A ’90-es években szinte térképszerűen meg lehetett határozni a hazai rock/metal élet főbb bázispontjait. A fővárosi klubok, koncerthelyek mellett fontos szerepet kaptak az egyetemi városok és az egyre szaporodó fesztiváloknak helyszínt biztosító városok nevei, mint például Debrecen, Miskolc, Szolnok, Székesfehérvár. Ilyen helyszínt, illetve korlenyomatot tár elénk az 1994-ben megjelent debreceni Rock-Lenyomat kiadvány is, mely Kémeri Péter és Váradi Ferenc menedzser, kultúraszervező urak nevéhez fűzhető. A két úr elsősorban olyan zenekaroknál bábáskodott, mint a Tankcsapda, vagy az August Förster Reservation, illetve korai thrash fesztiválok, mint pl.: a Metal Zajlás fesztiválok, valamint az EFOTT és az egykori Hegyalja Fesztiválhoz is közük volt.

A Rock-lenyomat 12 debreceni zenekar egy-egy dalát tartalmazza, amik az akkori kor, a város legaktívabb és legmeghatározóbb zenekarai voltak. Csak néhány név: August Förster Reservation, Necropsia, Wayang, PG Csoport, Szfinx, Ölveti Blues Band, Dr. Walter, Tessila. A kiadvány a kornak megfelelően még kazetta formában jelent meg oldalanként 6-6 előadóval.

Az A-oldalt az egykori Replika zenekar frontemberének, Csató Péternek a korai ’70-es évek hangulatár hozó, Hammond orgona centrikus hard rock együttese, az August Förster Reservation indítja. Daluk címe Woodstock, amiben feelinges rock dallamaik kíséretében a legendás fesztivál hangulatát és szabadság érzetét hozzák vissza. Őket az alternatív zene és a ’60-as évek beatzenéjének dallamvilágát idéző Tomi szomorú zenekar követi, akik az 1990-es évek elejétől az évtized végéig működtek. A Wayang egy igen ígéretes art-rock, prog-rock formáció volt, Igaz csak 2 évig működtek, de a kiadványra felkerült Sun Goes Down daluk grunge-os hangulatával jóval megelőzték kortársaik szellemiségét.

A Szfinx Debrecenek olyan volt, mint Miskolcnak a Rotor, vagy Szolnoknak a Lady Macbeth. A banda fogós, veretes heavy metalt játszott, amiben nagy szerepet kaptak a dallamos riffek és a még dallamosabb énektémák. A Dr. Walter zenéje a jó öreg fekete bluesban gyökeredzik. Az 1992 óta létező, Oláh Andor szájharmonikás vezetésével működő akusztikus formáció mára már világhírnévre tett szert Dr. Valter & the Lawbreakers néven. A kazetta A-oldalát záró PG Csoport az erősen alter inde-pop vonalú Underground című dalával szerepel az összeállításon. Ezt a vonalukat egyébként mai napig megtartották.

A B-oldalt az abszolút blues rocker Ölveti Blues Band nyitja, akik ugyanazt a számot játsszák el, mint a Tomi Szomorú (vagy épp ők játszották az ő számukat… na mindegy...) A 100. 000 éves egy olyan laza, slágeres rythm & blues dal, ami minden kocsmában, illetve sör pultban simán megállná a helyét, de még a rádiókban is. A Vanessa Antiopa valahol a folk rock és az alternatív rock határain mozog. Nézd, zuhanunk daluk egy kissé szürreális, aminek mégis megvan a maga üzenete. Mindezeket balkán zenei ethno hangulattal fűszerezik. Az őket követő Necropsia zenekart nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom. A csapat Debrecen egyik legismertebb zenekarai közé tartozik, erre a válogatásra pedig Árnyak a tűz körül dalukat hozták el.

A Tessila egy erős riffelésű, rövid életű metal zenekar volt (1990-1994), Álmodj még (Torzó) című daluk pedig erősen hordozza magár a groove metal, a thrash és a prog-thrash jegyeit. A Greta Garbo egy progresszív fúziós jazz, angol alter rock hatású zenekar, akik borongós hangulatú You’re Not The Only One dalukban hoznak némi Pink Floyd és Inexis hatást. A csapat 1991-ben alakult, majd számos tagcsere és formációváltás után 1996-tól Garbo néven tevékenykednek a mai napig. Zárásként pedig a Tankcsapda „Nem érdekel” (I Don’t Care) dalának angol nyelvű változata került fel kuriózumként.

A Rock-Lenyomat, ahogyan azt az elején is írtam egy nagyon jó korlenyomatot ad az 1990-es évek közepi a debreceni rock és metal zenei színtérről. Mára már nehezen beszerezhető cucc, de akinek megvan, az őrizze ezt a relikviát.

Ha valaki még tud plusz infókkal szolgálni a kiadvánnyal kapcsolatban, az ne habozzon megosztani azt!