Most valahogy nem érzem eltaláltnak a hörgést ide. Sokkal jobban tetszene, ha végig tiszta éneket használnának. (mondjuk akkor meg már tiszta Reverend Bizarre lenne...)

Első blikkre gyengébnek tűnt elődjénél, ami várható is volt, azonban minden egyes hallgatásnál egyre több és több téma tapad meg a fejemben. Az egyébként egy-két töltelékszagúbb szám sem olyan rossz, hogy lerontaná az összképet. Erőskilences.

elsőre nagyon nem értettem, aztán hallgatásról hallgatásra tisztult a kép és előbújtak lassan az értékek, a finomságok. Hogy semmi rendkívüli nem történik? :) Maga a Volbeat egymagában egy giganagy rendkívüliség. Egyébként abszolút újdonság a női ének, a nagyzenekari betétek és az egész album tempójának kimértebb volta.

szép is, jó is, tetszett is.

Nem igazán szeretem a bandát. Az első anyagukról csak a Wait And Bleed volt értékelhető, az Iowa egy nagy rakás szar volt, a Voliminalt már meg sem hallgattam. Ezt is csak öcsém miatt. És láss csodát, megtetszett. Valószínűleg azért, mert az énekes elég sokszor eltévesztette a házszámot és úgy énekel, mint ha a Stone Sourban lenne, de a többi rész is tisztult, értékelhetőbb és változatosabb. Még a végén lesz belőlük valami? Bár akkor is Stone Sour "fan" leszek.

Szóval ez itt nem "az" a fórum. Teljességgel rendszeridegen. Azonban maga a zene már más tészta. Sokszor beugrott a Gogol Bordello neve, egy számban még a Doors is, illetve valami balkáni másnapos daj-daj. Vannak az anyagon igen eltalált számok, és felettéb idegesítőek, töltelékek. Maga a zene mondjuk 7 pont nálam, itt és most viszont az ajánlás elégtelen...

A zene állat. A német nyelv annyira nem. Bár jópár évig tanultam így egyáltalán nem "különleges" németet hallani, sőt még mindíg nagyon sok mindent értek is, mégis zenében maradéktalanul csak a Rammsteinnél tudtam megszeretni. Ott viszont ezer pontos... evvan.

Nem árulnak zsákbamacskát. Bár minden alkalommal adok egy esélyt nekik, soha sem szerettem a zenéjüket és Lemmy hangja kimondottan idegesít. Viszont nagyon nagy arc és ha a Motörizert nem is, a könyvét mindenkinek szívből ajánlom!

Hát rendesen megelevenedett 1999... Olyan albumok ugrottak be mint Ten - Babylon, Kamelot - The Fourth Legacy, Nocturnal Rites - The Sacred Talisman. Egy problémám volt az anyaggal, hogy a hasonlóság az említett zenekarokkal már olyan mértékű, ami mellett nem mehet el szó nélkül az ember... (egyébként jó anyag, ha mondjuk kimaradt 1999 az életedből)

Nagyon csalódott vagyok. A Waiting For The Punchline a mai napig lemegy minden héten. Az az anyag ugyan ezt a zenét tartalmazza, csak az az album dühös, kiábrándult, csalódott, néhol szomorkás és harapós. Ez viszont elégedett jókedéjű, szórakoztató. Nem szeretem. (csak hogy érthető legyen, pár számcím a waitingről: There is no God, Cynical, Leave Me Alone, No Respect, Shadow Boxing. Ezzel szemben állnak olyanok mint: Star, Learn To Love, Flower Man, King Of The Ladies, Sunrise, Peace...)

Vagy félig tele a pohár, vagy félig üres. Nekem most félig üres.

Na akkor most hogyan is van? Balkáni punk duhaj hegedűvel nem illik ide, HC nem illik ide, de az autentikus és modern hatásokat keverő világzene igen? Vagy ami tetszik az ideillik ami nem tetszik, az meg nem? Csak hangosan filozofálgatok, nem piszkálódok... Viszont akkor most a Rajna miatt az O'Death megkapja a tisztán a zenének szánt pontomat...

Remek doom/death album az írektől, a műfaj legszebb hagyományai szerint.

