Ha azt írom, hogy lengyel heavy metal, női énekkel elővezetve, feltehetően többen rávágják, hogy Crystal Viper. Magam is így tettem volna, amíg meg nem ismertem a Shadow Warriort. A képlet itt is azonos, mint Marta Gabrieléknél. Stílusgyakorlat ez, annak viszont korrekt. A lublini ötös sikeresen mondja fel a régi leckét, esetükben is a Doro vezette német Warlock lehetett az egyik tanítómester.
Klasszikus heavy metal ösztönös, képzetlen, de lelkes énekhanggal előadva. A csapat tavaly alakult, az ötös felállásból ketten is a folk metalos Black Velvet Band-ből érkeztek, bár nem hiszem, hogy ez a zenekar itthon batkinek is támpontot jelentene. Anna, az énekesnő előzőleg a Highlow nevű demós csapatban muzsikált, az ötös felállás további két zenésze viszont nem rendelkezik dokumentált zenekari múlttal. A rövid pályafutás ellenére Shadow Warrior név alatt demó, EP, illetve három single is megjelent már, sőt egy koncertlemez is köthető a nevükhöz. A mai napon megjelenő Cyberblade pedig a zenekar első nagylemeze.
A korongot egy spanyol és japán nyelvű beszédhangokat rejtő rövid fel, illetve levezetés foglalja keretbe. A címadó a maga egyszavas refrénjével könnyen a fülbe ül. A Judas Priest „Metal Gods„-jából ismerős „asztalcsapkodós„, robotok menetelését megidéző effekt nem tudom, hogy szándékos tiszteletadás-e, mindenesetre kísértetiesen idézi a British Steel klasszikus nótáját. A lendületes, rövid Demolition Hammer refrénjét szintén nem bonyolították túl, a nóta címe ezúttal is elegendő volt ehhez. Anna hangja egyébként a kortársak közül talán a Lady Beast-es Deb, illetve a Savage Master-ből ismert Stacey orgánumával állítható párhuzamba, nem áriázik, hanem erőből énekel. Az Iron Hawk Rising a lemez leginkább hard rockos szerzeménye, az óóó-zós énekkel, illetve a dallamos gitárokkal és az album legjobban felépített szólójával. Az égdörgéssel kezdődő I Am the Thundert lemezelőzetesként is kihozták. Valóban ez az egyik legerősebb szerzemény.
A kovácsműhelyből kiszűrődő kalapácshangokkal kezdődő Demon’s Sword egy bólogatós, középtempós dal, klasszikus germán riffeléssel. A ’80-as évek Accept, Stormwitch és U.D.O. lemezei kötelező tananyagok lehettek a tagoknál. A motorozós Headless Rider esetében a kiinduló pont újfent a Judas Priest, a kórusok és a riffek pedig a klasszikus Running Wild-ot idézik az Under Jolly Roger / Port Royal korszakból. A Flight of the Steel Samurai pedig egy epikus kezdésű, majd középtempós metal himnusszá átalakuló himnikus szerzemény. Ki kell térnem még a jól sikerült, képi világában is a ’80-as évek közepét idéző borítóra. Minden adott tehát egy harmincöt percnyi időutazáshoz az első Warlock lemez kiadásának évébe. Nos, mit lehet még írni egy ilyen retro heavy metal lemezről?!
Világmegváltó gondolatokat nem igazán, a tiszteletadáson túl a zenekarnak sincsenek ilyen nagyratörő vágyai. A Cyberblade azokhoz az ötvenesekhez szól, akik lélekben megmaradtak húszévesnek, illetve azokhoz a huszonévesekhez, akik ötvenesek szeretnének lenni, hogy ne csak időgéppel élhessék át a nagyrabecsült ’80-as éveket!
Az ajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.