Az orosz Ars Nocturna második lemeze, a Nyarlathotep közel egy éve jelent meg CD-n és digitális formában, de talán nem késő írni róla néhány keresetlen gondolatot, vagy lehet, hogy bölcsebb lenne inkább hallgatni… Nos, a csapat szövegi koncepciója már az ismerkedés kezdeti szakaszában összezavart. Adva van egy sztavropoli zenekar, akik a lemezük címét a kifogyhatatlan ihletforrásként bármikor citálható H.P. Lovecraft-től kölcsönözték. Ezzel nincs is különösebb gondom, de a zavaros koncepciót ősi egyiptomi tradíciókkal (Osiris, Akhenaten), gonosz finn erdei istenséggel (Ajattara), okkult és egyéb mitológiai elemekkel teszik teljessé; maguk pedig ókori görög filozófusokat idéző gúnyákban mutatkoznak a promo képeken. Ideológiai zűrzavar, amit talán nem is érdemes bolygatnom, hiszen mindezt orosz nyelven tolmácsolják.
Az ötös egyébként bő egy évtizede Nocturne néven vágott bele a fekete fém megmunkálásába, de azon logo alatt csak egy demo készült, 2013-tól pedig Ars Nocturna néven alkotnak az orosz mozgalomban. A zenei rész nem olyan tragikus, mint a számomra kibogozhatatlan szövegi koncepció. Nem tragikus, de nem is maradandó élmény, inkább csak említésre érdemesnek nevezném. Az oroszok 35 percben interpretálják, hogy mit értenek black metal alatt. Mivel nem raw, illetve necro black metalról van szó, az élettelen, dinamikátlan dobhangzás sokat elvesz a felvétel erejéből. A hangszerkezelés alapvetően rendben van, a gitárosoknak vannak ötleteik, jóllehet nem egyéniek, de igyekeznek variálni a hangulatok és a tempók terén is. Olyan érzésem van, mintha a dalok mereven a négy-öt perces időtartamra lettek volna kalibrálva, olyannyira, hogy a nyitó dal érthetetlen módon egy váratlan lekeveréssel ér véget. Két kivétel azért akad, a hat perc feletti Terror és a rövid záró tétel képében. A negyedik Ajattara olyan riffekkel kezdődik, amilyenekkel a göteborgi csapatok álltak elő húsz-huszonöt évvel ezelőtt, ebben a dalban a fekete fém csupán fűszer, leginkább csak az énekhang emlékezteti rá az embert, hogy éppen black metalt hallgat.
Ahogy említettem, az énekes Maxim oroszul tolmácsolja gondolatait, a nyelv dallamtalansága, ebben a formában tolmácsolva, groteszk jellege szintén nem válik a felvétel előnyére. A szláv nyelv alapján olyan zenekarok is eszembe jutottak bizonyos részeknél, mint a cseh veterán Tudor, illetve a korai Root. Akinek esetleg hiányzik az e heti black metal adagja, adhat neki egy esélyt, ezzel letudva a heti kvótát, de új titkos favoritot nem az Ars Nocturna háza táján érdemes keresgélni. Kérem a következőt!
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.