Nem bántam volna ha csak a következő hp-n bukkan fel, mert most még csak egy relanzét sikerült találnom, remélem a retail majd jobban fog szólni. A zene azért most is rendben van, noha nem ez lesz a legerősebb albumuk.

Punkos zene ez, de mennyire, hogy az, és most nem írjátok, hogy punkos??? :D Nem véletlenül feszít Ramones pólóban az egyik tag a metal archivesen lévő képen. Na mondjuk női ének az csak annyi van az albumon, hogy el lehessen mondani, hogy van. :P Szó mi szó, nem tucatszar album ez, jó volt hallgatni.

Nem szeretem az EP-ket, nem szeretem a 35 perces számokat, nem szeretem ha egy album 1 óra hosszú, nem szeretem ha demo nótákat hallgattatnak velem. Más bajom nincs. :)

Sok okkal lehetne magyarázni a banda felkapottságát, ezek között azonban nem szerepel az, hogy borzasztó jó zenét játszanának. Valójában nem volt különösebb gondom vele, pusztán kurvára hidegen hagy amit csinálnak.

No, magam részéről megkezdem a 10-es skála aktív kihasználását. Ezzel az albummal új értelmet nyert a hp-k történetének legrosszabb albuma kifejezés.

A német karattyolás nélkül nálam is többet érne...

Én sem szerettem soha a zenéjüket. Számomra az albumaik is egyformák, és a rajtuk található számok is. A fanok viszont megkapják minden alkalommal amit elvárnak, és valahol ez a lényeg.

El lehet hallgatni, ha az ember éppen power metal hallgatós kedvében van. Más kérdés, hogy vannak a stílusban sokkal jobbak is, plusz én nem szoktam ilyen kedvben lenni. :D

Csatlakozom snecy újszülötthöz...oááá...oááá...oááá...

Olyan fajta zene ez amit nem sok csapat művel manapság (szerencsére). Különösen jó látni, hogy nem minden amerikai zenészt fertőzött meg a kór, és tudnak még értékes zenét játszani ott is. Sötét, melankólikus és szomorú zene, de csodálatos is egyben.

Szavakkal lehetetlen leírni ennek a zenének a szépségét, ezt hallani, átérezni kell. Két black/death zúzás között nagyszerű kikapcsolódást nyújt, és utána még jobban esnek a metal zenék is. ;)

A zene még el is menne - bár 5 szám majd' egy órában kicsit sok - de a vokalizálás miatt ez nálam nem rúg labdába.

Az előző lemezüket párszor hallgattam, az jobban tetszett. Nem az én világom amit képviselnek.

A tavaly májusi HP-n a banda második lemeze is ennyit kapott. Akkor még nem voltam biztos, hogy hirtelen fellángolás-e, azonban mára mondhatom, hogy klasszikusá érett számomra. Egyelőre ezt még nem übereli az új lemez, de van esélye a dolognak. Sikerült új színeket vinniük a zenébe. A kislemezként kiadott Maybelenne I Hofteholder pedig mekkora sláger már!

Ez engem nem fogott meg. Érdekes, meg hangulatos is. A hosszú nótában vannak értékek, de összességébenálam ez ennyi. Valószínűleg többé nem veszem elő.

Most sem győztek meg, ahogy eddig egyik lemezükkel sem.

Nem csatlakozom az O'death kontra Rajna vitához. Nálam mindkettő egyformán bejön. Fan valószínűleg egyik esetében sem leszek. Itt-ott nekem még a SOAD egyes dolgai is eszembe jutottak.

A zene nagyon rendben van, a német nem zavar. A lemezt meg nagyon vártam.

Mindenkivel egyetértek, tisztelet minenképp jár Lemmynek, hogy életben tartja a csapatot és sokaknak örömet okoz.

Egész pofás, bár elsőre hatástalan volt. Aztán kezdtem ráérezni, a nylvánvaló hatások ellenére.

Kellemes dallamos hard rock, még tetszik is. De azért vannak kétségeim, hogy szükség van-e erre...

