Idei utolsó hazai fellépést tartotta az A38 hajón a Thy Catafalque. A duplakoncert formájában megtartott koncertre Kátai Tamás és zenekara egy 120 perces műsorral készülünk, szettjükben ritkán, régen vagy, épp soha nem játszott dalokkal. A 2025. október 10-én és 11-én megrendezésre került esemény két vendég meghívottjai a szegedi avantgarde post-doom metal vonalas BORU, és a norvég Grammy díjas norvég expresszionista noise rockot, hard rockot, art rockot, goth rockot játszó Årabrot voltak.
Bevallom őszintén nekem mindig is valahogy vegyesérzelmeim voltak a Thy Catafalque anyagaival kapcsolatban. Pedig imádom Tamás művészileg széles spektrumot átfogó zenéjét, amit mind a Gire, a Darklight, a Gort, a Towards Rusted Soil rétegeiben, de még szólóprojektje, a Neolunar elektro-alapú pop dallamaiban is… Igen, a Thy Catafalque egy hangulatzene, ami albumról albumra változik, és talán ez is kölcsönözi zeneéjének varázsát. Egy hangulatzene, amire vagy rákapcsolódsz, vagy nem. Nekem nem mindig sikerült, de ez legyen az én gondom. De visszatérve a koncerthez… Én október 10-én voltam, ahol is a BORU nyitotta az estét.
A meglehetősen apokaliptikus atmoszférájú csapat bő egy éve adta ki SELF-DEALER címre hallgató harmadik albumát. A zenekar meglehetősen lassú, robbanó post/sludge/noise témáik szerkezetében hozta a Neurosis és hason szűrű csapatok modern poszt atmoszféráját, amiket a fényekkel és a minimális háttérvetítés erősítettek fel. Zenéjük masszív kakofóniája azonban inkább szenvedést, kényelmetlen érzetet semmint élvezetet eredményezett számomra és bevallom fellélegeztem mikor vége lett a koncertjüknek. Bocsi srácok, pedig hallgatok én is bizarr zenéket. Azt azonban aláírom, hazánkban az általatok képviselt szűk keresztmetszeten, periférián egyedülállóak vagytok, de nekem valahogy még sok minden hiányzott…
Egy kb. 20-30 szünet után kezdete meg az esti speciális szettjét a Thy Catafalque. Már a BORU-n is jócskán tele volt a hajó, de rajtuk már abszolút hering szindróma állt be. Az emberek jöttek-mentek, lábakat tapostak és még annyit sem mondtak, hogy „bocsi”… Igazából nem tudom, hogy milyen dalok szerepeltek a Thy Catafalque korábbi élő produkcióiban. Koncertjüket két ritkán játszott dalukkal az Esőlámpással és A bolyongás idejével kezdték. Majd lágyabb, de sodró vizekre eveztünk a Szélvész, a Minden test fű, a Napút, a Sirály és az elsőként ez este először élőben játszott Nyárfa, nyírfa dallamival.
Majd ezek után jött egy kis metal zúzda Mezolit és Szarvas képében, amiket egy újabb adagnyi szárnyaló lebegés követett a Köszöntsd a hajnalt és a Balra a nap változatos témáira. Sorolni sem lehet a jobbnál jobb, ezer dimenziókon átívelő Thy Catafalque slágereket, amit előadásuk közben kaptunk. Volt itt, Kő Koppan, Hajnali csillag, a teljes egészében eljátszott Kék ingem lobogó és a Csillagkohó, és végül, de nem utolsó sorban, legutóbbi albumuk címadója, A gyönyörű álmok ezután jönnek után Veres Gábor, a Watch My Dying énekes vendégszereplésével megkaptuk a Mólót.
Az este összefoglalta a Thy Catafalque teljes mikro-és makrokozmoszát, mondhatni pályamunkáját. 120 perc utazás a Kátai expresszen.
