Pozsonyban hívta életre a Necroheresy nevet néhány blaszfémiában fürdőző pokolfajzat, akik letűnt korok hangzását és hangulatát kívánják felidézni a Divine Betrayal című kislemezzel – a csapat első kiadványával, ha a demót nem számítjuk bele. Charles Le Brun (XVII. századi francia festő) A lázadó angyalok bukása című gyönyörű festménye és a black metal formációt sejtető old-school logó mögött tulajdonképpen egy földalatti thrash/death metal rusnyaság fészkel.
Ha ismered a Necrophobic 1993-as The Nocturnal Silence lemezét és az Incantation 1992-es Onward to Golgotha remekét, akkor toldd meg ezt egy adag korai Sodommal, majd képzelj hozzá itt-ott néhány korai Slayer riffet, és máris képben vagy a stílust illetően. A jól csengő, de értelmetlen bandanév, az abból lecsüngő fordított kereszt természetesen a nyolcvanas-kilencvenes éveket kívánja feleleveníteni, méghozzá kinyilatkoztatásképpen, nem is véve tudomást a mai trendekről a legkisebb mértékben sem. Szellemidézés zajlik 18 percen keresztül, és nincs is azzal semmi baj, amíg valaki hozzá tudja tenni a maga szeletét. Nos, saját szeletről éppenséggel nem beszélhetünk, viszont a már meglévő alapanyagot nagy átérzéssel gyurmázza kedvére a szlovák nyelvű szövegekkel operáló ötösfogat. Olyannyira, hogy a szkeptikusságom szép lassan elpárolog, és el kell ismernem, a csapatnak sikerült megfertőznie.
Az old-school horda tagjai egyéb bandákban is megfordultak már, tehát a fejét fel-felütő amatőrség nem a kezdeti szárnypróbálgatás jele, hanem a megidézett kor bája, minden hibájával, és egyenetlenségével együtt. A közhelyes templomi intró után a Falosny Prorok (False Prophet) mocskos, recsegő riffjei, nyers megszólalása dübörög két és fél percen keresztül a maga középtempójában. Templomtermek falaiból áradó öblös hörgés kíséri a dalt és a szerzemények zömét. A reverb használata nyílván kötelező kellék a múltidézéshez. A gyors és érdes Ohen z Nebies (Fire from the Skies) ős-thrash reszelésében azért magasabb tartományban is felharsog a frontember. A Strojca Casu (Creator of Time) baljós death metalja igazán meggyőző darab, a refrént kimondottan eltaláltnak érzem, annak ellenére, hogy valahonnan ismerősen cseng a démoni rítus. A dal végén megbúvó témák a kiadvány zeneiségét bizonyítják. A Slepy Mnich (Blind Monk) mind közül a legvadabb és leggonoszabb tétel. A dal fő riffje egyértelműen a korai Slayerre emlékeztet, ennek megfelelően olyan lendülettel bír, hogy majd’ kiugrik a CD a lejátszóból. A dal kaotikus, eleven, a vokál pedig egyenesen egy kápolna alatt tátongó kriptából visszhangzik. A Chram Zatratenych (Temple of the Doomed) zárja a sort, súlyos középtempóban tér vissza a sírok közül az áporodott templomba.
<a href=”http://darknagar.bandcamp.com/album/divine-betrayal”>Divine Betrayal by Necroheresy</a>
Az amatőrség jeleit (szándékosan) magán viselő kislemez csupán kedveskedni akar mindazoknak, akik keblükre ölelik a hús-vér megszólalást. Lehet, hogy felettébb elnéző vagyok a kislemezzel, de a szinte kézzelfogható súlyos, démoni hangzás és az érzéssel eljátszott nóták engem beszédítettek a gyarlóság ódon épületébe, még ha csak egy kevés időre is. Mivel 2014-es kiadványról van szó, esedékes lenne egy nagylemez megjelenése. Azon sok múlik majd.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.