Nekem a tiszta énekes dalok jöttek be igazán. De amellett, hogy kellemes hallgatnivaló, nálam inkább csak háttérzeneként jöhet szóba. Nem igazán tud lekötni.

Nem csatlakozom az O'death kontra Rajna vitához. Nálam mindkettő egyformán bejön. Fan valószínűleg egyik esetében sem leszek.

Ásítós metal. Ugyanaz a gondom vele, mint az összes ilyen vontatott, komor fémmel: nehezen jutnak egyről a kettőre. További minusz egységeket jelentett az, hogy némi hangszeres felvezetés után az énekes elhörrintette magát. Ezt ugyanúgy be kéne tiltani, mint a true metal esetében a nyitó galoppozásra érkező sikítást. :)

A sörivó srácok albumai karakteres viking metalként éltek az emlékezetemben. A friss cucc meg olyan jó ha szól, de nem kapcsolnám vissza.

Már az előző lemeznél sem értettem, miért van ekkora felhajtás a banda körül. Ráadásul az előző album még csak nem is tetszett. Ez viszont megnyert magának... a HP meglepije. Azt azért tartom, ha nem ez a vicchang dalolgatna, hanem egy karcos rocktorok süvöltene, még tutibb lenne a végeredmény.

Igazi "húsleves/rántott hús/krémes" számmal nyitnak, ami inkább egy 35 perces témahalmaz, mintsem egy kerek kompozíció. Összességében egy órányi időhúzás.

Szerencsére az Iowa hallgathatatlansága már messze a múlté. Az átláthatóbb dalszerkezetekkel, dallamosabb énekkel meg lassan olyanok mint a többi hasonló stílusú banda. Legjobban a Sulfur c. szám tetszik - ami elfért volna az uccsó Stone Sour albumon is.

1-2 szám erejéig poénos, aztán idegtépő...

Ez a fény jelentheti a lovasok számára az első ligát. Amúgy Rammstein módra pörgetik az R betűt sz'al a német nyelvvel nem lesz gondjuk; a dalok pedig tartalmaznak annyi popularitást, hogy szélesebb körben is ismertek legyenek.

Motörhead az Motörhead... önmagát definiálja. Az 1916 lemez környéki albumaik jobban bejöttek, mint a legújabb alkotások.

Ismerős elemekből (Edenbridge, W.Temptation stb.) építkezik az osztrák (!) banda. Azonban amig ezt ilyen szinten művelik és ilyen fogós dallamokkal tűzdelik meg ráadásul tuti hangzással látják el, addig ez a banda nálam szívesen látott vendég lesz.

Bár az Extreme kedvenc korszakom képviselője, sosem kedveltem őket. Hogy ez a funkolásnak, vagy Nuno tenyérbemászó arcszerkezetének volt-e köszönhető, nem tudom. Ez a lemez sem tudta megmásítani a kb. 15 évvel ezelőtti érzéseket.

Aki bírja a kevésbé karakteres, inkább masszaszerű korai P.Lostot annak bejöhet.

A hetes csak és kizárólag a zenének szól függetlenítve attól hol méretik meg. Egyébként legközelebb vmi Faithless cucc is sorra kerül? :)

Tökéletes masszát alkottak. Valakinek esszencia, valakinek meg egy kupac ... Számomra viszont jellegtelen.

Ezzel a szar hangzással kivívták az első címet a "gumi-viking" metal kategóriában. Pedig jók a dalok, de a hangzás annyira digitális, hogy az engem már zavar. A dob olyan szinten töketlenül szól, hogy majdnem sírva fakadtam...

Imádom az énekes hangját, szeretem a punkosabb, lendületesebb dalaikat, tetszik a női énekes dal is, de vannak töltelék dalok, amik csak az időt húzzák és ezért nálam pontlevonás jár.

Kínlódás volt végighallgatni... Pedig a borító nagyon pofásra sikerült.

Nálam a klippes "Psychosocial" a kedvenc a lemezről, meg az intró utáni "Gematria (The Killing Name)" Slayer-es szerkezete is tetszik. Talán meg kéne már hallgatni az előző albumaikat is... Fene tudja.

