Elnézést kérek a zenekartól és a kiadótól is!
A fejhallgató, amin az anyagot hallgattam meghibásodott, ezért hallottam a masztert rossznak! Az eredeti írásba már nem javítok bele. A pontszámot viszont javítom.
Egy ideje talány számomra, hogy a franciák az elmúlt években törtek előre a metálzenei porondon, vagy csak én voltam figyelmetlen eddig, de gyanítom, hogy a második feltevés lehet igaz. Tehát megint egy gall banda lemezét, illetve vízjeles mp3-ait van szerencsém pörgetni a virtuális CD-játszomban, és mondhatom, nagyon jól szórakozom. Azon is, ahogy ezek a srácok kinéznek. A szokásos hosszú, szembe lógó sörényre számítottam, aztán a Facebook oldalukon talált képek megnevettettek. Ártatlan külsejű, intellektüell fejek kuksolnak onnan. Különösen Benjamin Guerry énekes/gitáros/szövegíró ártatlan pofija volt szembeötlő… Azt hiszem valahogy így kellene ezt csinálni, mindenféle buta cirkusz nélkül, esetleg arctalanul.
Szóval ez egy kellemes meglepetés volt.
Mindezek ellenére egy nagyon kemény, de mégis szépen megtervezett, izgalmas fordulatokkal teli melodikus black metal folyamot kapunk, nagy atmoszférával. Nagyon kellemesen, de nem nyápic módra dallamos ez a zene, a vészjósló fajtából. Hatalmas feloldásokkal elégítik ki az előtte megkínzott lelkünket. A szintetizátor bőven kapott teret szerencsére… Szépen összejátszik a gitárokkal, bár sem a koncert, sem a stúdiófotókon nem láttam billentyűst, így valószínűnek tartom, hogy ezt a srácok egérrel oldják meg.
Sok a post metalos gitárzengetés, a reverbet nem sajnálták le az anyagról. Így kell ezt csinálni, bátraké a szerencse. A bátorság még megnyilvánul ott is, hogy több helyen is előfordul hosszabb kiállás, amikor csak úszunk a fekete ködben csukott szemmel.
A tempó sem a leggyilkosabb, inkább jól megtervezett, mikor mit kíván a hangulat. A dob szépen teker időnként, máskor csak kísér, és támogat.
Egy kicsit másfajta fekete fémzene ez, mint amit északról szoktunk kapni. nem annyira a gonoszság interpretálására mentek rá a franciák, hanem egy varázslatos légkör létrehozása volt a cél. A trú arcok kedvéért mondom, hogy azért kíméletlen anyag is ez helyenként, de nagyon sokszor romantikusan szép, vagy legalábbis szívet melengető. Nem havas táj jut róla annyira eszembe, nem is fenyves erdő, hanem inkább az a hullámzó tenger, amit meseszépen sikerült a borítóra felrajzolni. Tökéletesen összecseng a zenével.
Nem emelek ki nagy pillanatokat, mert számomra az egész egy nagy pillanat. Na jó… a Rue d’Auseil eleje nagyon hatékony, a szólóra meg egy nagyon furcsa effektet sikerült ráhúzni, ami lehet csak számomra rejtélyes, hiszen valószínű, hogy mindössze levágták a magas frekvenciákat a gitárról. No meg a The Truth eleje is nagyon izgalmas. Porcupine Tree féle lazulást juttat eszembe. Persze csak a varnyogásig. Ugyanennek a számnak HATALMAS a befejezése. Nem akarok itt szenvelgő hangnembe átmenni, de nagyon megérintett az a rész.
Részben az Altar Of Plagues zenei világát juttatja eszembe, csak annál egy kicsit mozgalmasabb. Ezt nem +/- irányú elmozdulásként élem meg, csak egyszerű különbségként a hasonlóságban. De érzek némi párhuzamot a Wolves In The Throne Roommal is.
A hangzás nem a legjobb, és a maszter is elnagyolt, ami leginkább szembeötlő volt az az, hogy csúnyán túlhúzták a hangerőt, ami azt okozza, hogy egy hangosabb lábdobtól egy pillanatra a limiter leszabályoz, és elég idegesítő, mikor a dob zakatolástól az egész zene hangereje fűrészfogszerű lesz. Mindig hangosan hirdetem, hogy semmit nem vagyok hajlandó lepontozni a hangzása miatt, viszont ezt így rossz hallgatni. Úgyhogy bocsánat, de ezért fél pontot le kell vonjak. Aki hozzám hasonló zenei ízlésű ember, és ezen túllép, annak ez mindenképpen egy 10 pontos anyag lesz.
Majd csak április 27-én fog megjelenni a Ladlo Productions gondozásában a cucc, kibogozhatatlan, hogy mekkora mennyiségben. A zenekar ugyanis azt írja a honlapján, hogy 300 darab digipack + bakelit (erről nem írják mennyi), míg a kiadó 1200 darab limitált CD-t ír.
Sanyi azt írta be mellé, hogy ritual black metal, ami le is fedi a dolgot kábé, így ezen nem is változtatnék. Akkor lesz Önnek erre szüksége, ha túlteszi magát a kisebb technikai hibákon, amik a maszter közben keletkeztek. Lehet észre sem vette volna, ha nagy okoskodva rá nem húzom a vizes lepedőt szegény srácokra. Főleg úgy, hogy ugyanezt a masterelési hibát a Gorefest utolsó lemezén is sikerült felfedeznem. Annyira korántsem rossz azért az összkép, főleg, mivel az a bizonyos fűrészfogazás csak a tekerős részeknél jön elő… Én is fogom még hallgatni a cuccot a jövőben. SOKAT. Sőt! Megy is a 2012 legjobb lemezei közé, hogy versenybe álljon majd az év végi top10-es összesítőmben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.