Ismerkedjünk meg két aprócska orosz csapattal, melyek zeneisége elsősorban a gothic és doom szerelmeseinek okoz majd kellemes pillanatokat, a csalódás szele kizárva, hiszen ez a misztikus szőnyeg egyenesen Novosibirsk nevű városkából gurul elénk, vérvörös, fájdalomtól teljes, rojtjai a múlttól mocskosak, s csak arra vár, hogy rálépj… A hangzás mély és korrekt, a külsőségek pedig puritánságuk ellenére tökéletesen kifejezik a két csapat tudtunkra szeretett volna adni. Jó ötlet volt a kétarcúság, hiszen a bandák más és más arcukat fordítják a világ felé, a korong limitáltsága pedig mindössze 500 db volt!
Első versenyzőnk a 2002-ben alakult Evoke Thy Lords, zenéjüket és szövegeiket egyaránt mélyen átitta az álmok komor földjei és Lovecraft rémmeséi (de szerintem csak elég a logóra nézni, tipikus Cthulhu téma). Megfáradt vándorként tökéletes társ a képzelet és temetők parcelláinak felfedezésében,s biztosítja a kellemes borzongást, megrekedt melankóliát és fájdalmas vonaglást a gyönyör mocsararaiban. Öt fiatal zenész és női vokál terén vendégként Irina Lovchikova mutatja be a szépség és a mélység különböző perspektíváit. A Worm-eaten Tree zongora és fuvola kezdése tipikus középkori misztikus birodalomba invitál, a spliten szereplő dalok mindegyike valamiféle orosz lenyomata (hiszen egy kevéske népzene is könnyen észrevehető) a korai Amorphis-nak, erre utal a Black Winter Day feldolgozása is, amely mindamellett, hogy remekül visszaadja az eredetit (érdekes hatást kelt a női orgánummal) tudtunkra is adja, hogy az oroszok mely nyomvonalon és koncepcióban is indultak el. Szépek az akusztikus bontások és az átmenetek, a sokrétű zenei paletta és hangszer használat ellenére nem tűnik se túl sűrűnek, se giccsesnek az összkép. Egyedül a Seared by Eerie Might lóg ki a sorból, ahol több teret adtak a gitároknak és az instrumentális részeknek, ám lényegében itt is a korai Amorphis ad randevút a megint csak ősi My Dying Bride-nak és Paradise Lost-nak, az akusztikus nóta pedig akár rádióban is leadható volna, mely nyugtató és gyönyörű hangszereltsége annyira gazdag, hogy egyáltalán nem zavaró az instrumentális jellege.
A split másik felét a szintén orosz Riders on the Bones uralja, a bevezető The Prophecy akár egy fantasy játék vagy film kezdete is lehetne, ám a folytatás már beteg billentyűtémák és súlyos riffek uralta morajló őrvény. A 2008 végén alakult formáció alapvető műfaja a doom-death sűrű kísérleti szintetizátor felhőkkel karöltve, nagyon fura leállásokkal, hangokkal. A szövegkoncepció, csak úgymint split társuknál az álmok földje, amely ez esetben nem is olyan pihe-puha, hiszen a Lovecraft rémségek és horror itt sokkal kézzelfoghatóbb. Mellesleg a Riders on the Bones egy személy munkássága, ám Lefthander szépen játszott a hangszínekkel (egy valag más projectben is bábáskodott már), hiszen korántsem lehet érezni, hogy ebben bizony gépek is segítségére voltak egy nagy adag vendégzenész mellett. Stílusilag a korai My Dying Bride és Anathema elevenedik fel nyakon öntve egy nagy adag arab kultúrával. Számtalan helyen monumentális klasszikus zenei elfolyások húzódnak, melyek csak tovább erősítik az álom jelenlétét. Míg az Evoke Thy Lords az ortodox gothic-doom utjait járja végig némi folk és death hatással felvértezve, addig egyszemélyes formációnk a furcsa megoldások és doom-death szerelmese.
Akik vevők az orosz doom dolgokra, azoknak biztosan nyerő lesz ez az igényes split, mely nem mentes a hibáktól és az egyediség kérdése sem tisztázott maximálisan, de azt hiszem ettől még a 9.3 pontot simán kiérdemelték álomország béli utazásukkal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.