System Of A Down és The Arcade Fire rajongóknak érdemes egy próbát tenni a bandával. Engem speciel zavar a country zene, mint alap, de elég érdekes dolgokat is sikerült kihozniuk belőle. Persze van töltelék dal is rendesen.

Az első album amit a germán csapattól hallottam és nem okozott csalódást, bár függő sem lettem. Precíz, feszes tempójú dalokat és kiváló hangzást kap a hallgató.

A Motörhead az Motörhead. Véleményem szerint ez az album sokkal erősebbre sikerült, mint az ezt megelőző két anyaguk. Az egyik legnagyobb hatással bíró bandáról van szó, akik soha nem fordultak el divatosabb zenei irányok felé, egész egyszerűen csak Ők a Motörhead. Ahogy Lemmy mondja: "We are Motörhead, We play Rock n' Roll!"

Az énekessel kellene kezdeni valamit. Lecserélni vagy énekórákra küldeni, mert ez a szerencsétlenkedés amit művel teljesen hazavágja az egyébként sem egyedi produkciót.

Tökéletes példája ez az album annak, hogy hogyan NE készítsünk Hard Rock lemezt. A nyitó Star nóta után egyre lejjebb és lejjebb ment a dalok színvonala.

A nyitó nótánál még azt hittem, hogy szeretni fogom őket, de az album többszöri meghallgatása után sajnos ez az érzés megváltozott. Teljesen egybeolvadnak a dalok és igazán nagy élményt egyik sem nyújt. Szép munka, de üres és arctalan.

Sajnálom, de ezt már semmiképpen nem tudom feldolgozni. Hívhatjátok akárminek, világzenének meg faszom-tudja-minek, ez csak belémbaszta az ideget. Nagybetűkkel: HÍG FOS!

Hagyománytisztelő, komor hangulatú doom-death metal magas színvonalon.

Önmagában nem rossz ez, korábbi lemezeikhez képest viszont gyengébb.

Nálam viszont űbereli a már amúgy is nagyszerű előző lemezt. Hatalmas feelingje van, és remek, kitörölhetetlen dallamokat írtak a fiúk. Csak azért nem 10-es, mert semmi rendkívüli nem történik, csak kaptunk egy adag nagyszerű zenét. :-)

Én viszont szeretem a hosszú számokat, ha olyan jók mint ez.:-) Szinte fel sem tünt hogy annyi ideig hallgatom, jól meg van alkotva, változatos is amennyire lehet, úgyhogy részemről oké a dolog.:-) Csakis a demó nóták miatt nem több, mert ugyan jók és jól szólnak, de ezt a divatot én nem nagyon szeretem.

Nem az én világom, bár be kell valljam, még rosszabbra számítottam.

Csatlakozom Sheol véleményéhez. Sokkoló élmény volt .:-)

Zene jó, de a németen nálam is bukik a dolog. Az egy dolog, hogy egy kukkot sem értek belőle:-), de a nyelv hangzásával sem tudok igazán kibékülni a rockzenében.

Semmi új, de még mindíg odavagyok az öreg zenéjéért. :-)

Teljesen kiszámítható, semmitmondó futószalag munka volt ez számomra.

Csatlakozom snecy és Sheol babyhez.:-) Gary hangja rettenetesen megfakult, az olyan egyébként jó nóta mint a Last Hour is hajmeresztően hangzik a magasaitól. Ráadásul a lemez második felében meredeken visszaesik az amúgy sem magas színvonal. Az olyan tömény unalombombáktól mint a King of the Ladies vagy a Peace (Saudade) meg az életkedvem is elmegy.:-) Egyszóval nem vártam tőle túl sokat, de még ahhoz képest is nagy csalódás.

Nagyszerű igényes zene, nagyon tetszett.

12 pontot adnék rá ha lehetne, de a szabályok csak 10-et engednek, így kénytelen vagyok ennél maradni:-) Csodálatos muzsika!

