Sokak számára elképzelhetetlen az év zárása egy lassan már életérzésként aposztrofálható nyári fesztivál téli különkiadása vagy ha úgy tetszik kistestvére, a Téli Fekete Zaj nélkül.

Én is ehhez a körhöz tartozom, azzal együtt, hogy sok esetben az aktuális zenei felhozatal szinte másodlagos-, és a „Legyen Zaj” eszmeiség köré csoportosuló hangulatok-, érzések-, és nem utolsó sorban a közösségi élmény önmagában elég indok az induláshoz. Természetesen nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Téli Zaj is hozza az undergroundon belül a „fekete összes árnyalatát” felsorakoztató zenei sokszínűséget, ugyanúgy, mint a Mátrában a nyári nagytestvére. Minden évben van kedvenc pillanat, új zenei felfedezés, ahol két koncert között tartalmas beszélgetésre is jut idő.

És ami a Téli Zajokhoz szorosan kapcsolódó alapelem, az a már szinte hagyományt teremtően is otthont adó Dürer Kert, ahol a hely minden szeglete kimaxolva fogadta a Zajongani vágyókat most is. Ez alkalommal már a Dürer méltán népszerű szabadtéri részében, a didergős fagy közeli időjárásban a Vatafaka elemi hang – performansza nyitotta az estét, ahol a törzsi ütemeket idéző ipari alkatrészekből, fémkollekciókból, zajkeltő elemekből megalkotott hangépítményen kántáló zajhatás – saját megfogalmazásukban agro-indusztriális sámán szeánszuk- beterítették az egész Öböl utca lég-terét.

Aki első alkalommal merült el a Vatafaka performanszában, talán nem is véletlenül juthatott eszébe a Les Tambous du Bronx, vagy hazai pályáról az elemi experimentált celebráló és ha jól sejtem a Vatafakával közel azonos ideje működő Entrópia Architektúra is, hiszen a fém”dobok” és egyéb ipari hang-szerek lüktetése minden projektben a sajátos hangzásvilágukkal összeforrva jelenik meg. Az egy órás sámán szeánszot követően a bejglikómából felocsúdva egyre nagyobb számban futottak be az emberek a Dürer Nagytermének programját indító-, (és számomra ezen az estén az egyik (újra)felfedezésként jegyztett), Ann my Guard éteri hangzású-, doom elemekkel kooperáló csodazenéjéhez.

Bár a zenekar 2007 óta működik, de mégis első ízben volt szerencsém Baumann – Tóth Eszter Anna zenekarának zenéjében teljes mélységekig elmerülni, amiben ekkorra már szépen megtelt nagyteremnyi hallgatóság is csatlakozott. [Brigiri]

Az Ann My Guard volt az egyik, ami miatt mindenképp el szerettem volna menni a Téli Zaj fesztre, nagy meglepetés volt számomra az ambientes folk-rock világuk, ami már albummal elvarázsolt. Élőben nagyon jól megkaptuk az album hangját, jól visszaadta a banda. A hozzá illeszkedő képi világért külön színpadi bandatag, a VJ Marcel Verschoor felelt. Ahogy a lemezen, itt is prominens volt a holland szimfonikus metal színtér ismert csellósának, Elianne Anemaatnak a játéka, akinek a rétegei mélységeket adta a zenének. Remélem mihamarabb visszatérnek Budapestre! [Lawrence Live Vids]

Az Ann My Guard átszellemült hangzásvilágából kilépve egyre több kedves ismerőst fedeztünk fel az érkezők között, akikkel az évösszegzőket ecsetelve visszatértünk a Nagyterembe, ahol pillanatokon belül robbantotta be a Téli Zaj történetében első ízben a színpadot a Watch My Dying.

A hazai death/thrash hatásokkal tűzdelt extreme metal „veterán” banda a tőlük megszokott hitelességgel formálta a hangulatot, ahol a legutóbbi 2024-es EP mellett a régebbi dalokkal Veres Gábor eszméletlen energikussággal vitte a hangulatot az intenzív egy órás headbang-re, amire az egyik kedvenc idézetem a Zaj közösségből: úgy kellett nekem ez a koncert, mint egy pohár víz. [Brigiri]

A WMD-vel egy időben a Kisterem színpadán a melenkólikus szövegvilággal formált dark elektronikában utazó friss formáció, a Synthetic Destiny hangolta tovább az estét.

A 2024-ben alakult trió tagjai a Cold Contast két oszlopos tagjai Nemesházy Marcell (szintetizátorok és producer), Baranyai Márk (basszusgitár), és a fiatal énekesnő Eperjesi Júlia, alias „Sky” az utóbbi időben több alkalommal is táncra invitálta a hazai dark wave színtér apraját- nagyját, a reperoárjukban azzal a dallal, mint a tavasszal a SenkWaves gondozásában megjelenő 40 Days. [Brigiri]

Este 10 körül már érezhetően telítődött a Dürer minden tere, és miközben a pultnál várakozók között ismét a Nagyterem volt a célpont, hogy az egri illetőségű Téveszme fesse tovább a zenei színpalettát egy kis hardcore punkkal, ami szemmel láthatólag unikumként hatott az esti line up-ra, mert a Nagyterem szinte teljesen megtelt a kezdésre.

Nagy Viktor elképesztő lendületben vitte végig a koncertet (és innen is bocs, hogy megakasztottam véletlenül a mikrofon kábelt), az újdonság erejével ható frissességük egészen magával vitt, ami hangulatot fokozott a szövegeket szinte egyhangúan harsogó közönségben folyamatosan jelenlevő stagediving is.

