2023 októbere után újra Budapesten lépett fel az ausztrál deathcore nagyágyú, a Thy Art Is Murder. Tavaly ősszel a botrányos énekescsere után megjelent Godlike albumukat vitték turnéra, amivel idén újabb köröket mentek, így jutottak el újra a Barba Negraba. Ezúttal a tavalyi Red után csak a kisebb Blue stage-en léptek a deszkákra. A bemelegítést a texasi Fit For A King, és a japán Knosis végezték.

Az estét a Knosis nyitotta. Zenéjük az elvadultabb metalcore-ok közé tartozik, erősen megbolondítva elektronikával és zajokkal. A trió láthatóan teli volt energiával, Ryo Kinoshita énekes már az első dal előtt, mikrofon nélkül üvöltözve hergelte a közönséget, mindenkit circle pitre és mosholásra biztatott. Kis gitárhangolás után szó szerint a húrok közé csaptak és elkezdődött az őrület a színpadon. Ebben a rövidke félórában kaptunk mindent, amit egy kísérletezős metalcore bandától szerettünk volna: voltak death metalra emlékeztető darálós részek, hardcore punkos kiabálások, sok hangminta (még ők sem hagyhatták ki az ikonikus Amen-breaket) és zajos szintetizátorok is. Volt alkalom, mikor az énekes-gitáros csak énekelt és nem pengetett.

A raszta basszusgitáros, aki az elektronikáért is felel, nagyon vadul ugrált a színpadon, szerintem ő vitte el legjobban a showt. A koncert előtt hallgatván őket (mivel eddig ismeretlenek voltak számomra) egyből meggyőztek, hogy egy igazán jó, erőteljes, haknimentes, nyers produkciót látok a deszkákon.

Kisebb szünet után következett a már dallamosabb Fit For A King. Zenéjükben a klasszikus 2000-es évek közepe táján kiadott dallamos, MySpace-korszakos metalcore keveredik a hardcore punk stílus modern változataival.

Nekem személy szerint nem tetszett a koncert, távol áll tőlem ez a dallamos metalcore, így elég hamar ráuntam a bandára, kicsit semmilyen volt, hogy háttérben szólhat, de nem vett rá, hogy végignézzem elől a koncertet. Ellenben a közönség nagyon élvezte, egyre többen gyűltek rá és rendesen beindult a moshpit, ami a koncert végéig kitartott. Ami viszont tetszett, hogy a banda jól kommunikált a közönséggel, és így egyik sem laposodott el. Külön kiemelhető, hogy egy vendéget is kaptunk ezen a koncerten, mégpedig Ryo Kinoshita, a Knosis énekese besegített God Of Fire dalba.

Pontban 21:00-kor lépett színpadra az este főzenekara, a Thy Art Is Murder, akik elég poénosra vették a felvezetést: a koncert introja a Vengaboys egyik slágere, a We Like To Party volt. Utána kis csend következett, és megkaptuk az arcunkba a tömény deathcore-t, amire sokan vártunk.

Első alkalom volt, hogy élőben láttam a bandát, nem okoztak csalódást, egy az egyben azt kaptam tőlük, amit vártam. Nem volt semmi hakni, semmi körítés. A műsor főleg a tavaly megjelent Godlike album dalaiból állt. A bulit az egyik videoklipes dal, a Destroyer of Dreams nyitotta, majd folytatódott a Dear Desolation és a Human Target albumok anyagaival.

De kaptunk még a Hate albumról két számot, illetve a Holy Warról a címadó dalt. Nem volt sok szusszanás a dalok között, feszesen kitöltötte a banda az egyórás műsoridőt, még a ráadás szünettel sem vártak sokat, be is jelentették, hogy két dalt fognak még játszani és vége.

Összességében egy jó estét kaptunk, ahol a metalcore főbb változataiból mindenki csemegézhetett. A hangulat jó volt mindhárom koncerten, a közönség se volt nyugton, így mindenki odatette az elvártat. Nekem legjobban a Knosis tetszett a kísérletezős mivoltuk miatt. Viszont a hangosítással nem volt megelégedve, pedig eddigi tapasztalataim alapján a Blue Stage-en lévő koncertek jól szoktak szólni, a Knosis alatt a hangminták és a szintis részek néha halkak voltak, illetve a Thy Art Is Murder is katyvaszos volt, sokszor egybefolytak a hangszerek és a dalok is.

Fényképek: saját (Lawrence Live Vids)