Ugyanaz a helyzet mint a Daylight Dies -al :(

Régebben nem hallgattam Amon Amarth-ot, aztán a With Oden On Our Side teljesen magával ragadt. Ez a lemez sem tett másképp :)

Az énekes énekstílusa (nem a hangja, hanem ahogy formálja az énekét!) miatt gyakran ugrik be a Metallica, egyik nótánál meg a Therapy ének+zene miatt, az egész album alatt olyan érzésem van, hogy ez nagyon hasonlít valamire. Mindezt leszámítva jó anyag ez, hangzás és a zenei hozzáértés teljesen rendben. Szerintem tiszta 90es évek feelingje van ennek a lemeznek. Igazából bajom nincs velük, de földhöz se vágott amit művelnek.

A banda debütalbumát nagyon kedvelem, ezzel az új anyaggal viszont nem tudtam hamar dűlőre jutni, nagyon belassultak a srácok és a suttogós, merengős tiszta énekes részek szerintem nem sikerültek túl jól. Ettól függetlenül nagyon kellemes hangulata van az albumnak, zeneileg minden a helyén, nem lehet belekötni semmibe, halatszik, hogy jó zenészekkel van dolgunk és a hangzás is jó. Értékelésem természetesen csak az új anyagra vonatkozik, a lemezen bónuszként megtalálható 4 demo nótát szerintem ne keverjük bele :)

Attól még nem lesz fain egy album, hogy össze vissza pörgetik a dobokat (Butchers Hook), és a szerintem tökéletes hangzás (bár mi mást is kaphatnánk ilyen szintű bandától) sem segít azon, hogy elég sok gyengécske téma van itt (főleg: Gehenna, Snuff), a húzósabb számok meg akármelyik jobb HC bandától jöhettek volna.

Egy hallgatás bőven elég ebből, hogy tudjam jópárszor fog ez nyeríteni a hangfalakból nálam, nem érte meglepetésként és nem is bántotta Flogging Molly, The Killigans, The Twang és más hasonlókon edződött füleimet.

Habár én főleg csak a húzósabb, tempósabb nótákat hallgatom az albumokról, azt mindig is becsültem ebben a bandában, hogy mindig hozzák a megszokott minőséget, óriási hangulatot. Nem hinném, hogy bármelyik régi rajongó csalódna ebben a lemezben, és aki nem ismerné őket az nyugodtan kezdheti ezzel a lemezzel. Hangzás kifogástalan, hangulat még mindig hatalmas, igazi slágerparadé :)

Jól esik látni és hallani, hogy ilyen legendás ősarcok még mindig tolják, az viszont kicsit kár, hogy a legtöbb ilyen messzire jutott banda már nehezen tudja überelni magát. Pontszámot erre most a többi albumukhoz képest adok, és mivel ez most nem lett túl erős anyag, és a hangzás is elég furcsa, ezért ez egy 6ost ér Motörheadék többi munkája között.

A nyitány alatt csak annyi jutott eszembe : Eunuch metal \m/ aztán szerencsére nem olyan az egész album, de az első pár szám után feladtam.

Jóég, ennyi stílust összekeverni hard rockkal ezek a fószerek se mennek százzal, de ez így van jól! Szinte mindegyik szám más és más, de a hangzás és a zene hibátlan. Szerintem ez egy olyan album, amin szinte bárki talál magának egy kedvenc nótát.

Számomra sokszor unalmas lett menet közben ez album, az állandó monoton "hörgés" ami miatt néhány helyen szét is csúszik picit a zene, a tiszta énekes számok meg nem igazán tetszettek.

Nagyon nem értem mit keres ez ismét egy rock/metal hangpróbán, semmi köze ezen irányzatokhoz, ráadásul katasztrófális is. A shiva in Exila -ra még tudtam valamit mondani... De ez a förtelem röviden úgy jellemezhető mint a részeg Björk nyaralása a közel-keleten átutazóban a franciáknál.

Sok jót el lehetne mondani erről a lemezről, ám én mégis a gitárhangzást emelném ki. Kellően vastag és "harapós", nehéz vele betelni.

A 2008-as év egyik újabb be nem váltott ígérete. Sablonos, és mondjuk összehasonlítva az előző lemez sound-jával, hát valami ott sem oké.

Végülis ha választanom kéne a Volbeat és a Fenyő Miklós között, akkor inkább ez, haha.

