A huszonegyedik században már a fene tudná megmondani, hogy hol van a zenei elvetemültség határa, bár vannak azért olyan témák, amiket még mindig nagyon kevesen mernek bevállalni. Tehát ritkán találkozunk csecsemők leölésével, valamint a zsidó témát sem meri túl sok banda pedzegetni. Eszem ágában sincs biztatni senkit ezekre, és a szóban forgó anyagon sincs semmi ilyesmi. Elvetemültség viszont annál inkább… Finta Sándor Havancsák Gyula unokatesója és Los Angelesben él. A rokoni szál legfeljebb a vérben van jelen, zeneileg nincs köze egymáshoz a két zenésznek, nem érzem itt nyomát sem a Bornholmnak vagy a Vale of Tearsnek. Egyáltalán semminek, ami piacképes…
Sándornak egyébnénk van egy kis kiadója Universal Consciousness néven, és a Harassor nevű bandában dobol.
Több zenekar hatását is felfedezni véltem itt. Amikor a hatodik perchez ért az első 27 perces monstrum, akkor eléggé határozottan Lunar Aurora rémlett fel, később pedig részben a hangzás miatt is a Blut Aus Nord betegesebb (korai) dolgai. A második tétel indulásakor a gitárhangzás nagyon hasonlít Vindsval megszólalására. Ritkábban érem tetten a Burzumot, de azért az is benne van kicsit. Mind az ambient és a metalos oldala.
Körülbelül metalzenei fantáziák vannak itt beágyazva egy mély és ragadós labilis zenei mocsárba… Csatasorba van állítva doromb is, amely hangszer nagy kedvenc nálam, bár ha valaki azt mondja, hogy a doromb nem hangszer, lehet, nem ellenkezek… Mellette/alatta pedig valami népi ütős cucc csattog… Közben elég gyakran hallani azt a bizonyos mongolos torokéneklést is (ez micsoda badarság, minden ének a torokban születik).
No és az ambient fantáziák. Időnként indusztriális megoldásokat is hallani. Baathory sokszor fején találja a szöget, és ő mondta egyszer egy lemezre, hogy „tipikusan időt és türelmet igénylő zene, amit az ember hajlik inkább hagyni a fenébe…”.
Nos én a Lord Time zenéjét először a második tétel első öt percében kezdtem hagyni a fenébe. Aztán utólag már örülök neki, hogy újra nekifutottam. Hiszen amint lemegy a zakatolás, érdekes dallamos zizegéssel folytatódik ez a hihetetlen hangorkán.
Eleinte zavart, hogy az egész anyag gyakorlatilag egyben van, nincsenek a dalok között szünetek. Le merem fogadni, hogy a két darab is csak azért kell, hogy egy kazetta két oldalára is ráférjen. Esetleg bakelit, bár a bakelit formátum nemigen bír el 27 percet egy oldalon.
Én a hangzást (ismét) nem szidnám, teljesen azt adja, amit kell. A monoton részek szintúgy. Kb. három végighallgatás után kezdenek kinyílni a rejtett értékei. Az első hallgatáskor nyolc pontnak éreztem, majd egyre inkább kúszott felfelé, és végül az alulról kilencben állapodtunk meg.
Összefoglalás? Ajánlás? Egy nagyon savanyú, nagyon furcsa, és szuggesztív, sámánisztikus metal-zaj-elektronika-zene tengert mutattam most be Önöknek, ami képes minden hallgatáskor mást nyújtani.. Ímhol a Bandcamp oldal, az egész hallgatható. Engem megnyert magának, ne féljenek kipróbálni!
<a href=”http://lordtime.bandcamp.com/album/drink-my-tears-3″>Drink My Tears by lord time</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.