„kéne még egy ’ploited póló, lehetőleg lehányva”

2022. 07. 05. Kedd

Várakozással telve készülünk erre a hagyományos július elejei fesztiválos hetünkre és mivel most nincs Rockmaraton vagy Metal Factory így a Toxic Weekend pótolja és ápolja nálunk a fesztiválos szülinapozás hagyományát. Az első dunaújvárosi Rockmaraton óta Peti fiam szülinapja kivétel nélkül mindig a fesztivál hetére esett, erre készültünk már hónapokkal előtte, még a karácsonyi ajándék is mindig elővételes heti jegy volt. Igyekeztünk mindig rendesen megünnepelni és a jelek szerint most is egy tartalmas hosszú hétvégének néztünk elébe.

2022.07.06 Szerda

Este még összeül az útra kelő társaság, hogy egy sör mellett megbeszéljük az indulást és a landolást. Srácok fel is dobják rögtön a labdát és elnevezik a napokat:

Csütörtök délelőtti érkezés D-Day: Partraszállás // Csütörtök déltől Independence Day: A függetlenség napja // Péntek Challenge Day: A kihívás napja // Szombat BirthDay: Születésnap

2022. 07. 07. Csütörtök – 07. 08.  Péntek

A helyszín jó, a kemping jó, a repoharak szerintem az eddigi legjobbak amiket láttam, a focikupa jó ötlet volt, az időjárás még az első napi eső ellenére is jó volt, mert nem sültünk bele a sátorba, és a hangulat is nagyon jó volt. Ami egyértelmű volt még hogy, rengeteg Akela keresztnevű volt a rendezvényen, mert a sátrak között állandóan, reggeltől másnap hajnalig őket keresték. Akela !Akela ! Hahaha. Persze a megszokott Rübiii és B@zdmeg-ek  is állandóan műsoron voltak. Szerintem vicces, még akkor is az, ha nem tudsz tőle aludni és még akkor is az, ha van akinek nem tetszik.

2022. 07. 09. Szombat

Sajnos néhány zenekar koncertje elmaradt és ezek közül az egyik pont a szombatra tervezett Discharge-é, akik az Exploited előtt játszottak volna.  Csütörtökön az egyik banda „lekéste” a repülőt azért nem jöttek el, míg a Discharge járatát törölték és azért nem jutottak el a Toxicra. Ez így szombat délután kevésbé tűnt hihetőnek vagy elfogadhatónak, de mivel egy vasárnapi fb posztban láttam, hogy az Exploited is itt ragadt Mo-on járattörlés miatt, így maradt simán a csalódottság. Pont a Discharge volt az egyik aki miatt mindenképpen ott akartam lenni a Weekend-en, mert a Metallica által feldolgozott Discharge dalokat nagyon szeretem és szívesen megnéztem volna őket élőben is.

A hír egy kicsit lehangolóan hatott …volna …de ebéd után kezdődött a várva várt mennyei Toxic weekend  focikupa ahol a legendás Beb@szottak csapata kezdett a Hétköznapi Csalódások zenekar focicsapata ellen. Itt ami volt leírhatatlan. Két óra elmebaj. Fetrengtünk a nevetéstől. Igazán jó ötletnek bizonyult a szervezőktől, mert ilyen jól rég szórakoztam.

A Discharge kiesése miatt borult egy kicsit a meghirdetett program és úgy, hogy nem a telót / fb-t figyeljük állandóan, meg már elég fáradtak is voltunk, így egy picit bizonytalanok voltunk abban, hogy ki és mikor kezd, ráadásul volt egy kis torlódás is, mert az előző két naphoz képest a két színpadon egyszerre szólt a zene. Egyik még nem fejezte be, a másik meg már elkezdte. Brrrrr.