Nos igen, a fő attrakció természetesen a több mint fél órás, a lemez gerincét adó történetmesélés, melyre igazából csak azt tudom mondani hogy felejthetetlen, és aki egyszer végighallgatta egyben azt a fél órát, és bele tudott mélyedni, az még biztosan vissza fog rá térni az életben. Ami a maradék néhány számot illeti, az is megér egy misét, hiszen ha nem csal a fülem, akkor eszközöltek rajtuk néhány változtatást az eredetihez képest.

A Slipknot neve már jó ideje a köztudatban van, ám valahogy sosem éreztem késztetést aziránt, hogy bármilyen hangzóanyagot meghallgassak tőlük. Ez csak megérzés volt, de mostmár tudom hogy nem tévedtem....nem vesztettem semmit.

Country zene South Park-szintű oltós gyermeteg énekkel? Isten állatkertje nem pici.

A zene folkos jellege menti meg ezt az albumot, ha az sem lenne, akkor nem tudom mi miatt lenne szerethető.

Talán majd a 21. albumuk lesz a vízválasztó, és majd azzal megkedvelem őket. ;Đ Az eddigi hússzal viszont nem sikerült mindez.

Félelmetes hogy ezek a dallamos power metál bandák mennyire megkülönböztethetetlenek egymástól.

Nem szeretnék senkit megbántani (elvégre nem azért vagyunk itt), de legyen elég annyi hogy pont ez a fajta zene az amitől nagyon ódzkodom. Mikor véget ért, szinte újjászülettem.

A mérce óhatatlanul is a zenekar előző munkája, a 2006-os Dismantling Devotion; Ami azért jobb volt. Akinek bejön ez a zene, házi feladatként utánanézhet annak az albumnak is, érdemes.

Hát, a néhány héttel ezelőtti Shiva In Exile óta (mely hasonló stílusban mozgott) úgy látszik se én, sem a világ nem változott; Így az eféle világzenékhez való hozzáállásom is maradt a régiben. De nagyvonalú leszek, és a hibát a saját készülékemben keresem :}

Összejött néhány doomos album erre a hangpróbára. Szerencsére a javából. Körüllengi valami furcsa, megfoghatatlan, sejtelmes aura ezt a zenét. Hagyni kell érni!

Talán csak azért nem tizes, mert a Versus...albumot egyenlőre egy kevéssel még jobbnak tartom. Lehet persze, hogy 2 hét múlva már büszkén ragasztanám a 10--es címkét a korong mellé! Szóval ebben a skandináv/viking/melodic deathmetalban őket nem igen lehet megfogni. Végig egységesen magas szinvonal, remek dalok, kitűnő megszólalás jellemző rájuk. Ráadásul hitelesek is. Üdv a harcosoknak!

Engem például idegesít ez a zene. Még mindig giccsesnek és üresnek tartom. A remek hangzás miatt kaptak egy plusz pontot is.

Minden lemezük kincs, kétség sem férhet hozzá. A műfaj legjobbjai közé tartoznak. Szépséges!

Nem sok Slipknotot hallgattam életemben. Túlságosan mainstream, tipikusan piaci tömegtermék. Azonban vannak kimondottan élvezhető pillanatai is.

Értem én a viccet, de nem szeretem!

Egyenesvonalú fejlődés tapasztalható. Mára én is elfogadtam őket és szívesen is hallgatom a utóbbi lemezeiket. A német nyelv meg .....hát tudomásul veszem, de megszokni nem fogom tudni sose.

Összefolynak a lemezek. Már régóta nem tudom követni az eseményeket. Szokásos teljesítmény, ami a rajongói elvárásokat maradéktalanul kielégíti. Én nem vagyok akkora rajongó.

Jönnek, mennek a nagyívű dallamok, de számomra hatástalanok. Üresnek és esetlegesnek érzem a dalokat.

Ez az a zene - egyebek között - amit messziről elkerülök. Egyszerű lenne cinkelni, de ahhoz sincs kedvem. A pontszám mindent elárul....

Másképpen szép, mint a HP-n szereplő európai doom albumok. Ez talán kevésbé konkrét, több elvont zenei betétet hordoz. Barátok leszünk!

Kristálytiszta, megigéző zenei szépség. Imádom!