnom, hogy ezt a különleges(en nehéz) anyagot nemcsak befogadni, de szeretni is tudjam. Magamon is meglepődtem, hogy ez mennyire jól sikerült. És ha már nehéz anyagokról van szó, a Mitochondrion az év kihívása volt számomra (illetve, még most is az), mégis mint valami fekete lyuk, szippant magába teljesen. A Damnation, a Selbst, az Iotunn, a Sovereign, a Hauntologist, és a Crippled Black Phoenix az említett besorolás valamelyikébe tartoznak nálam, ami azt is jelenti, hogy a hangpróbázás és az undergroundban való kutakodással eltöltött idő nem volt hiábavaló.

Paff

1. CLEARxCUT – Age of Grief
Az egyik legjobb metalcore lemez, amit az elmúlt 20 évben hallottam. A koncert pedig mindent vitt a Kriptában.

2. GAEREA – Coma
Eddig elment mellettem a csapat, de ez a lemez teljesen beszippantott.

3. GATECREEPER – Dark Superstition
Ezt a csapatot eddig is szerettem, de ami az új lemezen zajlik az csoda. Ez a lemez olyan, mintha mindent fogtál volna, ami a 90-es években jó volt a death metalban (Göteborg, kísérletezés – Gorefest pl.) meg minden (hangulat, klip stb.) és megcsináltál volna egy tökéletes lemezt. Itt nincs gyenge nóta, nincs töltelék.

4. HORN – Daudswiark
Egy töretlen diadalmenet következő momentuma.

5. DÖDSRIT – Nocturnal Will
Ezt a csapatot csak a Martyrdöd tudja megszorongatni stílusában.

6. GROZA – Nadir
A csapatért a Unified in Void óta töretlen lendülettel rajongok. Minden anyaguk beragadt a lejátszómba a megjelenésekor, így az idén megjelent Nadir is.

7. SÓLSTAFIR – Hin Helga Kvöl
Úgy érzem a nagy kedvenceim végre újra felvették a fonalat nálam, sok év kihagyás után (nálam az Ótta volt az utolsó kedvenc tőlük).

8. FALLING IN REVERSE – Popular Monster
Balhék ide, lemondott koncertek oda, ez a csapat ba..ott jó. Meg ez a lemez is.

9. BORKNAGAR – Fall
Nordikus metal mennyország, tele slágerekkel.

10. OSI AND THE JUPITER – Songs from the Grave
Ez a csapat nem tud hibázni. Ugyan olyan varázslat, mint az eddigi kiadványok.

+1: CRIPPLED BLACK PHOENIX – The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature
Bár eddig nem hallgattam a csapatot, ez a lemez teljesen magával ragadott.

King

2024-ben sem lehetett okunk panaszra, már ami a zenehallgatást és az új lemezek dömpingjét illeti. Megszámlálhatatlan lemez jelenik meg évente, amit gyakorlatilag lehetetlen meghallgatni még úgy is, ha többféle oldalon kutakodik, tájékozódik az ember az aktuális megjelenésekről. Így továbbra is azt tudom mondani, mint eddig is: az általam legtöbbet hallgatott vagy leginkább tetsző albumok fognak most is szerepelni a listán, sorrendiség, valamint a teljesség igénye nélkül. Lehet, hogy bizonyos lemezek esetében csak egy-két dalt hallgattam meg újra és újra, de azt/azokat rengetegszer, így helyet kapott a listában.

Wind Rose – Trollslayer

A tavalyi évben mindenképpen az olasz Wind Rose törpmetalját hallgattam az egyik legtöbbet. Nagyon tetszik a lemez, még úgy is, hogy ez most kevésbé lett „komoly” az előzőnél, mintsem bulizós. Nagyon várom az októberi budapesti bulit az Orden Ogan és Angus McSix társaságában. Lemezkritika itt olvasható.

Asenblut – Entfesselt

Melodikus death metal német módra, a javából. Aki szereti az Amon Amarth-ot, annak ez is kötelező. Lemezkritika itt olvasható.

Striker – Ultrapower

Jófajta kanadai heavy/power/speed metal, amit az itt található lemezajánlóban bővebben ki is fejtettem.

Accept – Humanoid

Nekem az előző két lemeztől (Too Mean to Die, The Rise of Chaos) sokkal jobban bejött ez, a német heavy metal legendák egy remek albumot tettek le az asztalra, amiről itt lehet olvasni bővebben.

All for Metal – Gods of Metal / The Year of the Dragon

A német/olasz kollaboráció ezúttal sem okozott csalódást, a 2023-as bemutatkozó lemezük után itt a második, legalább olyan jó korong, melyről a lemezkritikát itt lehet elolvasni. Koncerten sem okoztak csalódást, nagyon várom már, hogy mikor láthatom őket headline bulin.

