Grrrmba
Imminent

Nagaarum
2016. június 28.
0
Pontszám
9.5
 

Volt némi kavarás a zenekar nevével kapcsolatban, mert az eredetileg használt „Goromba” névütközést okozott. Aztán egy gyors csere „Grmba”-ra vagy valami ilyesmi rémlik, de azzal is gond volt. A végeredmény a Grrrmba lett. A társulat kéttagú, Szakács Bence üvölt, és penget, őt a Jackból is ismerhetjük (onnan már kilépett). A másik goromba arc pedig Liptai Gergely (dob, gitár), aki a My First Knife-ban és a Long Pigben dobolt.

Emailt kaptam az anyagot beharangozandó, majd egy rövid beszélgetés után már úton is volt felém a kiadvány. Nagyon fontosnak tartom kiemelni azon bandákat, ahol a kommunikációra is adnak a tagok (stílus, helyesírás – sajnos ez ma már erény, és nem alap), és a Grrrmba minden igényt kielégít. Rákérdeztem, hogy hogyan készült el ez az EP. Idézem Bencét:

„Mondhatni abszolút házi körülmények között. Otthon ugye megírtam minden hangszert töviről hegyire, mondjuk a dob színesítéseket a Kutyára bíztam. Ő felvette a dobokat aztán nála feljátszottuk a gitárokat meg a basszust egy Kemper segítségével. Az egy ilyen erősítő modellező kütyü. Én nem értek hozzá, sem az ilyen stúdióprogramokhoz úgyhogy erről a Kutya tudna mesélni.
Aztán elvittem Knothoz (Kolp) a nyersanyagot és ott nála felbömböltem a szövegeimet.
Utána ment a cucc Kulcsár Petihez (Red and the Dumbasses), aki a keverést vállalta.”

Hát akkor ez gyakorlatilag sufnituning, és én régóta sejtettem, hogy eljön az az idő, amikor a sufnituning teljes egészében utoléri a nagy stúdiós produkciók szintjét. Ez most van. Aki nem hiszi el, tessék:

<a href=”http://grrrmba.bandcamp.com/album/imminent-ep”>Imminent EP. by GRRRMBA</a>

Nagyon ötletes, hogy az első dalban a basszus nem a gitárral együtt jön be, hanem késleltetve. Ez ad egy erős lépcsőzetes jelleget a dolognak. A harmadik perctől tonnás sludge riffek szántják fel a fejbőrünket. Majd a tisztítótűz hangjai zárják le a nótát.
Disszonáns kezdés a második tételben, a Whip The Fleshben. Majd a harmonizáló hangok váltogatása, illetve ezen hangok megválasztása viszi tovább a tébolyt. A basszus húrjainak a csattogását sokan hibának tekintik, én módszernek. Itt erősen átjön, és minden egyes pendítés korbács módra csap le. Nagyon hatásos.
A Black Shroud meg akár egy belassult – bedurvult Nadir dal is lehetne akár. Ez előjön a zárótételben is.
A torokmunka néha emlékeztet a Valborg Christian Kolf durva hangjára, viszont lehetne az egyedi élt csiszolni, mert ez egy kicsit komfortzóna.

A Lost Horizon Productions nem más, mint a Kolpban hangszerelő Knot kis kiadója. Az EP-t ő gondozza, és a kazetta igényes gyári kivitelt kapott. Kétszínű (piros-fekete), jó papírra nyomva. A kezdő dalhoz videoklip készült vagy inkább kölcsönözve lettek képek az 1980-as Ken Russell által rendezett Altered States című horrorfilmből. Véleményem szerint az a korszak termelte ki a világ legjobb horrorfilmjeit (The Thing, Az ördögűző, Omen, Vidodrome stb…), és nagyon jól passzolnak a képek ehhez az irgalmatlan súlyú zenéhez.

Műfajilag átmenet ez a zene a doom a funeral doom és a black metal között. Nagyon ügyes és hatásos trágya, egyetlen igazi bajom az egésszel, hogy nem bűzlik kellőképpen. Nem azt mondom, hogy legyen amatőrebb, mert a Celtic Frost Monoteistje vagy a Triptykon sem amatőr, mégis rohadt. Itt ez valahogy túl jóra sikerült, valószínű, hogy a Kemper miatt, amiről úgy egyébként fingom sincs, hogy mi. Viszont pont a Bence mondta, hogy a következő anyagot élőben veszik le a fej-ládáról, a jobb összhatás végett.

És igen, ez lehet a dolog egyik buktatója. Megállni azt, hogy túl jó legyen, amikor már valaki rájött, hogyan kell profi hangzást előállítani, vagyis direkt tegyen egy lépést visszafelé. Én mégis ezt javaslom az elkövetőknek. Biztos vagyok benne, hogy így cuppantósabb a termék, csak lehet, pont nem a célközönség számára.
Most úgy tűnhetett, mintha szidnám az Imminentet, de pont nem, inkább az van bennem, hogy egy ennyire profi munkát összerakni képes duót profi szinten is kell kritizálni, vagyis hármat kell rúgni még beléjük, hogy a maximális 10 pontos munkát elvégezzék. Egy rúgás a hörgés miatt, egy a hangzás sterilitása miatt, egy pedig, hogy legyen teljes lemez hosszni kiadvány. Ezzel kapcsolatban a Bence azt mondta, hogy: „4-5 dalos anyagokban gondolkodom, mert szerintem ilyen súlyú muzsikából elég a 20-30 perc, és mindig jobb, ha a hallgató még éhes marad egy kicsit, mintha azt várná már, hogy jó-jó, de most már vége lehetne”.
Ebben is van logika…

GRRRMBA - The Flashback (O.T.E.O.S.)