Az amerikai March in Arms 2012-ben alakult a dél-dakotai Sioux Falls-ban, majd 2018-ban kiadták a banda nevét kapó debütanyagukat, idén december 4-én pedig, szintén saját, szerzői kiadásban jött a második lemez, a Pulse of the Daring. Valamennyire sajnálatosnak tartom, hogy semmilyen kiadó nem szerződtette még le őket, pedig igazi US power/heavy metalt nyomnak, a jobb fajtából.
A lemez hangzása, dalai simán felveszik a versenyt jó néhány, mára már ismert bandával, zeneileg pedig szintén ezt tudom elmondani. Az dalok többsége inkább középtempós, málházós, jól eltalált dallamokkal, remek riffekkel, melyek között azért megbújik egy-két menetelős, gyorsabb szám is, mint például a zseniális Thunderbolt (ami számomra egyértelműen a lemez legerősebb dala), az Omaha (ami elképesztően indul), vagy éppen a No Years Resolution. Több dalban is a rendkívül fülbemászó refrén szinte egyből megragad a hallgatóban és elkezdi rá rázni/mozgatni a haját/fejét, például a Thunderbolt mellett a Welcome the Blitz (amely London második világháborús ostromáról szól, és egy jó kis klipet is kapott), a Nisei, vagy akár a címadó is.
Az amerikai ötösfogat zenészeiről is elmondható, hogy teljesítményük teljesen rendben van, jó ének, dögös, fogós dallamok, jó basszus és dobjáték jellemzi az albumot. És annak ellenére, hogy majdnem 50 perces, pont ezek miatt számomra nem vált unalmassá. Meghallgattam az első lemezüket is, az még több, 65 perces (igaz, két bónuszdal is van rajta), annak a második fele már kicsit unalomba fulladt, meg nincsenek is rajta olyan jó dalok, mint ezen a második albumon. Ahogy néztem a dalcímeket és néhány dalszöveget, háborús témákat dolgoznak fel, igaz, nem teljesen olyan megközelítéssel, mint a Sabaton, vagy a Civil War.
Az első dal (1914), mint a címe is mutatja az első világháború kitöréséhez és Ferenc Ferdinánd megöléséhez kapcsolódóan íródott, míg a címadó Pulse of the Daring az első világháború egyik legnagyobb, és legkeményebb csatája köré, az 1916-os somme-i csata köré. Az An Act of Valor a szomáliai főváros Mogadishu csatáját énekli meg, amit a Sólyom végveszélyben (2001) film is feldolgozott (és amit ezek után most már ideje lesz megnéznem, mert sajnos még nem láttam), a Thunderbolt pedig az A-10 Thunderbolt II elnevezésű amerikai harci repülőknek állít emléket, találóan. Érdemes még megemlíteni a záró, Not for Nothing dalt is, amely közepén van egy csodálatos cselló/hegedű-szóló is a gitár mellett.
Jó lenne fizikai formátumban is látni a lemezt, a szövegkönyv, a dalok szövegeivel (és esetleg plusz információkkal az eseményekről) még többet hozzáadna az élményhez, amelyet egyébként az a Jan „Örkki” Yrlund tervezett, aki már rengeteg bandának (például Manowar, Korpiklaani, Amberian Dawn, Tyr, hogy csak néhányat említsek), és most is zseniális munkát végzett. Remélhetőleg idővel elérhetővé és rendelhetővé válik majd.
Valamint azt is remélem, hogy idővel felfigyel egy kiadó (még ha elsőre egy kisebb is) rájuk, mert ilyen anyaggal, mint ez a második, simán ott lehetnének, ahol jó néhányan, ebben a stílusban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.