Metal De Facto – Land of the Rising Sun – Part I

Az év első felében hallgattam inkább a lemezt, a Tame the Steel szám pedig simán felkerülhetne az év legtöbbet hallgatott dalai közé, ha csinálnék olyan listát is. Az elkészült lemezkritikát itt lehet róla elolvasni.

Mägo De Oz – Alicia En El Metalverso

Régóta követem a spanyol veteránok pályafutását és annak ellenére, hogy rengeteg tagcserén mentek már keresztül, továbbra is tudnak erős lemezeket készíteni – még úgy is, hogy véleményem szerint José Andrëánál jobb énekest nem fognak találni – kár volt őt elengedni. Lemezajánló itt található.

Sagenbringer – Zeit der Geschichten

Tavaly akadtam rá a német folk/pagan metalt játszó bandára és mindkét lemezét csak ajánlani tudom a stíluson belül! Ajánló a linken olvasható.

Dream Evil – Metal Gods

Niklas Isfeldték egy jó lemezzel tértek végre vissza, remélhetőleg az elkövetkezendő időszakban jobban aktivizálják majd magukat, mert nagyon jó lenne őket megnézni koncerten is. Kritika itt olvasható.

Brothers of Metal – Fimbulvinter

Nagyszerű harmadik albumot tett le az asztalra a banda, le a kalappal előttük! Mint írtam feljebb, a listában nem igazán van sorrend, így az sem jelent semmit, hogy ez a lemez ide került, mert elég sokat hallgattam tavaly, a Heavy Metal Viking és a The Other Son of Odin dalokat különösen.

Thy Catafalque – XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek

Kátai Tamás most sem hibázott: egyedi, különleges projektjének új albuma is legalább olyan jó, mint az előzőek. Remélhetőleg idén már élőben is meg fogok tudni őket majd nézni valahol, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Ryujin – Ryujin

Children of Bodom ihlette japán melodikus death/power metal a legjobb fajtából. Aki szereti Alexi Laiho (RIP) bandáját, annak kötelező. Ajánló itt olvasható.

Unto Others – Never, Neverland

Nekem pont azért tetszik jobban, mint az előző két lemezük, mert még azoknál is slágeresebb, kiváló dalokat tartalmazó korong ez. A gótikusság és a melankólia mellett számomra mégis egy majdnem teljesen instrumentális nóta a kedvenc, a Hoops. Egyébként itt állhatna további két lemez is, hasonló stílusban: a Tribulation Sub Rosa In Æternum albuma, valamint a Cemetery Skyline bemutatkozó anyaga, a Nordic Gothic.

Judas Priest – Invincible Shield

Rob Halfordékat szerintem különösebben senkinek sem kell bemutatnom, tavaly is egy bitang erős lemezt tettek le az asztalra, ami szám szerint a huszadik (!) nagylemezük volt. Le a kalappal a heavy metal legendái előtt!

Hammerfall – Avenge the Fallen

A megjelenése után viszonylag sokat hallgattam és megállapítható, hogy egy meglepően erős koronggal jelentkeztek a svédek.

Ecclesia – Ecclesia Militans

Az év első felében, illetve a HP-ra történő beajánláskor elég sokat hallgattam, a címadó dal számomra kb. mindent visz az albumon. Erős heavy/doom anyag.

Rifforia – Axeorcism / Astral Doors – The End of It All

Nils Patrik Johansson hangját mindig is szerettem – sokakkal ellentétben. Gyakorlatilag minden bandáját szeretem és egyenlő arányban áll itt most ez a két lemez, mert mindkettő remek lett. Előbbiről írtam is, melyet itt lehet elolvasni.

Dragonforce – Warp Speed Warriors

Mindig is szerettem a „sebesség őrülteket”, ami talán a legjobban jellemzi a briteket. Igaz, nekem ZP Theart volt az igazi a vokálnál, akármennyire is jó Marc Hudson is. Remek dalok sorjáznak itt, mint a Doomsday Party, a Space Marine Corp, a Pixel Prison vagy éppen a Power of the Triforce.

Powerwolf – Wake Up the Wicked

Megjelenése után meghallgattam párszor, de nem üt már akkorát, mint a második-harmadik-negyedik lemezeik. Az 1589-Joan of Arc-Thunderpriest trió viszont bitang erős.

Crownshift – Crownshift

Ahogy a HP-n is leírtam, fasza bemutatkozó lemez ez a veterán zenészekből álló, ám újonnan alakult csapattól. Várom, hogy láthassam őket élőben.

Satanic North – Satanic North

Az Ensiferum énekesének és dobosának black metal projektje, aminek a tavaly megjelenő bemutatkozó lemeze elég jó lett, de még több hallgatásra van szükség.

