A Long Pig egy budapesti project, melyet olyan arcok alkotnak, mint dobok terén Kutya – My First Knife és Level Exit, aztán Kiss Gábor – ének – Din-Addict, Neurocide, Fehér Dávid – gitárokkal erősíti a zajos csörtetést – Din-Addict, ex-Human Error. S persze a Roncsiparból jól ismert főguru Vajsz Kornél, aki mellesleg megint csak Din-Addict és volt White Section tag. Ha végignézzük a neveket, egyértelmű, hogy a dolog valami beteges ipari kísérletezés, vagy valami grindcore, nos inkább ez utóbbi, de a kísérletek is egy minimálisan helyet foglalnak ezen a közel 40 perces albumon. 2006-ban alakultak, és még abban az évben, illetve 2007-ben megjelent egy-egy demó, melynek dalai a nagylemezre is rákerültek. A kiadás nagyon old school, olyan, mintha valami 90-es évekbeli underground crust-grindcore zenekar CD-jét fognám a kezembe, holott tavalyi… nem is szól rosszul, úgy érzem a műfaj követelményét megüti s ennél nem is kell több. Talán egyeseket meglep (akit a Roncsipart ismeri, azt kétlem), hogy a Grindhead adta ki, mely egy Ausztrál kiadó, és a Long Pig, már inkább való az istállójába műfajilag, mint a Roncsipar – gondolom Vajsz Kornélnak köszönhető a létrejött kapcsolat és kiadás, haha.
A Barren szép kis visszatekingetés, első hallásra is egyértelmű a Terrorizer és a korai Napalm Death erős jelenléte, de pár belassult rész miatt érezni azt a lüktetést Kutya dob témáiban, ami már a Level Exit, Godflesh és Neurosis féle búskomor halálderengések ösvényét kitaposott 2006-os promójukon hallható volt. Azért nem minden dalra jellemző ez, akadnak tipikus egy perces old shool grindcore szösszenetek (pl. Another Spot in the Line és az Amiss, Flight, Reentry vagy a Soon You’ll Be Inanimate) és egész hosszú beteges belassulásokkal szédített nóták (mint pl. a Times Sluring, Overcrowding vagy a záró Leaden Silence), egy kis crust íz is itt-ott pl. a Pectoral Riot (az első demóról). Az összkép durva és beteg, death metal, ipari agyasságok, grindcore és némi crustos csépelés a társunk és olyan zenekarok nevei hozhatóak fel, mint pl.: a már említett Napalm Death, Godflesh, Terrorizer, Neurosis, de a lista folytatható olyasmikkel is, mint korai Carbonized vagy Extreme Noise Terror, Murder Squad vagy éppen a svájci Mumakil…
Bár a srácok azt írják; „…az extrém zene legkülönbözőbb vállfajaiból is ötleteket merítő modern Grindcore zenekar létrehozása volt a Pig Destroyer, Cephalic Carnage, Dillinger Escape Plan, stb. hatására…” Én ebből a kísérleti hangvételből itt-ott érzek egy-egy érdekes zaj és billentyű dolgot, a végeredmény, pedig inkább 1000x Terrorizer, mint egy minimálisan is Dillinger Escape Plan.
Akinek örök szerelem a grindcore post-urbánus, nukleáris támadások és hidegháború szülte félelmek, megaláztatás és politikai elnyomás vagy éppen az őrület degeneratív kályhája, avagy az elhidegült világ egy lázadó lélekkel körül szántva… annak a Long Pig bizony okozhat nagyon kellemes pillanatokat, visszapörgetve az időt a 89-es World Downfall történelemírására…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
