A Limb For A Limb egy budapesti zenekar, mely 2006 óta tevékenykedik a goregrind zenék iránti szerelem jegyében. A szokásos kezdeti nehézségek őket sem kerülték el; mára már csak Atheist az egyetlen megmaradt alapító tag (aki többek közt a Dead Eternity, ill. a hírhedt Fostartály kapcsán lehet még ismert), mellette folyamatos volt a jövés-menés a felállásban. Lassan már vagy egy tucat muzsikus megfordult soraikban; főleg a dobosokat tekintve volt nagy népvándorlás (jelenleg is keresik a megfelelő személyt erre a posztra), per pillanat Atheisten kívül csak az énekes Dr.Jocks (Butcher at the Surgery) és Johny Limb basszer (Dying Victims) alkotja a bandát. Összesen két demójuk jött eddig ki, a 2008-as Meat, majd egy évre rá a Gorethopedics, melyekkel sikerült valamennyire nevet szerezniük a hazai színtéren.
Az irányvonal nem változott, továbbra is a Mortician, Inhume, Exhumed, Regurgitate és Jig-Ai hatások nyomán haladó bugyborékolós, kő egyszerű, lassabb és gyorsabb témákkal egyaránt variáló goregrindot játsszák. A Meat 2.0 – a cím erősen hajaz a Nasum Human 2.0-jára, haha – egyébként a legelső demójuk kvázi újra felvett változata; a Mortician feldolgozás itt már nem szerepel, és a pár másodperces Tarzan-üvöltéses szösszenet sem, de van helyette két új szám, a Defacement és a Lymphiltration. Talán néhányan furcsállják majd, hogy nem egy teljesen új anyaggal rukkoltak elő; de én egyrészt örvendetesnek tartom, hogy nem ontják magukból tonnaszám a jobb-rosszabb minőségű és hangzású anyagokat, vagy spliteket, holott ez elég általános ebben a zenei közegben; másrészt pedig a számoknak előnyére vált az újbóli nekirugaszkodás. A Meat annak idején nem volt rossz anyag, de az első demókra jellemző gyermekbetegségektől, pontatlanságoktól sem volt mentes, ez viszont sokkal intenzívebb és dinamikusabb. A gitár például jobban szól most, és a dob is hallhatóan pontosabb, feszesebb (apróbb negatívum a pergő vékony, vérszegény megszólalása). A már nem zenekari tag Dr. Limb magasabb énekhangjai természetesen eltűntek, most csak a hörgés és bugyborékolás megy, de hiányérzetem nem volt emiatt.
A Choke Puke Slap Fuck kapott egy új intrót amelyben a szex különféle változatait ismerteti egy finom női hang; a szaggatott induló témái miatt pedig ideális kezdő szám lett (a 2008-as demón az Osteopath nyitott, de jól tették, hogy felcserélték a sorrendet). A Childmeat talán a legjobb példa rá, mennyit fejlődtek a két év alatt, az idei változat egész egyszerűen jóval ütősebb és pontosabb a réginél. A banda nevét viselő harmadik szám egy beteg láncfűrészes intró után vérgőzös aprításba kezd, melybe egy kis Rompeprop-ízű téma is belefért. A Defacement majdnem végig gyors, a végére tett Dead Infectionösen sodró riffek hatására élőben biztos nagy beindulás lesz, s a Lymphiltration begyorsulásai is hatásosak. A végére került a kicsit lassabban induló, de aztán természetesen masszív húsdarálóvá fajuló, szólóval(!) ellátott Osteopath.
Aki már ismeri a bandát, az nem csalódhat, izmos anyag lett a Meat 20. Fejlődni még nyilván lehet hova, de akinek bejött mondjuk a Vile Disgust, vagy kedveli az efféle zenéket és a fentebb említett hatásaik munkásságával is rokonszenvezik, mindenképp próbálkozzon meg velük.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.