Így végül nem mentünk át a Counter Clockwise-ra, és így csúsztunk le Hétköznapi Csalódások kezdéséről. Amit meg megvártunk és átsétáltunk érte, azért meg kár volt. Most direkt nem írok nevet ,de az egyik csapat egyik szerzeményében lenyúlták az S.O.D :  March of The S.O.D. komplett riffjét . Az Anthrax tagok 1985-ben csináltak egy  S.O.D. névre hallagató  külön projektet és kiadtak egy lemezt ami az 1985 nevet kapta. Na ez a lemez fent van azon a nem túl hosszú listán, amin azok az albumok szerepelnek,  amiket mindig elő veszek ( évről – évre ) és még nem untam meg. Pár éve itt volt a Dürerben az SOD énekese Billy Milano, az M.O.D. nevű bandájával és egy zseniális buli után megkért mindenkit, hogy menjünk a sörös pulthoz fogjunk vele kezet és mondjuk, hogy Hello. Nem kellett kétszer mondania. No a riff lenyúlásnál tartottunk, amitől gyorsan ki is menekültünk a nagyszínpad elől és inkább a fűben fekve bandáztunk és készültünk Wattiékra.

A Kozmosz nevű zenekarra is átsétáltunk, ők a kisszínpadon léptek fel és ha jól emlékszem a második daluk egy Tankcsapda feldolgozás volt. Tudjátok ez az új, a bazdmeges. JAJ NE MÁR !!!  Akkor jöttem rá, hogy ez meg mi ez, amikor nyihogta, hogy b+b+b+b. Hú, nekem nagyon gáz volt. Csak a promót láttam a Tankerektől, de már az is rendesen átgázolt a komfortzónámon. És azt a szart feldolgozzák. Más nem jutott eszükbe ??? JUJJJ. Lehet, hogy poénnak szánták, de nálam pont az ellenkezőjét érték el vele. Úgy hagytuk ott őket, mint eb a szaharát és gyorsan kértem egy lángost sörrel. Viszont a nagyfiam meg kikérte magának, mert (a Tankcsapdás verzión nem volt ott, mert éppen sört kért magának ) szerinte meg nagyon jó volt és végig ott bulizott . Hát ez van. Hahaha.

A nyíregyházi Petofi zenekart említeném még meg akiket megnéztünk. A technikai, zenei tudásuk az nagyon rendben volt, de nekem egy picit sok volt, hogy három féle énekléssel próbálkoznak, de lehet, hogy négy vagy öt. Énekel egyedül, aztán ketten, aztán hörög, üvölt, vagy verset mond. A verssel és az énekkel igényes és jó zene lehetne belőle, de így az üvöltéssel/ hörgéssel egy masszává válik az egyébként technikás zene.

A Fegyelmező Részleg és a Hétköznapi Csalódások hozták azt a magas színvonalat, amit már többször láttam tőlük a hazai fesztiválokon, a közönség meg szereti őket.  A Hétköznapi Csalódások József Attila Tiszta szívvel című verse volt nálam a szombat este egyik kiemelkedő pillanata. Az egyik kedvenc versem és a közönség pedig egy emberként, ahogy a torkán kifért úgy szavalta a verset. Hátborzongatóan jó volt. A punk-rock-Ska vegyület elég messze áll tőlem és inkább koncertélményként tartom inkább számon, itthon ilyet biztosan nem hallgatok. A politikai megnyilvánulások meg még messzebb állnak tőlem és én inkább kínosan éreztem magam, mert ez engem nem érdekel. Pont elég sz@rt öntenek az „urak” a nyakunkba és engem ilyenkor a performansz, a gitárszóló, a zenei élmény érdekel, jól akarom magam érezni és nekem inkább jöjjön a  Prosectura önfeledt showja vagy amit még kiemelnék a péntek délutáni Lopunk zenekar bulija. Na ott volt performansz és igazán frissítően, üdítően hatott és megalapozta a jó hangulatot egész estére.

The Exploited

Hello Wattie !

