Thy Catafalque
Meta

Szinte még ki sem hűlt a lejátszómban Kátai Tamás experimental avantgárd metal projektjének, a Thy Catafalque tavaly kiadott Sgùrr lemeze, máris itt van legújabb, kilenc dalos Meta albummal.
 

A 66 perces játékidejű albumon a korábbiakhoz képest most még több vendégzenész tűnik fel. Összesen hat, nevezetesen Lédeczy Lambert (Ahriman, Mörbid Carnage, Tyrant Goatgaldrakona), Kónya Zoltán (Gire), Tóth Balázs (Casketgarden), Vasvári Gyula (Perihelion), és mondhatni visszatérő vendégeként Tóth Ágnes (The Moon and the Nightspirit) és Bakos Attila. Az album borítóján egy bolgár ikonfestőnő, Agnessa (Iconsart) 36×36-os olajfestménye látható, ami egyfajta transzcendentális képben vetíti vissza az album jelentését, amelyről Kátai Tamás korábbiakban így beszélt:

„A Meta egy görög kifejezés, jelentése: változás, módosulás, valamin túli, valami utáni. Mindig is lenyűgözött élet körforgása, az hogy halálunk után a testünk alkotóanyagai hogyan kerülnek vissza ebbe a körforgásba és hogyan teremtődik belőle egy másik élet tulajdonképpen.”

 

Azt már most megjegyezném, hogy a Meta az előző Sgùrr albumának „zordabb” sikálásaihoz képest némileg − metalosan − kifinomultabb, letisztultabb, és egyben dallamcentrikusabb anyag lett. A lemez egyes dalaiban (ismételten) nagy szerepet kapnak a népzenei folk hatások, a kozmikus, space-pszichedelikus elszállások csak úgy, mint az ambient és elektronikus (ez utóbbi talán a nemrégiben megjelent Neolunar elektronikus pop, dream-pop projektjének hatásainak köszönhetőek) megoldások, de azért jócskán kapunk a sötét tónusú avantgárd balck/doom témáiból is.

Az album-indító Uránia nyúlfarnyi futurisztikus bevezetése után szinte ránk robbannak a dal gégemetszett hörgéseire és Bakos Attila tiszta dallamaira komponált neo-black gótikus melódiái, amelyek bársonyosan megszelídülnek az ezt követő Sirály dob/basszus/cselló elegyének szentháromságán ringó, Tóth Ágnes lágy, égies finomságú énekdallamin. Az 10^(-20) Ångström és a Ixión Düün dal párosa talán az, ami előző lemeze progresszív zordságának, komplex death metalos ízeire kacsingatnak vissza.

Thy Catafalque - Sirály (Official Premiere)

Ha jól sejtem, az ősz Tamásnak egy örök visszatérő témája. Hisz elég csak a Tűnő Idő Tárlat albumának Zápor, vagy a Róka Hasa Rádió lemezének Őszi varázslók dalaira gondolni. Vagy épp első szólóanyagának, az Erika szobája mélabús, őszies dallamaira, illetve a Gire − Őzek futása, vagy a korábbi Darklight projektjének melankóliáira. Az Ősszel otthon című dalának finom rezgésű jazz-es alapokra helyezett art-rockos instrumentális színeivel az elmúlás nyomasztó hangulatát, s érzését festi meg. Amiből fekete lyukként szippant ki az album legösszetettebb, és egyben a leghosszabb − 21 perces − dalának, a Malmok járnak monumentális prog/doom/folk/space-dub témái. A tematikusan felépített, több részből álló, szorosan összekapcsolódó dallam-futamokban egy véget nem érő, kozmikus esszenciával átitatott impresszionista melódiákat sorakoztat fel. Mint ahogy az a Vonatút az éjszakába, ami Ady − Kocsi-út az éjszakában című versének megzenésített InterCity változatában is érezhető, aminek atmoszféráját Vasvári Gyula enyhén depressziós orgánuma adja. Az ólomsúlyos death/doomra hangolt Mezolit két énekes megoldású (Lédeczy Lambert és Vasvári Gyula) szabbatos riffelésű, szigorúra szabott gyászmenetei az albumzáró Fehérvasárnap imaszerű lelki áhítat-alázatához vezetnek át.

Thy Catafalque - Mezolit (Official Premiere)

Semmi kétség. A Meta ez évben is várományosa lehet a legjobb magyar rock-metal albumának címére. Tamás (3000 km távolságból) a Thy Catafalque eszmeiségéhez híven, örömömre, s sokunk örömére ismételten zseniálisat alkotott.
 

„Egyedüllét
az univerzum
néma lobogásában.”