Spids Nøgenhat
Kommer Med Fred

A Spids Nøgenhat elnevezésű dán pszichedelikus folk formáció valamikor még az 1995/96-os években alakult. Az alapítóatyáik, név szerint Henrik “Hobitten” Klitstrøm, Morten “Aron” Larsen, és Uffe “Aramis” Lorenzen közös elhatározása az volt, hogy saját zenekaraik oldalhajtásaként (On Trial, Baby Woodrose, Ghost Rocket, Dragontears, Black Beacon Orchestra, Blind Owl & Good Spirit) egy olyan zenei projektet hozzanak létre, ami a dán folk és a korai ’70-es évek progresszív acid pszichedeliájából táplálkozik.

A kezdetekben még csak Mandrake Root és Furekåben feldolgozásokat játszó akusztikus trió története egészen az 1993/94-es évekig nyúlik vissza. Aramis és Aron ekkortájt kezdet el közösen zenélgetni egy akusztikus népi formációban Pandemonica néven, amivel fel is léptek egy koppenhágai utcai folk fesztiválon. Ennek a közös munkának eredményeként, a szellem és szeretett jegyében készítették el 4 dalos akusztikus folk/pszichedelikus demo felvételüket, aminek inspirációja ezután egy időre elveszett a próbatermek sötétjében. A későbbi években azonban újra előtérbe kerültek ezek a próbálkozások, és immáron Henrik Hobitten-nel triót alkotva láttak neki a gitáros, énekes, psy/folk-rock zenéket elegyítő hangszeres konstellációiknak, amiket a természettől inspirálta kívántak maguk zenei világára formálni. Ilyen, természet ihlette kifejezésből fakad a zenekar neve is, Spids Nøgenhat. Az elnevezés dán nyelven egy botanikus meghatározást takar, amelyet a hallucinogén hatóanyag tartalmú gombákra szoktak alkalmazni, jelentése: Varázsgomba.
 

Így tehát a varázsgomba trió első együttműködésének eredménye, ha hosszúidő elteltével is, de 2001-es En Mærkelig Kop Te (Egy csésze furcsa tea) című kislemezükön ízlelhető-hallgatható. Ami igaz akkor még nem kapott nagy figyelmet, de azóta többszöri utánnyomás is készült belőle. Időközben, 2009-ben bővült a ritmusszekció a Baby Woodrose soraiból ismeret Anders “Fuzz Daddy” Grøn – dobos, és Isymanden Sebastian “Zeppo” Bülow személyével, aki a vizuális, pszichedelikus képi látványelemekkel teszi még élvezetesebbé és színesebbé a gombások koncertjeit. Ezzel a felállással egy látványos és figyelemfelkeltő show-t adtak a 2011-es Roskilde Fesztiválon, amiről egy koncert album is készült De Sidste Her På Jorden: Live fra Roskilde Festivalen 2011 címmel. Ezen a sikeren felbátorodva nagyot kortyoltak hát mágikus gombafőzetükből, és 2013 nyarán megjelentették első albumukat Kommer Med Fred (Jön a béke) címmel.

A majdnem negyed évszázaddal az első kislemezük utáni albumon a gombás hangok már nem csak akusztikus mivoltukban szólalnak meg. Az akusztikus gitárok mellé betársulnak az elektromos gitárok dallamos lebegései, a billentyűs hangszerek keltette kozmikus vibrálások, valamint a dobok és az ütősök által révületet fokozó témák. Ezáltal az album dalaiból olyan hangulat árad az mintha csak a ’70-es évek kábult világa ölelkezne a new wave naturalisztikus ringató hullámaival.
 

Az albumnyitó Mere Lys (Több fény) kozmikus bevezetője után az elektromos gitár fülbemászóan dallamos játékaival utazunk a még dallamosabban megénekelt béke felé. A dalban lévő ’70-es évekbeli rövid pszichedelikus szakasznak van egy felvillanyozó remegése. A ciklikusságukba folyamatosan visszatérő new wave-es, kábultan lebegtetős gitárdallamoktól olyan érzéseink támadnak, mintha ekkor ütnének be a varázsgomba kábulatba ejtő hatásai. Ezt a hatást csak fokozza a hűvös szellőként érkező, a boldogság szivárványos receptoraira remegős tripeket hozó Lolland Falster dallamainak bujálkodása. A könnyed akusztikus, lenyújtott, néhol torzított elektromos futamokon gördülünk fék nélkül a boldogság ölelése felé.

Spids Nøgenhat - Lolland Falster

A több akusztikus szálon futó Lever Ni Nu? (Még élünk?) képzeletünk egy olyan mámoros látomásoktól teli varázserdejébe visz, ahol könnyen táncba vihető, lenge öltözetű tündér hölgyek csintalan szavaikkal csábítanak egy újabb gombafőzettel teli pohárkára. Miután poharunk ürítettük, búcsúcsókjaiktól kábultan felszállunk a Den gennemsigtige Mand (Plakátember/Szendvicsember) szél tépte vitorlavásznú ódon hajójára, hogy megkezdhessük kicsivel több, mint 8 perces utazásunkat egy bánatos, de mégis ringatóan szenvedélyes, kozmikusan csilingelő világba. A dal egyébként a korai ’70-es évek dán progresszív/pszichedelikus rock klasszikusának a Furekåben-nek feldolgozása, és egyben az album leghosszabb önértékelő utazása agyunk látomásoktól átszőtt világába.

A laza szellőként fodrozódó harmóniák erotikus vonaglással utaztatnak tovább a Spids Nøgenhat I Græsset (Gomba a fűben) bőséges akusztikus dallamaival táplált, alter-rockos, pszichedelikus gitárszólóinak szivárványos szirmai között. Ezek a gitárszirmok egy kaleidoszkóp ragyogásával nyílnak ki az őt követő Jorden Kalder (Világ hívásai) halk orgona hangjaiban megúsztatott kellemesen többszólamú ének kompozícióját kísérő lassú, akusztikus gitár hangok felhői között. A Vand, Brød Og Te (A víz, a kenyér és tea) játékosan akusztikus, bő lére engedett elektronikus delej forrázatából még utoljára nagyot kortyolunk, majd egy darabka mágikus keksszel a kezünkben lelazulunk a Fred (Béke) hippi kommuna ünnepi hangulatát idéző akusztikus-folk hangokkal átszőtt, a béke eljövetelét hirdető hippi prófétáink kántálására, dúdolására. Élvezettel lebegünk a zene megváltásában, az egymás után megszólaló, varázslatos hangulatot teremtő akusztikus gitárok, sípok, furulyák, csörgők, dobok, bendzsó és más kiegészítő hangszerek kavalkádjában.

A Spids Nøgenhat delejes zenéjét hallgatva valóban egy egyedi acid/pszichedelikus rockból és folkból készített gombafőzet elegye áramlik ki a hangszórókból. Ezeknek hangjai úgy járnak át, mint a spirituális megtisztulást hozó szent füst, vagy lelkünknek azon lopott, legnyugodtabb pillanatai, amikkel kizárjuk tudatunkból a hétköznapok káoszba torkoló, hús-malmát hajtó külvilágát.

 

Kár, hogy az Isten a teremtés első napjánál nem ezt az albumot hallgatta. Mert ha Teremtő anno ezt az albumot hallgatá, ujjait áldásra emelve ennyit szóla vala: – Legyen a földön béke, szeretet, és jó zene!