És ugyan a Téveszmét bevallom koránt sem ismerem behatóbban, de Nagy Viktor lendületességét láttam már korábban, a Zaj Osztálykirándulás színpadán, az Avar vendégeként. A Téveszmé(b/r)ől felocsúdva mentem vissza a Kisterembe, ahol az egyik leginkább várt formáció, a The Answer Lies In The Black Void egészen egyedi hangzásvilágát, a Thy Catafalque éteri hangú énekesnője Horváth Martina és Jason Khönen (Bong-Ra, The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble) által alapított, doom alapokon folk – ambient hatásokból megalkotott, önmaguk által trancendental metalként jellemzett zenéjébe ismét elmerüljek. [Brigiri]

Az szép ívvel felépített és a 2025-ben megjelent Transcendental album dalaival ez alkalommal is csodás dimenziókon át, mély megélésekbe kerülhettek Jasonék vezényletével az arra nyitottak, amiből kilépve nem sokkal ezután a nemzetközi fesztiválokon is népszerű zenekar, a Black Nail Cabaret hozta a dark popot az éterbe. Emlékszem az első koncertekre, amikor a BNC szárnyait bontogató „csajbandaként” indult és folyamatos metamorfózisban végül a mostani kiforrott zenei világba érve hozzák immár hosszú évek óta duóként a színpadra.

Minden BNC koncertnél izgalmas a színpadkép, ahol a közösen tervezett vizuálhoz Emke kosztümjei a legkifinomultabb eleganciával provokatívak, teátrálisak vagy épp meghökkentően visszafogottak, de mindig meglepetést ad a közönségnek az aktuális megjelenés. A BNC az egyik olyan hazai zenekar, aki ha jól számolom, a Fekete Zaj minden színpadán fellépett már, beleilleszkedve az aktuális flow-ba, hozva régen játszott darabot, slágereket és persze új dalokat is, ahol elhangzott a személyes kedvencem a „Darkness is a friend” is. [Brigiri]

Ami pedig a Téli Zaj közönségének szóló szeánsz dalai voltak ez alkalommal:

• Intro (remains of a star gone supernova)
• My Home Is Empty
• My Casual God
• Totem & Taboo
• Black Lava
• Roadtrip
• A Hegy
• Darkness Is A Friend
• No Gold
• Neurons
• Teach Me How To Techno
• Bête Noire
• Veronica

Rögtön a dark pop érzés után ismét mélyrepüléssel rántotta magával a multi instrumentalista Jason Khönen a közönséget, aki az utóbbi időben az egyszemélyes projektből Fogl Botonddal és Kovács Attilával zenekari formációként működő Bong-Raval szinte teljes értékű hazai pályán hozta színpadra a zsigerig hatoló breakcore és súlyos doommal fűszerezett nehézbombázó zenéjét. [Brigiri]

Jason Köhnen és a két gitáros bandatársa dupla munkát vállaltak ezen az estén. Először az atmoszferikus, elszállós doom The Answer Lies in the Black Void koncertjén utazhattunk egy kicsit elménkben, Horváth Martina légies hangja a magasba emelt minket, de alatta pedig a súlyos doom metal játék húzott vissza a földre. Igazán jó kis elszállós koncert volt, egyetlen percét sem untam és a közönség is nagyon élvezte, mert elég szorosan volt a kisterem. A koncerten a banda minden eddigi anyagából hallhattunk. [Lawrence Live Vids]

40 perc szünet után pedig visszatértek a színpadra. Bong-Ra itt is BLACK.NOISE albumát vitte színpadra, tömény doom-breakcore aprítást kaptunk az arcunkba, nem volt időnk levegőt se venni, olyan szinten darált együtt Jason, Attila és Botond. Ahogy a tavaszi bemutató koncerten, itt is megkaptuk a Godflesh feldolgozást, a Cold World-öt. Láthatóan a közönség is nagyon élvezte, hiszen többen „táncoltak” a zenéjére, egy fickó még a Jason monitorládájára is ráfeküdt, annyira beleélte magát. [Lawrence Live Vids]

A Téli Zaj koncertjei mellett a Fotelbár is fontos helyszíne volt az estének, ahol a ez idő alatt az ide érkezők elmerülhettek Borbás Robi nemrégiben megjelent „Incubus” könyvéhez kapcsolódó kiállításában, és táncra perdülhettek Lvcretia, darkwave/post – punk majd Kraak new wave vonalas/elektronikusabb zenei repertoárjának zenéire is. [Brigiri]

Ami talán minden – főként egy napos- fesztivál „hátránya” a párhuzamosan futó koncertekbe való becsatlakozás, főként, ha egy aktuális koncert hatását próbáljuk magunkban még itt és most jelleggel feldolgozni.

A párhuzamban zajló koncerteknek és a Dürer Kistermében fellépő zenekarokra kíváncsi közönség mellett az is előfordult az este során-, hogy nem volt érkezés belehallgatnom néhány olyan érdekesnek tűnő projektbe, mint a hazai hardcore szcénából érkező nemecsek, az egyszemélyes ujjdobos projekt, a Nular és sajnos a Polldarier performansza is kimaradt nálam.

Éjjel hazafelé indulva még egy utolsó pásztával a még ekkor is szép számmal jelen levőket elnézve, ez az este egy igazán szép évzárást adott sokaknak, és egy kis pótlást a nyári fesztiválig tartó űr kitöltésére. [Brigiri]

Fotók: Brigiri / Videók: Lawrence Live Vids