Amikor a közösségi oldalon megjelent a Voivod koncertre invitáló eseménye, akkor azonnal ráböktem az Ott Leszek-re. Még nem láttam őket, pedig jártak már párszor nálunk, de mivel többnyire 3 ember életét élem, így kimaradt, hogy lássam őket. Amikor megjelent a közösségi oldalon, hogy jön a Billy Talent a Budapest Parkba azonnal ráböktem az Ott Leszek-re. A helyzet az, hogy Billy-ék tavalyi bulija az év koncertje események elején végzett és így újra látni akartam őket. A hiba a mátrixban kb. két nappal az esemény előtt vált egyértelművé számomra, hoppá, egy napon lesz a Voivod és a Billy Talent. Hurrá!

A döntésben annyi segítséget azért kaptam az égiektől, hogy már napok óta jelentős mennyiségű eső esett és mivel Billy-ék szabadtéren játszottak a Voivod meg bent, így az új Dürer Kert-re esett a választásunk. Meg amúgy is látni akartam Voivod-ot.

Még nem voltam az új Dürer-ben. A régit nagyon szerettem, sokat jártunk oda, rendkívül sok jó élményem van onnan. Nagyjából felsorolhatatlan mennyiségű és minőségű estét töltöttünk ott, de azért párat kiemelnék: Monster Magnet, M.O.D., Brass Against, 1000mods. A parkolásnál fog el egy kis Deja Vu, pont úgy, pont olyan furi módon kell parkolni, mint az Ajtósi Dürer soron. Megállsz, ahol érsz, felugratsz a padkára, megfordulsz a záróvonalon, most pedig egy gyárkapu bejárójában állunk meg, azt kész is, mehetünk. Hahaha, ez is a rock n’ roll része!

Becsekkolunk, kérünk sört és szétnézünk. Nincs hiányérzetem, az új hely is patika, jó nagy kert a szokásos díszlettel, székekkel, asztalokkal, lampionokkal. Bent is kb. a szokásos, fekete falak, WC-ben wc-s néni. Na, ezt nem tudom megszokni, hogy ott ül. Még senkitől nem kérdeztem, de a nőiben meg egy pasi ül??? No mindegy, amúgy a hely tényleg rendben van és mint később kiderül a hangzás sem hagy kívánnivalót maga után.

Planet of Zeus

Többször láttam már őket és még sosem okoztak csalódást a zenéjükkel, mindig jó élményt kaptam tőlük, de most számomra egy picit meglepetés volt, hogy ők játszottak a két nagy múltú tengerentúli zenekar előtt. Kicsit szellős a terem a bulijuk alatt, de mi szokás szerint a színpadtól nem messze bólogatjuk végig a műsort. A setlist is hibátlan volt, bár nekem úgy tűnt, hogy egy kicsit a súlyosabb, keményebb dalokra helyezték a hangsúlyt. Az ötödik nagylemeznél járnak és a 2016-os Loyal to the pack az egyik kedvenc albumom és az album címadó dala a záró tétel tőlük.

Közben leszakadt az ég és nem esett, hanem ömlött az égi áldás és itt azért örültem, hogy nem a szabadtéri Billy Talenten vagyunk. Bár én szeretem az esőt, de azért bőrigázásilag, rokkerilag azért a lófaroknak is van vége.

Crowbar

Emlékeim haloványak, de szerintem már őket is láttam valahol, még az is lehet, hogy a régi Dürerben szintén valaki előtt. (Közben kinyomoztam, hogy az Overkill előtt láttam őket 2016-ban.) A nagyterem a kezdésre megtelt és hatalmas ováció fogadta a színpadra lépésüket. 

Őszinte leszek, nem vagyok valami nagy Crowbar rajongó és már nem is leszek, de a műsor profi volt és az 1965-ös születésű énekes/gitáros/főnök (aki minden bántás nélkül Gimli-t juttatta eszembe a Gyűrűk urából) végtelen rutinnal vezényelte le a súlyos riffekkel telepakolt programjukat.

 Voivod

A Pink Floyd feldolgozást sosem tudtam hová tenni. Mármint, hogy ők miért pont Pink Floyd-ot dolgoznak fel. Persze ennyi év után azért már tisztább a kép. Náluk egyedibb, kísérletezőbb, ezerarcúbb zenekart, zenét nem ismerek. Ahogy a mondás is tartja: A Voivod az Voivod. Nincs két egy forma albumuk és meg se próbáltak akár az egyik album sikerén vagy a másik sikertelensége miatt mást csinálni, mint amit éppen akkor gondoltak.

Én szeretem az ilyet, a „csinálom, amit gondolok a világ meg b@ssza meg” hozzáállást.  Haha! Ja, amúgy a kísérletezgetés az tényleg egy kicsit Pink Floyd…

A Killing Technologyval kezdtem. Tudjátok mikor? Na nem úgy, mint most, hogy aznap, amikor megjelenik, rákattintasz és már szól is. Akkor fáziskésésben voltunk a nyugathoz képest, de az 1987-es megjelenése után nem sokkal a szabadkai piac közbeiktatásával nálunk is elérhetővé vált. Bármihez hozzájutni ebben a digitális világban nem nagy cucc, de az analóg világ egy kicsit más volt.

Tyű, ez mi?? Felfoghatatlan, egyedi, különleges, hadarós, punkos, eszeveszett pörgős hangzású technológiai zaj-gondoltam akkor. Most is belecsaptak a közepébe és pont a Killing Technology-val kezdték a műsort.

Az előadás pedig nagggyon jó volt. Végig vigyorogták, jókedvűek voltak és tényleg egy egyedi Voivod-os programot kaptunk. Amikor leültek a színpadon a hangládákra az külön kiemelendő és nagyon hangulatos része volt a műsoruknak. Kiemelném Away-t is a dobost, aki 60 évesen is úgy püfölte a dobokat, hogy öröm volt nézni is és hallgatni is. A Voivod még abban is különbözött a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején megismert zenekaroktól, hogy művészneveket használtak, úgy mint: Away, Piggy, Blacky, Snake.

Sok évvel később a Slipknot lőtt el hasonló poént, de az egy másik sztori. Az alapító tagokból mára csak a dobos Away és az énekes Snake maradt, de a két új gitáros is tökéletesen helyt állt. 13 dalt kaptunk tőlük és itt egy pillanatra meg is állnék. Minden zenekar jól szólt, a fények nem sütötték ki a szemünket, nem volt kásás hangzás és zavaró vakuvillanás. Vannak helyek, ahová nem szívesen megyek többé, mert nem adok pénzt azért, hogy megnézzek egy zenekart közelről, de a hangzás meg olyan, mintha menne a betonkeverő meg a damilos szegélynyíró a szomszédoknál. Na szóval az új Düreben jó a hangosítás, aminek külön örültem.

A gyerekeim a 23 és 25 évükkel azért itt rendesen kilógtak a sorból, pont, mint az M.O.D.-n, de nem is baj, hiszen a Voivod-ot látni kellett, mert egy igazi klasszikus metal zenekar, akik maradandót alkottak.

Köszönöm, hogy elolvastad!