Mivel az első hatások, amik értek azok inkább a metal vonalból jöttek, így különösebb punk zenei érdeklődésem sosem volt, mondom / írom ezt úgy, hogy azért következetesen követtem és ismerem is a stílus élmezőnyét és még szeretem is és hallgatom is azt, amit jónak tartok. Az élmezőnyből azért nálam kivétel a The Exploited, mert ők egyrészt még mindig aktívak, a képzeletbeli csúcson ragadtak és nálam zeneileg is a többiek fölé nőttek. A Beat the bastards albumukat pedig minden idők egyik legjobb thrash metal albumként tartja számon a szakma és nekem is nagy kedvencem. Hazánkba is szívesen járnak, nekem ez a harmadik vagy a negyedik koncertjük volt amit láttam és mindig megállapítom, hogy na ez hihetetlen jó. Szeretem amikor sokadjára is leköt valami. Középen a színpadtól pár méterre álltam, a gyilok legszélén, jobbra tőlem a lányomat figyeltem, hogy egyben maradjon, magamra is vigyáztam, hogy ne borítsanak fel, de közben a színpadra is figyeltem, mert itt vannak végre Wattiék és közben próbáltam a fejemben képi és írásos fájlokat menteni a későbbi beszámolóhoz. Nem volt uncsi. Hahaha.

Természetesen egy intenzív pörgős bulit kaptunk tőlük, jókedvűek voltak, mosolyogtak és nagyon élvezték, hogy ott lehettünk együtt azon az estén. A Don Gatto-s Acélos Balázzsal és Budavári Zolival beszélgettünk egy jót pont erről, hogy van-e még értelme bármelyik nagyon régen színpadon álló zenekarnak még mindig csinálni és mennyire jó vagy sem, de pont Wattie a maga 65 évével bizonyította, hogy neki még igen, van értelme. Ezt mondom úgy, hogy a számok között rövid szüneteket tartott, levegő után kapkodott és én konkrétan aggódtam érte. Elkapta egyszer egy köhögés / fulladás féle és a dobok előtt térdelt egy darabig mire összeszedte magát, de folytatta, utána meg elcsúszott és elesett. Hú, hát ezek igen izgalmas percek voltak. Öt szívrohama volt pár éve, csoda, hogy túlélte, de még itt van és mindent belead.Volt egy csomó jó pillanat, behívta az egyik főszervezőt és együtt énekeltek, később egy 10 év körüli magyar kisfiú szintén beszállt és énekelt Wattie-val, közben meg folymatosan ment a bodysurf és a tömegbe ugrálás. Mivel a két előző este főzenekarai a Terror és az Agnostic Front bulija is hasonló koreográfiával zajlott, így itt sem maradt el a közönség színpadra hívása.  Wattie öccse Wullie a zenekar dobosa megragadta a mikrofont és mindenkit a színpadra invitált. Ezt most én sem hagytam ki. Felmásztam a többi nem tudom hány emberrel együtt és  ( szerintem most is 100-nál több ) ugráltunk fent a színpadon egyszerre.

Tegnap este néztem egy interjút a Toxicos szervezőkkel és mondták, hogy direkt úgy készülnek, hogy ne legyen zenekari árok vagy kordon, hanem legyen nagyobb kapcsolódási pont, szerintem és mindenki szerint akivel beszéltünk erről, ez rendkívül jól sikerült ötlet volt. Miután letereltek mindenkit a színpadról folytatódott a műsor még pár szám erejéig. Hosszú, tartalmas bulit kaptunk tőlük és tökéletes lezárása volt ennek a hosszú hétvégének.

Lemmy, Ozzy, Wattie

Lemmy már nincs, Ozzy és Wattie még igen. Letűnt korok utolsó mohikánjai. Wattie szó szerint is. Ez miért különleges? Mert ilyen már nem lesz. (Erről a gondolatról a Don Gattos interjúban részletesebben is olvashattok majd). Sokszor megmosolygom amikor Ozzyt lesajnálják vagy akár Wattie-t, amiért 5 szívroham után is még mindig csinálja. Ülniük kellene egy öregek otthonában? Dehogy, ők nem fognak.

Amikor ők fiatalok voltak elkezdtek valamit csinálni, hittek benne, folytatták és megalkották a maguk művét. Úgy, mint Salvador Dali, Jackson Pollock vagy éppen Pablo Picasso. Pont úgy!Nézd meg bármelyikük festményét! Normális? Dehogy.

Halandó embernek lenni nagyon jó dolog, de halhatatlannak lenni még jobb.

Punk’s Not Dead !

Köszönöm, hogy elolvastad!
/Stonedroses73’/