Wintersun – Time II / Ensiferum – Winter Storm

Mindkét lemez előtt nagy volt a várakozásom és ha nem is mondom azt, hogy csalódtam, mert az nem lenne igaz, de nem is vagyok lenyűgözve. A Wintersun végre kiadta a Time II-t, ami abszolút egy jó lemez, csak nem értem, hogy minek kellett erre ennyi évet várni – Necron kolléga lemezkritikáját mindenképp ajánlom! Az Ensiferum pedig számomra az első három lemezhez képest már nem fog olyat alkotni, mint azokon. Ugyanakkor mindkét lemeznek több hallgatás is kell még.

Az idei, 2025-ös évtől is hasonló remek termést kívánok és most már tényleg úgy néz ki, hogy kinyit végre a Saint Lucifer’s Hospital kapuja és érkezik az új King Diamond lemez, a The Institute, ami mellett legjobban az esetleges új Sabaton lemezt várom. De további néhány megjelenés, amik szintén érdekelnek: The Halo Effect, Grave Digger, Avatarium, The Night Flight Orchestra, Majestica, Deathless Legacy, Elvenking, Lordi, Arch Enemy, Bloodywood, stb.

Koncertek terén körülbelül ugyanannyi bulira sikerült eljutnom, mint 2023-ban. Voltak most is hatalmas bulik és olyanok is, amiken akármennyire is szerettem volna, de nem sikerült ott lennem (például a Nanowar of Steel vagy a Brothers of Metal/Grailknights). Idén is próbálok olyan együttesek koncertjeire is elmenni, akik a bakancslistámon vannak + kötelező a Rockmaratonos King Diamond buli és nagyon várom már a novemberi Sabatont is Bécsben. Továbbá baromi jó lenne megnézni a Covenantot a Nexus Polaris setlisttel, illetve a Bloodywoodot is.

• AC/DC + The Pretty Reckless – Bécs, Ernst Happel Stadion, 2024. 06. 23.
  Hatalmas élmény volt számomra másodjára élőben látnom a hard rock legendákat, ami egy percig sem volt kérdés, mikor meghirdették a turnédátumokat. Hátha egy második európai körben a Puskás arénát is megcélozzák…
• Lordi + All for Metal – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2024. 03. 23.
  Koncertbeszámoló itt olvasható a remek estéről.
• Beast in Black + Gloryhammer + Brothers of Metal – Budapest, Barba Negra Red Stage, 2024. 01. 20.
  A tavalyi év első koncertje baromi erős felállást hozott és rendkívül szórakoztató volt, ahogy az olvasható a koncertbeszámolóban is.
• Cradle of Filth + Wednesday 13 + Drift + Sick N’ Beautiful – Budapest, Dürer Kert, 2024. 03. 06.
  Számomra igazán a Wednesday 13 miatt volt ez a koncert különleges, akik teljes Murderdolls setlisttel érkeztek, mely dalokat brutál jó volt élőben is hallani – még úgy is, hogy Joey Jordison (RIP) már nem lehetett itt. Természetesen a Cradle of Filth is bitang jó bulit nyomott.
• Warkings + Dragony + Winterstorm – Budapest, Barba Negra Blue Stage, 2024. 03. 02.
  Piszkosul vártam már, hogy láthassam élőben a Warkings-t és egyáltalán nem okoztak csalódást, fantasztikus koncertnek lehettünk részesei. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb visszatérnek hozzánk, már egy nagyobb színpadra.
• Stress + Classica + Lady Macbeth – Budapest, Barba Negra Blue Stage, 2024. 10. 26.
  Imádom a magyar retro alap heavy metal csapatokat is, így ez a „Vintage Metal MMXXIV” elnevezésre hallgató koncert is baromi élvezetes volt. Főleg úgy, hogy a Lady Macbeth-et előtte még nem ismertem, de azóta már bepótoltam a hiányosságokat.
• AB/CD – Debrecen, Roncsbár és Nagyerdei Víztorony, 2024. 02. 16. és 2024. 09. 27.
  Hát igen, itt Debrecenben nem igazán van lehetőség nemzetközi turnéra elmenni, mert semmit sem szerveznek ide, csak magyar bulikat. Ám a nagyok mellett kétszer is megnéztük a „kicsi”, hazai AC/DC-t, akik egyébként bitang jól játsszák a számokat és remek bulit csináltak mindkét este.
• + Vámpírok bálja musical – Budapest, Vígszínház/Erkel színház, 2024. 06. 22.
  Most is meg kell említenem ezt a zseniális musicalt, ami végre olyan helyekre került, amit igazán megérdemel. Mind a Vígszínház, mind az Erkel színház végre méltó helyszínt biztosít ennek a nagyszerű dalokkal operáló musicalnek – illetve a társulat másik két musicalének is (Queen – We Will Rock You és Sakk musicalek). Természetesen idén sem fogom kihagyni a Vámpírok bálját, illetve most már ideje lenne újranézni a Queen musicalt is.

Hamarosan érkezik a cikk második része, addig is írjátok meg Ti is kommentben, hogy mely lemezek, koncertek voltak a kedvenceitek 2024-ben!