A Symphony nevű zenekar 1989-ben alakult (Maróti László – ének, Irtl Melinda – hegedő, ének, Földi Tamás – szólógitár, Mátyus István – ritmusgitár, Schnitta Gábor – ritmusgitár, Földi Péter – basszusgitár, Csallóközi József – dobok, Füredi Attila – sempler, effektek) Budapesten. Kezdeti éveikben még Necrotomy néven működtek csak későbbiekben, 1994-ben változtattak Symphony-ra. A névcsere fő oka a zenei irány módosulása volt. Míg a Necrotomy inkább death metalt játszott, addig a Symphony a hegedűvel támogatott death / doom (leginkább My Dying Bride, és a hozzájuk hasonló stílusú hazai The Art Of Dethronement) vonalon kezdett mozgolódni.
Ebből a kezdeti időszakból származik a 2002-ben megjelent Illusion című kislemezük, amin négy dal kapott helyett. Az elsőként felcsendülő Under The Skin már kezdő dalamaiban hozza a korai My Dying Bride albumainak (As the Flower Winters, Turn Loose the Swans) úttörő hatásait. Vagyis a stílus hagyományainak megfelelő hörgős ének, szomorkásan síró hegedű dallamok és vastag gyászos death/doom riffek, illetve szólók. Az EP címadó és egyben második dala az Illusion egy atmoszférikusabb ambient folk hatású szomorkás hegedűs témából bontakozik ki, amit szeretettel ölelnek körbe a gitárok 7 perces őszbe hajló temetői sétát kínáló hervadt hangjai. Ugyan ez mondható el a dal folytatásának is tekinthető War nyomorúságos, öngyilkos hangulatáról is. A két dal olyan szorosan összetartozik, hogy szinte észre sem vehető a közöttük lévő zenei átmenet, amit okosan egy mennydörgéssel oldottak meg.
Egyébként a két dalt még 1997-ben a HSB stúdióban rögzítették és mindkettő remekül tükrözi a zenekar időközbeni fejlődését. A zenéjükben több, illetve nagyobb hangsúlyt kapott a kifinomult és egyben kiforrottabb hegedűtéma, az atmoszférikus, egyben nyugisabb akusztikus elem, és a gitárok dörgősebb, metálosabb villámcsapásai. A záró tétel Ice Cold a címéhez híven egy jég hideg egy merengősebb lassan folyó szimfonikus résszel indít, amiben a hegedű mellet már a női ének is helyt kapott. Ezekhez jönnek még a váltakozó témájú reszelős death/doom hatások, hörgős ének és egyéb kiegészítő ipari (csiszitolós, súrlódó, recsegős) zajok, amik valamilyen formában minden dalukban jelen vannak.
A Symphony lassan hömpölygő gyászos hangulatú death/doom zenéje tökéletes hallgatni valót kínál minden elesett léleknek. És még egy jó tanács. Ez EP hallgatása közben az önsajnálat mellé remekül jól párosítható pár pohár vörös bor is. Egyébként a zenekar a mai napig aktív, bár nem a koncert dömpingeket adó bandák közzé tartoznak. Azt hiszem tavaly voltak 25 évesek…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.